Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 16.

Törölt felhasználó
2013. 02. 17. 19:43 | Megjelent: 742x
Tom elfordult tőle és végignézett a rogyadozó lábakon állongó Freden. Ám tekintete tovább vándorolt Sallyre és arca felderült.
- Azt hiszem, meg kell köszönjem a mai közreműködésed és elbocsátalak a legközelebbi találkozásunkig. Ám nem felejtettem el, hogy ígértem még egy kívánságot! Mi legyen az? – nézett kíváncsian a lányra és már előre mosolygott, hiszen tudta, hogy Sally nem egyszerű játszótárs volt.

A lány halkan felnevetett és arcvonásai közé belopózott a halovány zavar néhány jele.
- Jól tudom, hogy a Mester, soha egy pillanatra sem hagyja magára a tanítványait, még ha azok úgy érzik is..- kezdett bele kissé messziről a kérésbe. Tom nem sürgette.
- Ha jól gondolom valami módon pontosan tudta, tudja mi történt odabent.. – nézett a gyönyörű szempár kérdőn a férfira, aki csak éppen hogy bólintott, jelezve a lány feltételezése nem jár messze az igazságtól.
- Az Ön kiválasztottjai valamiért különlegesek és Ön kötődik hozzájuk – merészkedett még picit messzebbre Sally és az Úr mosolygott rá ugyan, ám szemöldöke felszaladt kérdőn. Most már valóban tudni akarta hova fog kilyukadni a lány mondandója.

- Úgy érzem szeretett volna ott lenni – szögezte le Sally bátran.
- Vagyis a teste kielégítésre vágyik. Greta ma már nem fogja ezt Önnek megadni, hiszen teljesen kimerült – jutott érezhetően a célegyenesbe a mondandó és a férfi szemében szikrák pattogtak az előre tudott befejezés eredményeképp.
- Kérem, engedje meg, hogy kielégítsem! – bökte ki a lány lesütött szemmel és engedélyt sem várva a férfi elé lépve, letérdelt. Kivárt, majd óvatosan felnézett a Mesterre.

Tom az íróasztalnak dőlt és két keze annak lapjára támaszkodott. Mintha csak jel lett volna, a lány óvatosan a nadrág sliccéhez nyúlt és kiszabadította az immáron duzzadtan állongó hímtagot. Áhítattal, sóhajtva fogta körbe karcsú ujjaival és forró ajka, lágy csókot lehelt a vörösen feszülő makkra. Apró nyelve ismerkedősen járta körbe a makk hegyét, majd incselkedőn próbált befurakodni a kis nyílásba. Tom lehunyta a szemét. Fred a könyvespolcnak tántorodva szorította rá két kezét az erényöv fogságában feszülő farkára. Szeretett volna mihamarabb kijutni innen, hogy legalább ne kelljen végigszenvednie a látványt, ám Ura nem bocsátotta el. Így hát akaratlan is a műveletre szegezte kimeredő tekintetét.

Sally közben már birtokba vette a Mester farkát, lassan engedte a torkáig és nyelő mozdulatokkal szorított rá. Aztán hagyta, hogy kicsusszanva érdes szájpadlásához dörgölődve keltsen halk sóhajokat. Ujjaival átfogva megtartotta a lüktető tagot és nyelvével a tövétől a csúcsáig nyalta, lehunyt szemmel élvezve a kényeztetés lehetőségét. A következő percekben a golyókat vette a fogai közé és finoman átmasszírozta mindkettőt, hogy aztán az ajkai közé engedve, nyelvével játszadozzon rajtuk, minél mélyebbre szívva őket. Tom lába akaratlan is megroggyant, ám hősiesen állta a lány játszi rohamát. Sally kedvére feszegette Tom érzéseinek határait, ám eljött a pillanat, mikor a férfi nem bírta tovább és egy kéjes hörrenéssel fogott a lány fejére és bár vigyázva annak lélegzeteire, mégis keményen dugta meg a torkát. Sally lehunyt szemhéja alól könnyek szivárogtak, de két keze a férfi csípőjébe kapaszkodva, el nem engedte volna a szeretett Mesterét.

A sokadik lökés után Tom remegve lőtte magját a forró ajkak közé. Aztán lágyan simogatta a puha hajú kócos buksit, míg a lány meg nem nyugodott és összeszorított ajkai közül, tisztán elő nem bukkant az elpihent farok.
Sally könnyes arccal helyezte vissza a nadrágba és húzta rá, kissé szomorkásan, ám mégis csillogó szemmel a zippzárt. Rajongva nézett fel a férfira, aki a kezére fogva felállította őt és magához húzva átölelte.
- Köszönöm… - mondta halkan és egy perc múlva lefejtette magáról az ölelő karokat.
- Menj..menj mielőtt itt foglak örökre! – szólt kedvesen, ám határozottan és Sally felnevetve, boldogan libbent ki a dolgozószobából.

Tom az időközben térdre esett Fredre nézett.
- Mára elég volt a leckéztetésből, a nap még jócskán fent jár az égen, van időd befejezni a kert felásását, ahogy tervbe volt véve. Eredj! – mutatott az ajtó felé és Fred kínlódva kotródott a parancs hallatán.
Az Úr csak ekkor nézett hátra, vajh hol tart Greta az írással. Legújabb rabnője, ujjai közt görcsösen szorongatott tollal nézett fel rá. A papír érintetlen hevert előtte.

- Látom neked kell a nyugalom és az egyedüllét hogy össze tudd szedni a gondolataidat. Nos akkor magadra hagylak. – szólt kedvesen és mielőtt a fásult nő megszólalhatott volna, az ajtó halkan csukódott a férfi mögött.
Greta kétségbeesetten gondolta végig a mai napját. A toll bizonytalanul ért a papírhoz és egyik sort írta lassan a másik után. Majd győzött a fáradtság és a karjára hajtva a fejét elszenderedett. A toll koppanása sem ébresztette fel, mikor kihullva az ujjai közül, elfeküdt a sorok tetején.

Arra eszmélt, hogy szorosan ölelő karok fogják át és a világ ütemesen hullámzik körötte. Résnyire nyitott szeme a hálószobát ismerte fel, ahova Tom a karjaiban vitte. Óvatosan fektette el az ágyon. Ám nem hagyta kényelmesen elnyúlni, kezét lábát kikötözte és mellé heveredett. Gyors mozdulattal csíptette le mellbimbóiról a csengőket, aminek hatására Greta felkiáltott és kötelékeit rángatta tiltakozásul.
- Sss..sss nyugalom kincsem! – duruzsolta Tom és ujjai lassan morzsolgatták a meggyötört bimbókat. Greta fáradtsága a múlté lett. Kínsikolyokat hallatva vergődött a kéz alatt, mely csak a vérkeringésnek segített a visszatérésben. Majd hogy a kebleit végre már nem gyötörte, azt hitte vége a kínnak, ám tévedett. Tom ugyanilyen módon eltávolította a másik három csipeszkét is és ujjai életet masszíroztak a kisajkakba, ki nem hagyva a csikló érintését sem.

- Elég! Elég ! Elég volt! – zokogta Greta és próbálta eltépni a bokáit szétfeszítő kötelékeket, sikertelenül.
Dühe és elkeseredése már az egekben tombolt. Ádáz pillantással méregette a férfit, aki kínjait okozta.
Tom mosolyogva simított a vadmacska arcra és halkan, kedvesen szólt hozzá.
- Mindez nem történt volna meg, ha minden szavamnak engedelmeskedsz. – csókolta le a fájdalom könnyeit, a fényes arcról.

Greta összeszorított szájjal nézett rá, csak a szeme szórta az átkokat.
- Gyönyörű vagy mikor dühöngsz! - nézett a csillogó szempár szikráira a férfi.
- Most elengedlek, kapsz egy félórát, hogy felfrissítsd magad és aztán vacsora! – oldozta ki Greta bal lábát a béklyóból, miközben beszélt. A nő dühe azonban nem csillapodott és esztelenségében, ösztönösen rúgott rá a kézre, mely épp szabadjára engedte. Tom elakadó lélegzettel kapott a boka után és keményen megszorítva, rántotta egyenesbe a lábat.
Kivárt, mielőtt megszólalt volna.
- Nos, azt hiszem ez esetben visszasétálsz a dolgozó szobába és a lista aljára biggyeszted ez utóbbi cselekedeted is! – szólt keményen és most már óvatosabban téve a dolgot, eloldozta Gretát az ágyról.
- Fél óra! – szólt a dühösen kiviharzó nő után.

Greta valóban a dolgozószobába ment, de nem azért, hogy a parancsnak megfelelően, bővítse hibáinak listáját. Nem! Felkapta az asztalról a papírost és dühösen tépte, alig bélyegnyi darabkákra az ívet. Hóesésként szórta szét az elegáns helyiségben. Majd elégedetten csapta be maga mögött az ajtót és a fürdőszobába zárkózott.

folyt.köv.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.