Úrnők úrnője - Heni

Húszas éveim elején három legjobb barátnőmmel, Andival, Lillával és Renivel szokásunk volt havonta egyszer összejönni valamelyikünknél egy vacsora erejéig. Persze gyakrabban is találkoztunk, hiszen rengeteg közös ismerősünk volt, de ilyenkor csak és kizárólag négyen jöttünk össze, megbeszéltük az élet nagy dolgait, kivel mi történt, hogy megy a munka, mi a helyzet a magánéletben, és persze sokszor szidtuk a férfiakat is.
Még egyetemistaként ismertük meg egymást, de mára már a négyes legifjabb tagja, Reni is lediplomázott, elköltözött otthonról és beállt a dolgozók közé. Ő még csak 22 éves volt, Lilla 23, Andi és én pedig már a 24. életévünket is betöltöttük. Akkorra az egyetemi társaság nagyjából széthullott, de a mi barátságunk erősebb volt, ezért is volt teljesen magától értetődő a havi egy vacsi.

Mivel alapszabály volt, hogy ilyenkor csak és kizárólag négyesben vacsizunk, igencsak meglepett az SMS, amit Lilla küldött a nálam rendezett ominózus vacsora délutánján: "Viszek egy meglepetés vendéget. Imádni fogjátok:D"
Ezek után hiába hívogattam, bombáztam SMS-ekkel, hogy kiről van szó, mire készüljek, stb. semmire nem válaszolt. Én meg kapkodva készíthettem még egy adag főételt. Kicsit nehezteltem rá, amiért így felrúgja a hagyományainkat.
Persze most így utólag visszagondolva már egyáltalán nem neheztelek rá, de azért fájó belegondolni, hogy attól az alkalomtól kezdve már soha többé nem vacsiztunk négyesben...

Eljött az este, és persze Lilla érkezett utoljára. Másik két barátnőmmel már a nappaliban ültünk és boroztunk, amikor befutott. Kisétáltam ajtót nyitni az előszobába, amikor csöngetett. Egy férfi volt vele. Meglehetősen jóképű, fess fiatalember, elegáns öltönyben.
Az első gondolatom az volt, hogy az új barátja lehet. De ez még nem lett volna elegendő indok, hogy elhozza a vacsinkra, úgyhogy a második gondolatom már kicsit meredekebb volt, lehet hogy eljegyezték. Ezen már akkor is elnevethettem volna magam, hiszen az egyáltalán nem vallott volna Lillára. Így utólag pedig még viccesebb a gondolat.
Furcsa volt a férfi, mert ugyan illedelmesen köszönt, de nem mutatkozott be, és Lilla sem mutatta be. Engem a szokott módon két puszival köszöntött, aztán a nappali felé terelt.
- Te maradj itt! - vetette oda az öltönyös férfinek.

A nappaliban nagy volt a kíváncsiság. Másik két barátnőnk is észrevették a férfit az előszobában.
- Ki ez a pasi, Lilla? - kérdezte Andi érdeklődve. Reni inkább sértődött volt.
- Abban egyeztünk meg, hogy nem hozunk senkit a lányvacsikra.
- Nem is hoztam senkit - mosolygott az említett. Lilla gyönyörű nő volt. Fiatal, szép arcú, viszonylag magas, hosszú sötétbarna hajjal és gyönyörű gesztenyebarna szemekkel.
Kicsit furcsán néztünk e kijelentés után mind a hárman.
- Egy kicsit furcsa lesz, amit mondani fogok, vagyis elsőre nagyon furcsa lesz mosolygott, sőt szinte már vigyorgott. - Az ott kint a szolgám.
Megrökönyödött pillantásunk ha lehetséges, még néhány fokkal megrökönyödöttebbé vált. Lilla kacagott rajtunk egy jót.
- Nyugodtan értsétek szó szerint. Ez a férfi minden parancsomnak engedelmeskedni.
- Komolyan? Ilyen tényleg létezik? - fakadt ki Reni.
- Mindjárt behívom, és akkor a saját szemetekkel is láthatjátok. Nektek is engedelmeskedni fog. Persze csak ha akarjátok. Akár kint is maradhat - nézett ránk várakozón.
- Mire számítsunk? - kérdeztem.
- Azt teszi, amit csak mondok neki. Én pedig nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni titeket, úgyhogy minden úgy lesz, ahogy megbeszéljük. Én alapesetben elvárom tőle, hogy házon belül meztelen legyen, és csak négykézláb közlekedhet.
- Ahhoz képest most jól felöltöztetted...
- Nem akarom, hogy égessen az utcán, ott megkövetelem tőle az ünnepi viseletet, hiszen velem neki minden perc ünnep - mosolygott.
Reninek szemlátomást tetszett a gondolat már az első pillanatokban is, az első döbbenet után számomra is kezdett viccessé válni a gondolat, hogy az imént látott férfi mindjárt becammog a szobába négykézláb, meztelenül, Andi szemei azonban még mindig tágra voltak nyílva a megrökönyödéstől.
- Valóra válhat minden kislánykori álmotok, valódi hercegnők, királynők lehettek, és egy jóképű szolga fogja lesni minden parancsotokat - folytatta kedvesen Lilla.