Tom Úr kisbabája 16.

Tom elfordult tőle és végignézett a rogyadozó lábakon állongó Freden. Ám tekintete tovább vándorolt Sallyre és arca felderült.
- Azt hiszem, meg kell köszönjem a mai közreműködésed és elbocsátalak a legközelebbi találkozásunkig. Ám nem felejtettem el, hogy ígértem még egy kívánságot! Mi legyen az? – nézett kíváncsian a lányra és már előre mosolygott, hiszen tudta, hogy Sally nem egyszerű játszótárs volt.

A lány halkan felnevetett és arcvonásai közé belopózott a halovány zavar néhány jele.
- Jól tudom, hogy a Mester, soha egy pillanatra sem hagyja magára a tanítványait, még ha azok úgy érzik is..- kezdett bele kissé messziről a kérésbe. Tom nem sürgette.
- Ha jól gondolom valami módon pontosan tudta, tudja mi történt odabent.. – nézett a gyönyörű szempár kérdőn a férfira, aki csak éppen hogy bólintott, jelezve a lány feltételezése nem jár messze az igazságtól.
- Az Ön kiválasztottjai valamiért különlegesek és Ön kötődik hozzájuk – merészkedett még picit messzebbre Sally és az Úr mosolygott rá ugyan, ám szemöldöke felszaladt kérdőn. Most már valóban tudni akarta hova fog kilyukadni a lány mondandója.

- Úgy érzem szeretett volna ott lenni – szögezte le Sally bátran.
- Vagyis a teste kielégítésre vágyik. Greta ma már nem fogja ezt Önnek megadni, hiszen teljesen kimerült – jutott érezhetően a célegyenesbe a mondandó és a férfi szemében szikrák pattogtak az előre tudott befejezés eredményeképp.
- Kérem, engedje meg, hogy kielégítsem! – bökte ki a lány lesütött szemmel és engedélyt sem várva a férfi elé lépve, letérdelt. Kivárt, majd óvatosan felnézett a Mesterre.

Tom az íróasztalnak dőlt és két keze annak lapjára támaszkodott. Mintha csak jel lett volna, a lány óvatosan a nadrág sliccéhez nyúlt és kiszabadította az immáron duzzadtan állongó hímtagot. Áhítattal, sóhajtva fogta körbe karcsú ujjaival és forró ajka, lágy csókot lehelt a vörösen feszülő makkra. Apró nyelve ismerkedősen járta körbe a makk hegyét, majd incselkedőn próbált befurakodni a kis nyílásba. Tom lehunyta a szemét. Fred a könyvespolcnak tántorodva szorította rá két kezét az erényöv fogságában feszülő farkára. Szeretett volna mihamarabb kijutni innen, hogy legalább ne kelljen végigszenvednie a látványt, ám Ura nem bocsátotta el. Így hát akaratlan is a műveletre szegezte kimeredő tekintetét.

Sally közben már birtokba vette a Mester farkát, lassan engedte a torkáig és nyelő mozdulatokkal szorított rá. Aztán hagyta, hogy kicsusszanva érdes szájpadlásához dörgölődve keltsen halk sóhajokat. Ujjaival átfogva megtartotta a lüktető tagot és nyelvével a tövétől a csúcsáig nyalta, lehunyt szemmel élvezve a kényeztetés lehetőségét. A következő percekben a golyókat vette a fogai közé és finoman átmasszírozta mindkettőt, hogy aztán az ajkai közé engedve, nyelvével játszadozzon rajtuk, minél mélyebbre szívva őket. Tom lába akaratlan is megroggyant, ám hősiesen állta a lány játszi rohamát. Sally kedvére feszegette Tom érzéseinek határait, ám eljött a pillanat, mikor a férfi nem bírta tovább és egy kéjes hörrenéssel fogott a lány fejére és bár vigyázva annak lélegzeteire, mégis keményen dugta meg a torkát. Sally lehunyt szemhéja alól könnyek szivárogtak, de két keze a férfi csípőjébe kapaszkodva, el nem engedte volna a szeretett Mesterét.

A sokadik lökés után Tom remegve lőtte magját a forró ajkak közé. Aztán lágyan simogatta a puha hajú kócos buksit, míg a lány meg nem nyugodott és összeszorított ajkai közül, tisztán elő nem bukkant az elpihent farok.
Sally könnyes arccal helyezte vissza a nadrágba és húzta rá, kissé szomorkásan, ám mégis csillogó szemmel a zippzárt. Rajongva nézett fel a férfira, aki a kezére fogva felállította őt és magához húzva átölelte.
- Köszönöm… - mondta halkan és egy perc múlva lefejtette magáról az ölelő karokat.
- Menj..menj mielőtt itt foglak örökre! – szólt kedvesen, ám határozottan és Sally felnevetve, boldogan libbent ki a dolgozószobából.

Tom az időközben térdre esett Fredre nézett.
- Mára elég volt a leckéztetésből, a nap még jócskán fent jár az égen, van időd befejezni a kert felásását, ahogy tervbe volt véve. Eredj! – mutatott az ajtó felé és Fred kínlódva kotródott a parancs hallatán.
Az Úr csak ekkor nézett hátra, vajh hol tart Greta az írással. Legújabb rabnője, ujjai közt görcsösen szorongatott tollal nézett fel rá. A papír érintetlen hevert előtte.

- Látom neked kell a nyugalom és az egyedüllét hogy össze tudd szedni a gondolataidat. Nos akkor magadra hagylak. – szólt kedvesen és mielőtt a fásult nő megszólalhatott volna, az ajtó halkan csukódott a férfi mögött.
Greta kétségbeesetten gondolta végig a mai napját. A toll bizonytalanul ért a papírhoz és egyik sort írta lassan a másik után. Majd győzött a fáradtság és a karjára hajtva a fejét elszenderedett. A toll koppanása sem ébresztette fel, mikor kihullva az ujjai közül, elfeküdt a sorok tetején.

Arra eszmélt, hogy szorosan ölelő karok fogják át és a világ ütemesen hullámzik körötte. Résnyire nyitott szeme a hálószobát ismerte fel, ahova Tom a karjaiban vitte. Óvatosan fektette el az ágyon. Ám nem hagyta kényelmesen elnyúlni, kezét lábát kikötözte és mellé heveredett. Gyors mozdulattal csíptette le mellbimbóiról a csengőket, aminek hatására Greta felkiáltott és kötelékeit rángatta tiltakozásul.
- Sss..sss nyugalom kincsem! – duruzsolta Tom és ujjai lassan morzsolgatták a meggyötört bimbókat. Greta fáradtsága a múlté lett. Kínsikolyokat hallatva vergődött a kéz alatt, mely csak a vérkeringésnek segített a visszatérésben. Majd hogy a kebleit végre már nem gyötörte, azt hitte vége a kínnak, ám tévedett. Tom ugyanilyen módon eltávolította a másik három csipeszkét is és ujjai életet masszíroztak a kisajkakba, ki nem hagyva a csikló érintését sem.

- Elég! Elég ! Elég volt! – zokogta Greta és próbálta eltépni a bokáit szétfeszítő kötelékeket, sikertelenül.
Dühe és elkeseredése már az egekben tombolt. Ádáz pillantással méregette a férfit, aki kínjait okozta.
Tom mosolyogva simított a vadmacska arcra és halkan, kedvesen szólt hozzá.
- Mindez nem történt volna meg, ha minden szavamnak engedelmeskedsz. – csókolta le a fájdalom könnyeit, a fényes arcról.

Greta összeszorított szájjal nézett rá, csak a szeme szórta az átkokat.
- Gyönyörű vagy mikor dühöngsz! - nézett a csillogó szempár szikráira a férfi.
- Most elengedlek, kapsz egy félórát, hogy felfrissítsd magad és aztán vacsora! – oldozta ki Greta bal lábát a béklyóból, miközben beszélt. A nő dühe azonban nem csillapodott és esztelenségében, ösztönösen rúgott rá a kézre, mely épp szabadjára engedte. Tom elakadó lélegzettel kapott a boka után és keményen megszorítva, rántotta egyenesbe a lábat.
Kivárt, mielőtt megszólalt volna.
- Nos, azt hiszem ez esetben visszasétálsz a dolgozó szobába és a lista aljára biggyeszted ez utóbbi cselekedeted is! – szólt keményen és most már óvatosabban téve a dolgot, eloldozta Gretát az ágyról.
- Fél óra! – szólt a dühösen kiviharzó nő után.

Greta valóban a dolgozószobába ment, de nem azért, hogy a parancsnak megfelelően, bővítse hibáinak listáját. Nem! Felkapta az asztalról a papírost és dühösen tépte, alig bélyegnyi darabkákra az ívet. Hóesésként szórta szét az elegáns helyiségben. Majd elégedetten csapta be maga mögött az ajtót és a fürdőszobába zárkózott.

folyt.köv.