Shalomkata-1

2009. novemberében ismertem meg. A Keleti pályaudvar 10. vágányára érkezett be a vonata. Mikor leszállt, körülnézett és valahol a köldököm magasságában keresett. Mikor észrevett – ott álltam tőle 10 lépésre – elkezdett felfelé nézni, míg el nem érte tekintete az arcomat. Úgy nézett rám, mint kacsa a repülőgépre!
- Szia – köszöntöttem, - Ha már kigyönyörködted magadat a látásomban, akár indulhatunk is.
Elpirult, lesütötte a szemét s így szólt: - Bocs, de még nem szoktam meg, hogy a felhők között keressem az ismerőseimet!
- Már elnézést, de leveleidből az derült ki, hogy fiaid is 190 cm körüli magasságúak!
- Az igaz! – válaszolta, - de az ismerőseim és felmenőim 160 cm körüliek!
- No, akkor menjünk! – mondtam, hozzáléptem és megpusziltam. Közben elfordította a fejét, hogy ne az arcára, hanem a szájára kerüljön a puszi, és kicsit kinyitotta. Így a második pusziból csók lett. Most én jöttem zavarba! Mire megjegyezte:
- Régen nem voltál nővel, vagy a férfiakat szereted?
- Is-is! – válaszoltam, - régen nem voltam se nővel, se pasival.
- Na, gyerünk akkor gyorsan hozzád, mert én se voltam régóta senkivel, mióta visszajöttem Izraelből!
Elindultunk a parkoló felé, közben megkérdeztem:
- Mit kerestél Izraelben?
- Pénzt! – válaszolta, - Idős emberek ellátását, gondozását vállaltam.
- Tudsz héberül?
- Igen! Írni, olvasni és beszélni. Mióta hazajöttem, az interneten levelezek izraeli barátnőimmel.
- Miért jöttél haza? Elég pénzt kerestél vagy honvágyad volt?
- Egyik se! Vastagbél-rákom volt és Izraelben nagyon drága a gyógykezelés. Itthon megműtöttek, kaptam sugárkezelést és kemót. Úgy néz ki, most már minden rendben van!
Közben elértük az autót, beültünk és elindultunk haza felé. Miután kijutottunk a városból és elértük az M0-t, és felszabadult a jobb kezem (már nem kellett a sebváltót kapcsolgatni), rátettem a bal combjára és elkezdtem simogatni – nadrág volt rajta -, megszólalt:
- Koncentrálj inkább a vezetésre! Majd ráérsz otthon erre!
- Úgysincs semmi dolga a jobb kezemnek, legalább meleg helyen tarthatom! – mire megfogta a kezemet és behelyezte a két combja közé! Na, erre hirtelen nagyon szűk lett a nadrágom, ki is dudorodott szépen. Már azt hittem, szétnyílik a cipzárom, de odanyúlt és lehúzta. Aztán gyorsan megragadta a kormányt, hogy egyenesen tartsa a kocsit.
- Azt mondtad, tudsz koncentrálni a vezetésre! Hát tedd azt!
- De úgy nem, hogy közben fogod a farkamat! Még ha alsónadrágon keresztül is!

Nagy sokára hazaértünk. Úgy éreztem, egy évszázadig tartott! Kiszállás előtt – nagy nehezen – felhúztam a cipzáromat, visszatömködve megdagadt bájtagomat börtönébe. Majd lezártam a kocsit és bementünk lakásomba.

Gyorsan megágyaztam, míg Kata fürdött. Utána én is tisztálkodtam, fogat mostam. Zsupsz, bele az ágyba! Katának finom illata volt, kedvem lett volna beleharapni, de inkább simogatni kezdtem. Rövidesen éreztem, hogy kellőleg felizgult, a mellbimbói nyelvemmel való izgatásától, ill. a bimbók szívogatásától. Ekkor lejjebb vándorolt a szám és a nyelvem. Előbb a köldökét, majd a szeméremdombját csókolgattam, később elértem nyelvemmel a csiklójáig és azt simogattam, becézgettem a nyelvemmel. Addig csináltam ezt, míg össze nem zárta két combját, ezzel jelezve, hogy vége az első menetnek, elélvezett!

Most ő kezdett engem simogatni! Megjegyeztem közben, hogy csak simogatással nem sokat ér, nekem erősebb behatások kellenek a kielégüléshez. Megmutattam, milyen csípésre, karmolásra, harapásra van szükségem ahhoz, hogy elélvezzek. Bevezettem a BDSM világába. Kiderült, ez számára sem idegen technika, ő is élvezi az „élve boncolás” műfaját!

Felkeltem és elővettem „kösd fel magad!” készletemet, amiben mindenféle kötelek, gyűrűk, dildók, tágítók, kéz és lábbilincsek, nyakszorítók, szájzárók és paskolók vannak, és rendelkezésére bocsátottam. Tudta, mit mire kell használni, mert seperc alatt hátrakötötte sarkamat, karomat, majd jól elverte fenekemet a készletben talált 15 ágú dildóvégű bőrkorbáccsal. Majd körmeivel a hátamat, a csigolyáimnál, végig karmolta s jót harapott mellbimbóimba. Miután még ez sem volt elég elélvezésemhez, játszani kezdett heréimmel, húzogatta, nyomogatta, szájába vette, majd egyikre ráharapott. Na, ekkor élveztem el én is. Gyorsan kiköpte bal herémet és bekapta bájtagomat, hogy egy csepp se vesszen kárba, s addig szívogatta, míg mindent ki nem szedett belőle. Megállapította, hogy nagyon jó ízű volt és megkérdezte:
- Mit ettél, hogy ilyen jó ízű az ondód? – mire azt feleltem – Valahol azt olvastam, ha az ember ananászt eszik, jó ízű lesz a spermája. Reggel ananászkonzervet reggeliztem, a Te tiszteletedre!
- Na most te jössz! – mondta Kata – Most neked kell egy kicsit megkínoznod engem! – S ezzel kioldozott, s tagjaim (kezeim-lábaim), mint valami rongydarab, teljesen elzsibbadva, hullottak az ágyra, míg lassan meg nem indult a vérkeringés bennük, s ezernyi hangya nem kezdett bennük mászkálni, bizonyítandó azt, hogy nem haltak el végleg.
- Várj egy kicsit! Mozdulni sem bírok! Majd ha visszatért az élet végtagjaimba, sort kerítünk rá!
- Akkor addig még egy kicsit élvezkedek! Úgy látom, ez a tagod nincs elzsibbadva! – morogta, és szájába vette farkamat.
- folyt. köv. -