Lia története

Ezt a történetet egy kedves ismerős írta nekem:) Az ő engedélyével jelentetem meg:D

- Köszönöm! Jövő héten hozom vissza ezt is! - mondta Lia mosolyogva a könyvtáros hölgynek. Ezzel eltette a kapott könyvet, az azonosítóját és kifele igyekezett. Ismerte már jól, hiszen gyakran jött könyvekért az egyetemi könyvtárba, főleg most, hogy az iskola végével a diplomáját írta. Lia közel is lakott egy albérletben mint a legtöbb egyetemista, egy idős házi nénivel, akivel nagyon jól kijött. Ennek a legfőbb oka az volt hogy a néni ritkán volt otthon, és mindig elfoglalta magát. Sajnos Lia mostanában nem volt ilyen szerencsés. Már jó ideje nem volt barátja, igazi értékes kapcsolata pedig
régóta nem, az utóbbi időben csak néhány alkalmi kaland. Ettől egy kicsit kiment a lába alól a talaj, és bizonytalan lett. Annak ellenére hogy Lia nagyon csinos volt, hozzászokott hogy mindig mindenhol megbámulják hatalmas melleit, nagy formás fenekét. Mielőtt ideindult kapkodva öltözködött, a tipikus "nincs mit felvennem" effektussal, így meglehetősen kiöltözött akaratlanul is, de jól állt rajta a fehér testhez álló felső, amire fekete bolerót vett, ami feszült szinte a szép mellén. Elgondolkozva lépett ki az épületből és fordult el annak sarkán, úgy járt ide mint más boltba, hiszen 200 méterre sem lakott, jól választott albérletet. A gondolatai természetesen a másik nem körül jártak, egy ideje szüneteltette a randikat, unta ahogy a mellét nézik közben, nem képes párt találni, és olyat se aki a titkos fantáziáit kielégítheti. Egy ideje már csak az interneten, cseten ismerkedett, de inkább csak barátokat talált. Hamar haza is ért, a könyvhöz most nem volt kedve, le is tette és a régi kissé elhasznált táskáját is. Unatkozott, nem volt semmi dolga, gondolta beszélget a neten megismert barátaival kicsit. Észre sem vette hogy régi, elhasznált táskájából, kicsúszott a tárcája.
Ákos mindig is szeretett könyvtárba járni. A környezet miatt, néhány barátjával, újságokat olvasni és szerette magát a helyett, ahol minden elérhető. Magas, vékony jóképűnek is mondható fiú volt. A lányokkal nem igazán boldogult, kevés tapasztalata volt velük, kissé félszegen állt hozzájuk. Mégis szinte ennek ellenére azonnal megtetszett neki a lány akit még hónapokkal ezelőtt látott meg a könyvtárban. Lia természetesen, a könyveknél látta ahogy keresgél. Maga sem, tudta hogy telt alakja, vagy szép szőkés barna haja, helyes arca, talán együtt az egész lány tetszik neki. Mutatós lány volt, de mint sokszor nem mert odamenni hozzá és megszólítani.
Távolról csodálta hát, és szinte kifigyelte mikor szokott könyvtárba járni. Mondhatni ott "találkoztak". De sajnos nem olyan találkozás volt amilyenről álmodott Ákos, nem volt mit tenni, meg kell ismernie a lányt. Elhatározta hogy egy nap utána megy ahogy kilép, és kedvesen megszólítja. Bátorság. Ezen a napon így is tett, mint mindig Lia most sem vette észre őt, ment le a lépcsőn, kilépett az ajtón és látta merre fordul, látta azt is a távolból ahogy elejt valamit. Odaért, és látta hogy a tárcája az. Ákos felvette és kissé meglepődött, azt hitte elgondolkozott a lány... . Közben már jó 50 méterre járt a macskaköves úton, és elfordult ismét. Ákos kinyitotta a tárcát. Lia...így hívják a lányt aki neki tetszik. Benne volt minden, pénz, személyi, diákigazolvány. A lakcímkártyán ideiglenes cím, "Ez nagyon közel van" - gondolta. Egy perc és odaér, zakatolni kezdett a szíve, tudja hogy most találkozni fog vele, majd pár perccel később oda is ért a házhoz. "Biztos hogy albérlet, külön lakrész" - Ákos ezt gondolta mikor meglátta a házat, láthatólag volt egy mellékbejárat is ahonnan Lia közelítette meg, a tulaj pedig a főbejáratot használja. Kissé elöntötte az adrenalin, nem is gondolkozott, és elindult befelé, ha valaki megkérdi, az igazat mondja, kezében ott a tárca. Igazából viszont csak a lány érdekelte. Egy lépcső vitt fel a lakás feletti külön részhez. Gondolkozni próbált ahogy végigment rajta, hogyan tudna ismerkedni vele mikor visszaadja neki, de túlságosan izgult. Már szemben állt az ajtóval, de még mindig semmi értelmes nem jutott az eszébe. Mintha zenét volna bentről, de nem volt ebben biztos hát közelebb lépet az ajtóhoz.
Lia tényleg zenét hallgatott miközben barátaival beszélgetett a neten, de mindez nem pótolta a magányát. Át akart öltözni mikor hazaért, viszont tetszett neki a bolerója, mint a fiatal lányok többnyire, így kissé nekivetkőzve volt, fehérneműben és boleróban nézte magát a nagytükörben. Persze nem volt megelégedve a látottakkal, de elhatározta hogy csinál magáról pár képet, és mindezt lelkesen osztotta meg az interneten is. Az első nem sikerült jól, így követte a második, a harmadiknál eléggé rákapott a dologra és pózolni kezdett, nevetett a dolgon. Ott állt a tükör és a számítógép asztala között, ráült a fotelje támlájára, és most mosolyogva visszanézte a képeket. Úgy gondolta párat megtart. Épp meg akart fordulni és írni barátainak amikor meglátta a szobája bejáratában álló férfit. Lia teljesen ledöbbent és megijedt. Szégyen fogta el, és ösztönösen takarni kezdte kissé magát, altesténél és mellénél, ugyanakkor nem tudott megszólalni, mert nem értette ki ez a férfi és mit csinál itt.
- A tárcád...visszahoztam. - mondta Ákos bátortalanul, a hangjában szintén meglepettség volt, hiszen nem arra számított hogy félmeztelen látja a lányt. És ideges feszültség is volt benne. - Kopogtam...de nem volt válasz. Ezért bejöttem. - jött az érdekes magyarázat. Lia még mindig nem tudott mihez kezdeni a helyzettel.
- A könyvtárnál hagytad el... - Ákos mint aki kezdte átvenni az irányítást, látta Lia zavarát, de inkább bámulta Liát, és leesett az álla a lány szépségén. Sokszor fantáziált már a lányról, de nem gondolta volna hogy ilyen szép tejfehér bőre, kerek nagy melle és feneke van. És most ott állt előtte. A könyvtár említésénél Lia eszébe jutott a fiú arca...ismerős...elöntötte az adrenalin őt is, de már tudta hova tegye magában abban a zavart pillanatban.
- Köszönöm...tedd csak le... - mondta Lia félénken.
Ákos habozni látszott egy pillanatra. Nem így képzelte el, hogy csak leteszi és már megy is. Gondolta kap valami jutalmat, ahogy az illik, de a lány tekintetéből az jött hogy gyorsan szeretné ha távozna - ami valahol érthető volt. Elindult felé, noha mellette is volt egy asztal, ő a számítógép asztalára tette le, így kényelmetlen közelségbe került a lányhoz, észrevette a lányon hogy kissé összehúzza magát.
- Csak tegyem le, és menjek? Mint megtaláló nem is kapok jutalmat? - a hangja megváltozott kissé, és agresszív lett, követelőző. Mint aki érzi ha most elmegy, a kis incidens miatt már nem lesz esélye a lánynál. Szinte fölé tornyosult a lánynak, és egy méterre se volt tőle, de nem szóltak egymáshoz. A helyzet mégis egyértelmű volt, Ákos tudatára ébredt hogy a lány fölött van, szinte örökkévalósgnak tűnt ahogy így voltak pedig csak egy pillanat volt mindez.
- Meg akarlak nézni - mondta Ákos elfojtott torokhangon és parancsolóan. Megfogta Lia jobb karját amivel takarni próbálta magát és finoman, mégis erővel elvette a melle elől, Lia nem állt ellen pedig sose érzett még ekkora szégyent. Arcát elfordítva a másik karját is elvette az alteste elől. Ákos végigmustrálta őt közvetlen közelről, mint egy darab húst, cirógatni kezdte, a vállát, a karját, a mellét, a hátát. Lia nem akarta...
- Ne...menj el most! - kétségbeesett kiáltás volt a lánytól, hátha elengedi. Nem így történt.
- Mit hittél? Csak úgy elmegyek? - Ákos a tudatára ébredt, hogy a lány fölött van.
Testben és lélekben. Megfogta a karját és ahogy kissé dulakodtak Lia a fotelnek esett oldalt rá. Ákos dühös lett az ellentmondás miatt, azonnal utánavetette magát.
- Ha már szívességet tettem neked, elvárom hogy viszonozd. - mondta a fiú. Ott állt mögötte, és lenyomta őt a fotel támlájára. Liának rá kellett hajolnia, próbált kitörni ebből a kényszerített pózból de esélye sem volt, Ákos félkézzel is tudta így tartani.
- Ficánkolj csak. - Ákosnak eltorzult a hangja, fékevesztett düh és erőszakkal lett tele, és Lián akarta kitölteni. Félkézzel a fotelre nyomta, amaz pedig nem tudott neki ellenállni. Lia már sírt, nem is vette észre ahogy a fiú letolta a nadrágját de tudta mi jön, Ákos már a lány bugyiján dolgozott, leráncigálta róla a térdéig. Teljesen ráhajolt, egyik kezével a nyakát fogta a lánynak, másikkal a kapálódzó karját fogta, majd az altestével kezdett dolgozni, teljesen felizgult a lánytól. Könnyedén beléhatolt - a lány viszont sikított, annyira lefogta hogy Lia nem is tudott mozdulni szinte, Ákos hangosan élvezett minden lökésnél ahogy baszta a lányt, Lia pedig sírt, nem tudott ellenállni a dolognak. A fiú alaposan kiélvezte, percekkel később már nem tapasztalt ellenállást és egy kézzel fogta hátra a lány két karját, így baszta telibe Liát, közben teljesen levetkőztette, végigsimogatta mindenhol, a hátát, a fenekét, a mellét. A mellét és a fenekét nagyon bejárta, különösen tetszett neki amilyen kerek és formásak voltak. Ákos hangosan élvezett el többször is a lányba, láthatólag kiélvezte a helyzetét, míg Lia végül már némán sírva tűrte a erőszakot, a végén nedves is volt a puncija. A teste élvezte, de ő nem. Megbaszták csak, és ő nem így szerette, főleg egy ismeretlen fiútól. Ákos megpihent rajta, majd kivette belőle és öltözni is kezdett. Közben a lányra mosolygott.
- Nem mondhatod hogy nem adtam bele mindent. Eléggé bedobtam magam nálad.
Lia szólni se tudott. Valahogy magára húzta a bugyiját majd igyekezett összekuporodni és elbújni a fotelben, nem volt kedve még eltűrni is az erőszakolója vicceit is. Csak menjen el már.
- A címed már tudom, ha még erre járok benézek majd. Jó lesz? - mondta mosolyogva neki Ákos, igazából választ se várva, odahajolt hozzá és adott neki gúnyosan egy puszit, majd ott is hagyta.
Lia azt hitte sírni kezd amint egyedül marad, sose gondolta hogy valaha megerőszakolják. Most pedig percek alatt megtörtént, csak bámult maga elé, és könnyes szemét törölgette. Arra gondolt hogy lehetett volna rosszabb is...