Tom Úr kisbabája 14.

Majd Gretához fordult.
- Gondolom emlékszik még a reggeli kis incidensre a kertben, mikor azt az ominózus újságlapot kellett visszaszereznie. – mondta higgadtan az Úr és kérdőn nézett a nőre.
Greta értetlen pillantott vissza, jól látható nem tudta mire vélni a kérdést.
- Igen Uram..- válaszolta az igazságnak megfelelően.
- Fred gátlástalan módon az Ön száját használta, hogy kielégülhessen..- folytatta Tom, mire Greta arca lángba borult a megaláztatástól, miszerint szégyenletes tettét, egy idegen előtt teregeti ki a férfi. Sally csak érdeklődve figyelte az eseményeket. Semmiféle érzelem nem látszódott az arcán.
- Mivel Fred is a ház szolgája és engedély nélkül nyúlt a tulajdonomhoz, így kénytelen vagyok megbüntetni, ám jelen esetben a helyzet érdekes fordulatot véve, tanulási lehetőséget ad az ön kezébe. Átengedem a büntetést. – szavai kinyilatkoztatásként hangzottak el. Majd felállt és az asztal mögül kilépve, az iroda könyvespolcához sétált. A könyvek között álló kis medve szobrot elfordítva, valami kattant és a polc könnyedén mozdulva tárta fel a mögötte lévő szobát.

- Hölgyeim! – intett Tom elegánsan, egy befelé invitáló mozdulattal.
Sally máris perdült. Számára láthatóan ismerős volt már a titkos szobácska. El is tűnt az emberszéles résben.
Greta tanácstalan pillogott Tomra, ám a férfi türelmesen kivárt, míg a nő végre elindult. Belépve körülnézett. A látvány lenyűgözte és már csak a zárszerkezet halk kattanására riadt fel, ahogy a rejtekajtó bezárult mögöttük.
- Hangszigetelt - szólt mosolyogva Tom.
Ez csak egy újabb riasztó információ volt Greta számára, aki még a látványt sem dolgozta fel teljesen. A szoba falai mintha terméskőből lettek volna felépítve, a padló fényes márványhatású kővel borítva. Számára ismeretlen rendeltetésű bútorok álltak a falak mentén, vagy hozzá közelebb. A plafonról csörlős láncok lógtak, szépen a falba rögzített karikába gyűjtve. A sarokban egy zárt szekrény ijesztgette ismeretlen tartalmával. A falakon körbe felaggatva különböző méretű pálcák, korbácsok és egyéb érdekes formájú eszközök.
Bőre borzongott, de nem csak a rémülettől. Valóban fázott. Akaratlan is végig simított a karján, mintha ettől felmelegedhetne.
- Kellemes idő lehet odaát, ha ide is átszivárog a légkondicionálás.. – kuncogott fel Sally, ám Tom villanó pillantására gyorsan elcsendesedett.

- Mi ez itt…? – rebbente Greta és nem mert mozdulni.
- Nevezheti kedvesem tanuló szobának, de alapvetően egy jól felszerelt kínkamra.. – mosolyodott el Tom.
- Ám mielőtt megfázik talán kezdjen hozzá amiért idejöttünk! – lépett Tom egy fali kapcsolóhoz és a szobában a fény elhalványult kissé, majd az egyik fal hangtalan csusszant szét, feltárva a helyiség folytatását. Greta ajkát halk sikoly hagyta el a látványtól.

A feltáruló fal mögött egy újabb kisszobányi terület. Közepén egy szék szerű alkalmatosság és a székben nem más, mint Fred.
A hirtelen átáramló hideg, már nem is tudta volna jobban megdermeszteni a nőt.
Fred a székbe szíjazva ült, ám az alkarjait a karfákhoz rögzítették, a lábait széttárva átvetették a karfákon a könyökök mögött és bokái a székhez lettek rögzítve. Golyói feszesre húzva, a padló egyik kis gyűrűjéhez kötve zsinórral, míg a farka a plafon felé feszítve rafinált megoldással. A szék ülőkéjének közepén egy hatalmas lefelé szélesülő farok lett elhelyezve mozdíthatatlanul. Fred feneke látta vendégül a meredező eszközt. Arca vöröslött az erőfeszítéstől, ahogy próbálta megtartani a testsúlyát, hogy egyik megoldás se kínozza túlsággal.
Ha engedett a kilóinak, akkor a seggébe mélyedő műfarok feszítette mindjobban és a plafonhoz kötözött farkát nyújtotta a kötél, ha pedig túlsággal kiemelkedett volna e két kínt enyhítendő, akkor zacskóját húzta önkéntelenül is feszesebbre.

- Uram ..kérem…könyörgöm! Soha többet nem nyúlok ahhoz, ami az öné, kedvem nem töltöm a tulajdonán! – lehelte elhaló hangon a szolga.
Tom elismerően pillantott rá.
- Lám lám, lassan, de biztosan megtanulod, mit lehet és mit nem! Bár ehhez szükség volt a reggeltől idáig tartó időre..sajnálatos. – bólintott elégedetten Tom, miután sajnálkozva csóválta meg a fejét..
- Sally oldozd le a kötelekről! – utasította a lányt, aki minden zavar nélkül lépett Fredhez és szabadította meg férfias ékszereit a szenvedéstől.
- Köszönöm..Uram! – sóhajtotta Fred és tekintete, a tehetetlenül lógó és sajgó farkára tapadt, mintha ez enyhíthetné a fájdalmát.
Majd minden erejét arra összpontosította, hogy karjai és lábai segítségével, mind magasabbra tornázza ki magát a seggét tágító eszközből.
Tom, a tán lélegezni is elfelejtett Gretához fordult.
- Mint mondtam, átengedem Önnek a büntetést. Fred pont annyira akarva, mint ön az ajkait, felkínálja Önnek az élveztet kapott testrészét. Válasszon eszközt és kap öt percet, hogy kimutathassa mennyire tetszett Önnek a reggeli kis játék – mutatott körbe a falakon a férfi.

Greta lépett kettőt hátra és rémülten pillantott hol a feltárulkoztatott Fredre, hol a falakon várakozó eszközökre.
- Én..én..én nem. Én nem tudom megtenni! – nyögte ki a nő falfehér arccal. A rököny megbénította. Hitetlenkedve nézte a kikötözött férfit, aki csak akkor kerülhetett ide, amikor ő a konyhát rakta rendbe a reggeli után, hiszen akkor viharzott el az Ura annyira dühösen.
Tom még várt pár percet, hátha megnyugszik a nő és végre megteszi, amit elvár tőle, ám Greta megdermedt teljesen.
- Vagyis nem kíván elégtételt venni? Annyiban hagyja inkább és megmarad a szolgai szinten? – kérdezte Tom hidegen és keményen.
Greta bár nemigen értette az elhangzottakat, de érezte, ha igent mond, akkor mentesül a végrehajtás alól, hát ezt választotta jelentsen bármit is.

- Igen Uram! – hajtotta le a fejét meghunyászkodva.
- Ahogy kívánja! – lépett hozzá Tom és egy mozdulattal tépte le róla a vékony selyem köntöst.
- Állj oda! – utasította az értetlen Gretát és ő remegve tette amit parancsoltak neki, a terem közepére állt.
- subként akarom látni! Öt perc! – intett Sallynek, aki szó nélkül bólintott. Gretához lépve lehúzta annak karjairól a szép szaténkesztyűt, csuklóira felkerült a bőr csuklópánt. Majd a nyakára csatolta az nyakörvet és lábairól leszedte a harisnyát és a cipőt. Bokáira is felkerültek a bőrpántok. Végül levette testéről a mídert és kibontotta a szoros kontyot. Egy papírzsebkendővel letörölte szájáról az ingerlően vörös rúzst.
Tom eközben eloldotta a faligyűrűből a láncokat és a négy végtagra csatolta a végüket. Greta bokái közé hosszú terpesztőrúd került. A nő rémülten hagyta, hogy Tom azt tegye vele, amit akar, mert félt, ha tiltakozik, akkor csak a másik választása marad, megbüntetni Fredet.
A csörlők halkan kattogva az ég felé húzták a karjait, míg már szinte lábujjhegyen tudott csak állni. Száját összeszorítva tűrt.
Tom elgyönyörködött a tehetetlen testben. Keze végigsimított a borzongó bőrön.
- Fázol? – tette fel a nyilvánvaló kérdést. Greta csak bólintott óvatosan.
- Ha kérdezlek, válaszolj hangosan és érthetően! – fogott rá a férfi a nő állára és a szemébe nézett kérdőn.
- Igen Uram, fázom! – válaszolta Greta engedelmesen bár kissé nehezen, lévén álla Tom ujjai közt szorongott.

A férfi biccentett és a falhoz lépve, egy tárcsán állított. Szinte azonnal érezhető volt, hogy a hideg odébbállt a teremből. Helyét ha lassan is, de az egyre melegedő levegő vette át.
Ám ha Greta azt hitte ennyi volt a vele való foglalatosság, hát tévedett. Tom a zsebébe nyúlt és a kezében felcsilingelt valami. Greta halkan f! – nevetett fel Tom, ahogy a keményen meredező mellbimbókra csíptette a csengőket. Greta teste megrándulelnyögött az ismerős hang hallatán. Nem is tévedett.
- Nocsak, szinte kívánják a kis díszekett és halkan kiáltott a fájdalmas érzéstől.
Majd Tom leguggolt és a kisajkakra is felhelyezte a máris tiltakozóan csilingelő harangocskákat.
- Ne kérem ne! Uram! Tom Úr! Kérem! – nyüszített fel Greta.
- Hát a szolgasors már csak ilyen! – sóhajtotta szinte sajnálkozón Tom, mikor az ötödik csengő is a helyére került. A csiklóra szorító érzés hangos sikolyra késztette a nőt.
- Neeee, kéérem..Uram!!!! – rángatózott a láncokon Greta.
Tom felállt és a nő száját befogta a tenyerével.

folyt. köv.