Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 15.

Törölt felhasználó
2013. 02. 10. 19:15 | Megjelent: 880x
- Még egy hang és kitalálom, mitől lehetsz még hangosabb! – nézett fenyegetően a könnyes szempár mélyére.
Gretában felmerült, hogy a kézbe harap, de aztán csak biccentett egy aprót.
Tom még kivárt, majd elengedte a szájat, mely szorosan vonallá zárva jelezte a nő kínjait.
- Nah, most hogy a rend helyreállt, foglalkozhatunk az érdemi dolgokkal is. – lépett a falhoz és leemelt egy sokágú korbácsot.
- Mivel gyönyörű rabnőm nem vállalta a büntetést, így saját magamnak kell beteljesítenem.. – sóhajtotta szinte bánatosan Tom. Fred elé állt, de vigyázott arra, hogy Greta elől ne takarja ki a látványt.
- Ne Uram kérem ne! Soha soha többet még csak rá sem nézek a rabnőjére..kééérem! – könyörgött Fred, de Tomon láthatóan nem fogott az ígéret.

- Nem kell számolnod csak emlékezz arra, amit most ígértél! – és kemény határozott mozdulattal lendítette meg a suhanó hangot adó eszközt és a szálak sokasága mintha ezer tű lenne, oly érzéssel csaptak le Fred ölére.
A férfi felordított. Majd újra és újra! Teste megfeszült, karjai feszesen tartották, lábai majd eltépték a köteléket kínjában.
Greta nem bírta megállni és a csapások alatt folyamatosan azért kiabált, könyörgött, hogy a férfi hagyja abba, ám hatása nem volt szavainak.
Fred a sokadik csapás után adta fel és zokogva ereszkedett tövig a seggébe feszülő műfarokba. Tom csak ekkor hagyta abba a büntetést. Mély levegőt véve, azt lassan kifújva rendezte össze a korbács zilált szálait és akasztotta vissza a helyére az eszközt.

Intett Sallynek, aki eddig csendben álldogált a fal mellett, mintha ott sem lenne. A lány értette a jelzést és Fredhez lépve kioldotta annak kötelékeit és segített lábra állnia. A szédült, elkínzott férfi, rogyadozó lábakon, megtört tartással állongott Ura előtt.
- Húzd ki magad! Aki a kertben úr, az a büntetés után is legyen az! – vágta hozzá a kíméletlen szavakat Tom.
Egy tubus krémet nyújtott Sallynek, aki engedelmesen nyomott belőle a saját kezére és óvatos mozdulatokkal igyekezett Fred seggének fájdalmát enyhíteni vele.
- Köszönöm..- suttogta a férfi.
S ha Great azt hitte vége a megaláztatásnak hát tévedett. Sally végzett és Tom a kezében egy erényövvel lépett Fred elé. Ellentmondást nem tűrően helyezte el a meggyötört testrészt a szerkezetben. Fred halkan nyögött az érintés okozta kín miatt.
A kulcsot végül Sallynek nyújtotta.
- A sorsod a kis rabnőm kezében van. Ha elveszíti vagy eldobja, így jártál. Hogy mikor kerül le rólad az öv, nos ez annak függvénye, hogy mikor lesz kedvem magamhoz szólítani újra Sallyt. – válaszolt a fel sem tett kérdésre.
Fred beletörődően bólintott.
- Megtanultam a leckét Uram! Köszönöm Uram! – nézett fel elkínzottan Fred.
Mivel nem kapott engedélyt a távozásra, így ott állongott rogyadozva, szenvedőn továbbra is.

Tom Greta elé lépve, annak szemébe nézett.
- Arra kértelek hallgass! Igaz? – dörögte vádlón.
- Igen Uram! – nézett Greta rémülten Tomra.
- Ismét csak hibáztál! Meg kell hogy büntesselek, de lehetőséget adok arra is, hogy elégtételed is meglegyen. – lépett a falhoz elgondolkodva Tom és egy gomb megnyomásával beindítva a csörlőket, Greta lábait a plafon felé emelte. Épp csak annyira hogy a teste hanyatt fekvő helyzetben lógjon.
- Van még egy órácskányi dolgom vacsoráig. Fred addig a gyönyör kertjébe viszi a szolgáló lányomat! Kézzel szájjal, ahogy akarja, de az élvezete folyamatos legyen! – pattant a parancs Fred felé és Tom Greta felkínált testére mutatott.
- A csengők maradnak, hadd kísérje kis muzsika a kéjt! – tette hozzá mosolyogva.
- Mint a kulcs őrzőjére, Sallyre bízom az ellenőrzést. Ha bármi kivetni valót talál a parancsom végrehajtásában, akkor sajnos nekem, el kell gondolkodnom a továbbiakon! – nézett Fredre, mire az értőn bólintott.
Ezzel az Úr hátat fordítva a kis triónak, határozott léptekkel indult, hogy elhagyja a szobát.
- Uram! Kérem! Ne! Kérem! – kiabált Greta, de hiába, Tom hajthatatlan maradt, még csak vissza sem fordult. Az ajtó halkan záródott mögötte.

Fred a rabnő felé indult.
- Ne nyúlj hozzám, hagyj békén! – sikoltotta a nő és megpróbált valahogy kitérni a felé nyúló kezek elől, de a láncokon lógva ez lehetetlennek bizonyult.
- Ha nem lenne itt Sally, most megkapnád a magadét rühes kis szuka! – sziszegte Fred dühösen.
- Hagyj, ne érj hozzám! Takarodj a közelemből! – acsarkodott Greta kétségbeesve. Fred csak felnevetett gonosz örömmel.
- Lám lám milyen aranyos kis díszeket aggatott rád a szerető gazda! – húzkodta meg a combok közt csilingelő láncocskákat. Greta sikolya visszaverődött a falakról.
- Nem a kínzás a feladatod Fred! – morrant Sally közelebb lépve.
- Ugyan ugyan kicsi lány, csak irigyled a helyzetét! Ne mondd, hogy te nem élveznéd! – vágott vissza a férfi.
- De nem én vagyok a láncokon! Így is meggyötörte már eléggé! – simított végig kedvesen Greta testén. Az együttérzés kissé megnyugtatta a kiszolgáltatott nőt.
- Ne hagyd hogy hozzám érjen! – kérte Greta a lányt sírva.

Sally a füléhez hajolt és belesúgta.
- Hunyd le a szemed és gondold azt, hogy Ő csinálja! – simította ki Greta arcából a könnyáztatta tincseket.
- Nem fog menni..nem tudom megtenni! – tiltakozott hánykolódva a nő.
Sally halkan felnevetett. A szekrényhez lépett és egy puha szemtakarót erősített Greta arcára. Majd bedugaszolta az egyik fülét és mielőtt a másikkal is megtette volna csak ennyit suttogott.
- Bízz bennem!
A világ megszűnt Greta számára, csak az érzetei maradtak. Hiába figyelt feszülten csak az érintések elől próbálhatott kitérni, ám a tiltakozása hiába valónak bizonyult.
Fenekét valami hideg érintette és felcsusszant egy vékony kis rúd, mely rezegve izgatta, ingerelte. Két puha kéz simult melleire és lassú körkörös mozdulatokkal cserkészte be a meggyötört bimbót, de figyelve arra, hogy fájdalmat már ne okozzon csak kéjt.

Aztán hogy figyelme e két érzésre irányult a fájdalom hirtelen érte. Ujjak hatoltak belé és a kisajkakra meg a csiklóra harapott csipeszeket széttolva próbáltak beljebb jutni. Majd a fájdalom állandósult már nem erősödött, de mellé társult az ujjak majd a kéz okozta kéj. Már nemcsak a fájdalom sikoltásai hagyták el Greta ajkát. Testét elöntötte a forróság és egyik kéjhullám a másiknak adta át a helyét. Elernyedt, már nem tiltakozott. Ahogy a külvilág, úgy az idő is megszűnt számára. Aztán már csak azt érezte, hogy a talpán állong, ám igencsak bizonytalanul. Sally támogatta. Hálásan karolt a lány nyakába, aki Ura elé kísérte a kimerült nőt.
Tom elgondolkodva nézett fel az iratokból.

- Látom kielégítő volt a mai lecke, de még nincs vége a napnak! – mondta határozottan, miközben az órára nézett. A szerkezet szerint pontosan este hat óra volt. Aprót bólintott, mintegy csak magának és összerakta, dossziéba rendezte a papírokat. Aztán felállt és Sallyre mosolygott.
- Kérlek ültesd ide a kis társnődet! – adta ki az utasítást és a saját kényelmes bőrszékére mutatott az íróasztal mögött. Greta meglepetten próbálta összeszedni magát. Nem értette miért is ülhet oda, ahol csak a Ház Urának van jogosultsága ülni, de nem tiltakozott. Se mersze, se ereje nem volt hozzá. Halk kis nyögéssel ült le és próbálta meggyötört ágyékát kímélni az érintéstől. A csengettyűk diszkréten adtak hangot a fészkelődésének.
Tom megvárta míg elhelyezkedik és egy üres lapot rakott elé. Akkurátusan ráhelyezett egy gyönyörű golyóstollat is a szűz felületre.
- Na most a következő feladatod, hogy átgondold az egész napodat és az eddigi tapasztalataid szerint, összeírd nekem, hogy szerinted hol hibáztál és mivel. Ha befejezted a listát, akkor vacsora és alvás! – sorolta a hátralévő napirendi pontokat komolyan.
Greta hűdötten nézett a férfira, de engedelmesen a tollért nyúlt és látszólag elgondolkodva meredt az üres

folyt.köv.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.