Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 14.

Törölt felhasználó
2013. 02. 10. 19:14 | Megjelent: 986x
Majd Gretához fordult.
- Gondolom emlékszik még a reggeli kis incidensre a kertben, mikor azt az ominózus újságlapot kellett visszaszereznie. – mondta higgadtan az Úr és kérdőn nézett a nőre.
Greta értetlen pillantott vissza, jól látható nem tudta mire vélni a kérdést.
- Igen Uram..- válaszolta az igazságnak megfelelően.
- Fred gátlástalan módon az Ön száját használta, hogy kielégülhessen..- folytatta Tom, mire Greta arca lángba borult a megaláztatástól, miszerint szégyenletes tettét, egy idegen előtt teregeti ki a férfi. Sally csak érdeklődve figyelte az eseményeket. Semmiféle érzelem nem látszódott az arcán.
- Mivel Fred is a ház szolgája és engedély nélkül nyúlt a tulajdonomhoz, így kénytelen vagyok megbüntetni, ám jelen esetben a helyzet érdekes fordulatot véve, tanulási lehetőséget ad az ön kezébe. Átengedem a büntetést. – szavai kinyilatkoztatásként hangzottak el. Majd felállt és az asztal mögül kilépve, az iroda könyvespolcához sétált. A könyvek között álló kis medve szobrot elfordítva, valami kattant és a polc könnyedén mozdulva tárta fel a mögötte lévő szobát.

- Hölgyeim! – intett Tom elegánsan, egy befelé invitáló mozdulattal.
Sally máris perdült. Számára láthatóan ismerős volt már a titkos szobácska. El is tűnt az emberszéles résben.
Greta tanácstalan pillogott Tomra, ám a férfi türelmesen kivárt, míg a nő végre elindult. Belépve körülnézett. A látvány lenyűgözte és már csak a zárszerkezet halk kattanására riadt fel, ahogy a rejtekajtó bezárult mögöttük.
- Hangszigetelt - szólt mosolyogva Tom.
Ez csak egy újabb riasztó információ volt Greta számára, aki még a látványt sem dolgozta fel teljesen. A szoba falai mintha terméskőből lettek volna felépítve, a padló fényes márványhatású kővel borítva. Számára ismeretlen rendeltetésű bútorok álltak a falak mentén, vagy hozzá közelebb. A plafonról csörlős láncok lógtak, szépen a falba rögzített karikába gyűjtve. A sarokban egy zárt szekrény ijesztgette ismeretlen tartalmával. A falakon körbe felaggatva különböző méretű pálcák, korbácsok és egyéb érdekes formájú eszközök.
Bőre borzongott, de nem csak a rémülettől. Valóban fázott. Akaratlan is végig simított a karján, mintha ettől felmelegedhetne.
- Kellemes idő lehet odaát, ha ide is átszivárog a légkondicionálás.. – kuncogott fel Sally, ám Tom villanó pillantására gyorsan elcsendesedett.

- Mi ez itt…? – rebbente Greta és nem mert mozdulni.
- Nevezheti kedvesem tanuló szobának, de alapvetően egy jól felszerelt kínkamra.. – mosolyodott el Tom.
- Ám mielőtt megfázik talán kezdjen hozzá amiért idejöttünk! – lépett Tom egy fali kapcsolóhoz és a szobában a fény elhalványult kissé, majd az egyik fal hangtalan csusszant szét, feltárva a helyiség folytatását. Greta ajkát halk sikoly hagyta el a látványtól.

A feltáruló fal mögött egy újabb kisszobányi terület. Közepén egy szék szerű alkalmatosság és a székben nem más, mint Fred.
A hirtelen átáramló hideg, már nem is tudta volna jobban megdermeszteni a nőt.
Fred a székbe szíjazva ült, ám az alkarjait a karfákhoz rögzítették, a lábait széttárva átvetették a karfákon a könyökök mögött és bokái a székhez lettek rögzítve. Golyói feszesre húzva, a padló egyik kis gyűrűjéhez kötve zsinórral, míg a farka a plafon felé feszítve rafinált megoldással. A szék ülőkéjének közepén egy hatalmas lefelé szélesülő farok lett elhelyezve mozdíthatatlanul. Fred feneke látta vendégül a meredező eszközt. Arca vöröslött az erőfeszítéstől, ahogy próbálta megtartani a testsúlyát, hogy egyik megoldás se kínozza túlsággal.
Ha engedett a kilóinak, akkor a seggébe mélyedő műfarok feszítette mindjobban és a plafonhoz kötözött farkát nyújtotta a kötél, ha pedig túlsággal kiemelkedett volna e két kínt enyhítendő, akkor zacskóját húzta önkéntelenül is feszesebbre.

- Uram ..kérem…könyörgöm! Soha többet nem nyúlok ahhoz, ami az öné, kedvem nem töltöm a tulajdonán! – lehelte elhaló hangon a szolga.
Tom elismerően pillantott rá.
- Lám lám, lassan, de biztosan megtanulod, mit lehet és mit nem! Bár ehhez szükség volt a reggeltől idáig tartó időre..sajnálatos. – bólintott elégedetten Tom, miután sajnálkozva csóválta meg a fejét..
- Sally oldozd le a kötelekről! – utasította a lányt, aki minden zavar nélkül lépett Fredhez és szabadította meg férfias ékszereit a szenvedéstől.
- Köszönöm..Uram! – sóhajtotta Fred és tekintete, a tehetetlenül lógó és sajgó farkára tapadt, mintha ez enyhíthetné a fájdalmát.
Majd minden erejét arra összpontosította, hogy karjai és lábai segítségével, mind magasabbra tornázza ki magát a seggét tágító eszközből.
Tom, a tán lélegezni is elfelejtett Gretához fordult.
- Mint mondtam, átengedem Önnek a büntetést. Fred pont annyira akarva, mint ön az ajkait, felkínálja Önnek az élveztet kapott testrészét. Válasszon eszközt és kap öt percet, hogy kimutathassa mennyire tetszett Önnek a reggeli kis játék – mutatott körbe a falakon a férfi.

Greta lépett kettőt hátra és rémülten pillantott hol a feltárulkoztatott Fredre, hol a falakon várakozó eszközökre.
- Én..én..én nem. Én nem tudom megtenni! – nyögte ki a nő falfehér arccal. A rököny megbénította. Hitetlenkedve nézte a kikötözött férfit, aki csak akkor kerülhetett ide, amikor ő a konyhát rakta rendbe a reggeli után, hiszen akkor viharzott el az Ura annyira dühösen.
Tom még várt pár percet, hátha megnyugszik a nő és végre megteszi, amit elvár tőle, ám Greta megdermedt teljesen.
- Vagyis nem kíván elégtételt venni? Annyiban hagyja inkább és megmarad a szolgai szinten? – kérdezte Tom hidegen és keményen.
Greta bár nemigen értette az elhangzottakat, de érezte, ha igent mond, akkor mentesül a végrehajtás alól, hát ezt választotta jelentsen bármit is.

- Igen Uram! – hajtotta le a fejét meghunyászkodva.
- Ahogy kívánja! – lépett hozzá Tom és egy mozdulattal tépte le róla a vékony selyem köntöst.
- Állj oda! – utasította az értetlen Gretát és ő remegve tette amit parancsoltak neki, a terem közepére állt.
- subként akarom látni! Öt perc! – intett Sallynek, aki szó nélkül bólintott. Gretához lépve lehúzta annak karjairól a szép szaténkesztyűt, csuklóira felkerült a bőr csuklópánt. Majd a nyakára csatolta az nyakörvet és lábairól leszedte a harisnyát és a cipőt. Bokáira is felkerültek a bőrpántok. Végül levette testéről a mídert és kibontotta a szoros kontyot. Egy papírzsebkendővel letörölte szájáról az ingerlően vörös rúzst.
Tom eközben eloldotta a faligyűrűből a láncokat és a négy végtagra csatolta a végüket. Greta bokái közé hosszú terpesztőrúd került. A nő rémülten hagyta, hogy Tom azt tegye vele, amit akar, mert félt, ha tiltakozik, akkor csak a másik választása marad, megbüntetni Fredet.
A csörlők halkan kattogva az ég felé húzták a karjait, míg már szinte lábujjhegyen tudott csak állni. Száját összeszorítva tűrt.
Tom elgyönyörködött a tehetetlen testben. Keze végigsimított a borzongó bőrön.
- Fázol? – tette fel a nyilvánvaló kérdést. Greta csak bólintott óvatosan.
- Ha kérdezlek, válaszolj hangosan és érthetően! – fogott rá a férfi a nő állára és a szemébe nézett kérdőn.
- Igen Uram, fázom! – válaszolta Greta engedelmesen bár kissé nehezen, lévén álla Tom ujjai közt szorongott.

A férfi biccentett és a falhoz lépve, egy tárcsán állított. Szinte azonnal érezhető volt, hogy a hideg odébbállt a teremből. Helyét ha lassan is, de az egyre melegedő levegő vette át.
Ám ha Greta azt hitte ennyi volt a vele való foglalatosság, hát tévedett. Tom a zsebébe nyúlt és a kezében felcsilingelt valami. Greta halkan f! – nevetett fel Tom, ahogy a keményen meredező mellbimbókra csíptette a csengőket. Greta teste megrándulelnyögött az ismerős hang hallatán. Nem is tévedett.
- Nocsak, szinte kívánják a kis díszekett és halkan kiáltott a fájdalmas érzéstől.
Majd Tom leguggolt és a kisajkakra is felhelyezte a máris tiltakozóan csilingelő harangocskákat.
- Ne kérem ne! Uram! Tom Úr! Kérem! – nyüszített fel Greta.
- Hát a szolgasors már csak ilyen! – sóhajtotta szinte sajnálkozón Tom, mikor az ötödik csengő is a helyére került. A csiklóra szorító érzés hangos sikolyra késztette a nőt.
- Neeee, kéérem..Uram!!!! – rángatózott a láncokon Greta.
Tom felállt és a nő száját befogta a tenyerével.

folyt. köv.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.