Esti Örömök

Lassan 8 óra. Mindjárt érkezik haza Úrnőm. Érzem és tudom, hogy fáradt, illetve nyúzott, mert küldött levelet. A napja nagyon "tartalmas" volt, ahogy Ő jellemzi az idegbajt:-). Megkért, készüljek valami különlegessel, mert élvezkedni van kedve.
Ismerem már jól. Egy ilyen nap után nagyon lobbanékony tud lenni, így a legjobbamat kell nyújtanom, de lehet, az sem lesz elég és csóró piros seggel a kanapén fogok aludni...

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz is lehet mindig valami újat kitalálni. Átkozottul jó memóriája van, nem lehet kijátszani, a legapróbb részletekre is emlékezni szokott. Így tényleg kihívás ellazítani és kihozni belőle a gyengéd, doromboló macskát, aki játékos és ösztönös.

Meg van! - jut eszembe. Amit legutóbb vettem, még nem látta. Igaz későbbre tartogattam, de most bevetem. Imádja a sálakat és a kendőket. Ez egy nagyon "olyan" Tuti be fog találni nála, mert kézzel festett selyemkendő a kedvenc színeivel.
Hozzá megfelelő színű kiegészítők és egy hófehér csipke felső nem kivágással, hosszú ujjakkal, csuklóban szorítva. Gyönyörű lesz benne. Gyorsan kikészítem az ágy közepére, elrendezem a fürdőben a hangulatot: gyertya (narancs), finom parfüm illat. A zöldborsó leves halkan rotyog, a sovány csirkemell ananászkörítéssel a sütőben illatozik. A zöldség kruton épp elkészült és a szűrőn pihen. Ideje magamat is rendbe hoznom.

Az előírt bőr tanga, halványbarna lenvászon nadrág, narancsszínű, hosszú ujjú pamut ing, parfüm és kevés dezodor. Még egy gyors ellenőrzés a nappaliban, nehogy valami is megzavarja a harmóniát. Hopp! A zene. Cesaria Evora épp jó lesz. Lassú, bársonyos, stresszoldó. Behelyezem a hifibe és elindítom a lágy, érzelem dús, életörömmel teli zenét. Kisétálok az előszobába és kezemben két itallal várom Őt: Neki a kedvencét, mézes melange-ot készítettem, magamnak pedig egy mojito koktélt.

Hallom a liftajtó csukódását, majd a kulcs csörrenését a zár fordul, a kilincs nyomódik, ahogy benyit és mosolyog. Ez jó jel – gondolom magamban, miközben köszöntöm:

- Szép estét Úrnőm. Mostantól a lazításé a főszerep hagyd el a gondod még itt az előszobában - mondom neki, miközben lesegítem a kabátját. Látszik rajta, hogy meglepődött, erre nem számított! Segítek megtartania magát, miközben leveszi a cipőjét.

- Kérlek, karolj belém Úrnőm, hogy bevezethesselek a nappaliba. Közben élvezd a kedvenc frissítődet, amit elkészítettem Neked.

Miután kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, mögé állok és elkezdem masszírozni a homlokát finom mozdulatokkal körözök a homloka közepétől kifelé, a halántékát többször is meg meg nyomva végigsimítom fénylő vörös haját érzem, ahogy ellazulnak a ráncok, a sokat gondolkodott és dolgozott elme megpihen kicsit.

- Javaslom, frissülj fel a fürdőben, addig előkészítem a vacsorát Úrnőm.
- Ma este nem akarlak elengedni. A közelemben akarlak tudni, ezért arra kérlek gyere velem a fürdőbe és mesélj.
- Ahogy kívánod, de az ételről gondoskodnom kell, ezért menj előre. Egy perc és ott vagyok.
- Rendben, de ne várakoztass sokáig, különben…..

Amíg bement a fürdőbe, gyorsan kiveszem a mellet a sütőből és a tűzhelyre rakom, lefedem egy átlátszó szitával, hogy melegen tarthassam. Ellenőrzöm a levest is. a krutonokat pedig beteszem a sütőbe, levéve a hőmérsékletet, nehogy megégjenek, de mégis melegen maradjanak. Már indulok is be Hozzá. Remélem, nem várt sokat…

Ahogy belépek és megpillantom a kád szélén, elindulnak bennem az érzelmek. Olyan kislányos most. törékeny, ártatlan és egyszerű. Szép. A szemei csillognak, az orrcimpái kitágulnak és nagyokat lélegzik. Hozzálépek.

- Tetszik a habfürdő illata bódít, és szeretem nézni ahogy kavarog a víz. – Mondja szinte magának.
- Megengeded, hogy levetkőztesselek Úrnőm?
- Kérlek!

A blúzt gombolom ki először rajta. Finoman kihúzva a szoknyából. majd a szoknyájának cipzárját húzom le és hagyom, hogy leessen róla a fekete ruhadarab. Érdekes, sokkal jobban néz ki a skót kockás szoknyában de ezek a hivatali előírások... A testszínű harisnyanadrágot nagy gonddal és lassan hámozom le róla, térden állva előtte. Mielőtt kibújtatnám a lábfejéből, megkérem, üljön a kád szélére.

- Kapsz egy kis lábsimogatást a fürdés előtt Úrnőm - mondom és masszírozni kezdem lábfejét

Szépen kilakkozott, lábujjai gyengéden simulnak kezeimbe. Fáradt vádliján az izom össze van csomósodva, keményedve

- Ezt nagyra értékelem, tőled. Útálom ezeket a vacak magas sarkúkat.

Túl sokat megy az én drága Úrnőm - állapítom meg magamban. Mindkét lábfejét jó alaposan kilazítom, majd megkérem, álljon ismét fel.

Miközben előtte térdelek, beletúr a hajamba, megfeszíti csak hogy érezzem hogy fog és tudtomra adja, azt szeretné hogy fel álljak. Engedelmeskedem a kedvesen határozott kérésnek és ott állok előtte, kezeimet hátratéve. Figyelek és várok.

Úrnőm hátat fordít nekem, kezemet a derekára teszi és eltúrja a haját a nyakától.
Magamban mosolygok és közelebb lépek Hozzá. Egészen közel. Beszívom illatát. Hagyom, hogy átjárja testem minden porcikáját.

Kifújom a beszívott levegőt nyakad tövére. csukott szemmel is érzem, ahogy a finom szőrpihék felborzolódnak végigszántom ajkaim a nyakadon, de nem érek még a bőrödhöz, végül a füled tövénél érintelek meg először egészen finoman Apró puszikkal haladok lefelé a csigolyáid felé, közben karjaim jobban fonódnak derekad köré nem szorítlak, tartalak és érezlek. Kezeim a hasad alján nyugszanak. Jobb keze a hajamat túrja.
Óvatos vagyok, mert igazi művésze a szeretkezésnek és a kényeztetésnek. Egyetlen rossz, durva vagy elsietett mozdulat és vége a harmóniának. Eleget tanított már a hajkeféjével...
Növelem a puszik erejét és hosszabban időzök a nyakán. Imádom egyesével végigcsókolni a csigolyákat és a bársonyos baba bőrét. A nyelvem még mindig türelemmel vár, de érzem, hogy már nem sokáig maradhat a helyén. Ébredezik... a csípője ösztönösen útnak indul.

De Úrnőmnek más tervei vannak, mert kibontakozik az ölelésből, ledobja magáról a fehérneműt és belép a gőzölgő vízbe.

- Kéred az italod Úrnőm?
- Nem, majd ha kijöttem.
- Magadra hagyjalak vagy szeretnéd, hogy megfürdesselek?
- Szeretném ha maradnál, de igazából most vagyok a kettős fázisban mikor nem tudom eldönteni mi legyen, mert imádom amit teszel, de bosszant is.

Kockáztatok – gondolom magamban és hozzá hajolok és mielőtt bármit is tehetne, megcsókolom.

- Jó fürdőzést Úrnőm. Várlak a vacsoraasztalnál - mondom és kilépek a fürdőből
- Nem térek magamhoz, hogy merészelted? – ad hangot nemtetszésének, de mosolyog közben.

Kinn megnézem az ételt. Minden tökélete A zene viszont lejárt. Újat teszek fel. Verdi áriákat Bocelli előadásában. Kicsit felhangosítom, hogy Úrnőm is hallja benn, miközben kényezteti magát. Leülök a kanapéra és várok a terítés már rég elkészült, a tálalás két perc.

Mikor kijön az ajtón, minden kiderül – gondolkodom, magamban. Ha hátul van a keze, akkor hajkefe lesz benne és még várunk az evéssel. Ha elöl, akkor bejött a húzásom. Nem sokáig gondolkodhatok, mert éles sikítást hallok a fürdőből:

- Mi baj van Úrnőm? - kérdezem, megijedve
- Rám cseppent a gyertyaviasz, mert felborítottam a gyertyát.
- Segíthetek? legközelebb majd távolabb teszem a gyertyát.
- Legközelebb? – kérdezi vészjósló hangon. Én most égettem meg magam!
- Adhatok rá gyógy puszit esetleg?
- Megnézheted, de hozzá nem érhetsz!
- Csak enyhíteni szeretném a fájdalmadat, ami nem is olyan vészes Úrnőm, ahogy látom. Ó hisz ez csak egy apró folt. – mondom, miközben jobb combját tartom a kezemben.
- Azzal vádolsz hogy hisztizem, vagy drámázom?
- Semmivel sem vádollak. Hirtelen megijedtél A viasz fájdalmas ugyan, de kicsit még feszült vagy.
- Bocsánatot kellett volna már kérned a gyertya miatt, és..

A bocsánatkérésem csókok formájában érkezik a bársonyos bőrfelületre elhalmozom odaadó csókokkal a combját. Érzem, kicsit ellenkezik, de enyhül a dac...

- Megkönnyezed te még ezt, - veti oda.

Lazulnak az izmok és ernyed a gőg...hagyja, hogy illatos szappannal kényeztessem lábának minden porcikáját. Egészen a combja tövéig lenyúlva.

- Kérem a másikat - hagyom elmenni fülem mellett a vészjósló mondatot... De van ebben a hangban valami rekedtség és bizonytalanság... vagy csak...Á az nem lehet....Maradj nyugton - mondja agyam. Tudod, lobbanékony.
- No akkor most már a karjaidat is megfürdetném Úrnőm és a hátad....
- Kiszeretnék menni innen, add ide a köntösöm kérlek.
- Rendben. Gyorsan felállok és átnyújtom neki a vastag, puha fehér köntöst halványsárga övvel Segítek kilépni neki a kádból.
- Magadra hagylak Úrnőm - mondom és lépnék ki az ajtón, de visszafog.
- Néha magam sem értem magam – mondja, de most megcsókollak.

Ez a csók! A Nő kitörése. A vad, zabolátlan és mély, őszinte szeretet keverékének egyesülése finom, arrogáns, határozott és gyengéd, lágy és erős. Boldogan állom és adom vissza. Nagyon - nagyon ritkák ezek a pillanatok. Vad és szenvedélyes csókcsata kezdődik el közöttünk. Nyelveink vadul kergetőznek, ajkaink szívják a másikat. Egyikünk mindig felül akar kerekedni. Úrnőm elkezd húzni a szobába, de meglátja a megterített asztalt és megtorpan.

- Látom mennyit dolgoztál hogy a kedvemben járj, így kérek öt percet. Bemegyek a hálóba és felöltöztetem magam neked – mondja.

Kiszáradt szájjal és hevesen dobogó szívvel szinte odatántorgok az italos pulthoz és húzok egy nagy kortyot a mojitóból. Lassan összeszedem magam.

Most mi lesz? meglátja az ajándékát. Tetszeni fog neki? Földbe gyökerezik a lábam, amikor meglátom a háló bejáratában. Rajta van az új fehér csipkeblúz. Hozzá színben pontosan illő harisnyát vett fel. Ahogy megfordul, kiderül, hogy még harisnyatartót is vett fel. Mindezt azért, hogy kedveskedjen nekem, mert egyébként nagyon nem szereti. Annyira örülök!

Odalép hozzám és a fülembe súgja: Köszönöm! Imádom!

- Kérlek királynőm, hadd vezesselek az asztalhoz..
- Ma rád bízom magam.
Odakísérem az asztalhoz. Betolom a székét, miután helyet foglalt. Meggyújtom a gyertyát az asztalon. Kezet csókolok neki és ahogy felemelem a tekintetem, mélyen a szemébe nézve mondom:

- Úrnőmnek szeretettel ajánlom a ház mai költeményét: Zöldborsóleves szárnyas alaplében főzve, grízgaluska gombóccal.

Csak pillant és mosolyog. Tálalok Neki és magamnak is. Mivel nem nagyon leveses, ezért egy kis csészében szolgálom fel a levest. Lassan eszünk, közben csevegünk. Imádom nézni, ahogy eszik mindig keveset és lassan, élvezve az ízeket.

- Sült csirkemell, ananász körítéssel, zöldség krutonnal a második fogás. – mondom, miután leszedtem az üres csészéket.
- Imádom!

Olyan jól elbeszélgetünk, hogy szinte észre sem vesszük az idő múlását Teljesen feloldódunk. Hangosan kacagunk és nevetünk incselkedünk egymással. Szemezünk, mint két tizenéves Legszívesebben most a kanapéra vinném és az ölembe ültetném. Mesélnék neki. Elvarázsolnám, hadd kacagjon. Egy idő után felállok, hozzálépek és letérdelek elé. Megfogom bársonyos kezét, megcsókolom és a homlokomhoz érintem kézfejét.

- Kedves Úrnőm, felteszek egy zenét. Táncolsz velem?
- Persze, hogy megint a lábamra lépj! de akkor elfenekellek! - nevet fel, és feláll. Ma egy meghitt és kellemes estére vágyom, keménykedés nélkül. Táncolhatunk.
- Köszönöm!.

Kiválasztom a zenét és elindítom, majd hozzá lépve megfogom kezeit és a szőnyeg közepére vezetem.

- Vigyázni fogok Úrnőm. Rád és Ránk. Együtt mozgunk. Érezzük egymást. A vállamra hajtja a fejét. Forgunk és elmerülünk a zenében.
- Ez az este gyönyörű – mondom ki egészen halkan. Nem szól semmit csak közelebb simul. Ekkor ráhajolok a fülére és belesúgom:
- Imádlak és kívánlak. – A mozdulataiból érzem, hogy zöld lámpát kaptam.

Finoman felhúzom állát, hogy megcsókolhassam. Ez a csók a szerelem és lágyság megtestesülése. A két pólus összeolvadása. A zene csak pörög, mi meg a szőnyeg közepén elveszünk az időben. Csókoljuk egymást. Egyek vagyunk. Kibontakozunk egymás öleléséből és megfogva a kezét a háló felé húzom, de ellenáll....Vissza fordulva kérdőn nézek rá, de a szeme pajkosan csillog. Kéjesen és az őrület szikráit fellobbantva bennem.

- Érzem, mit kívánsz Úrnőm. Máris hozom.

Kihozom a paplant és a párnát a hálóból. Ő addigra a kanapén ül nyitott combokkal. Elé térdelek. A fejünk egy magasságban van. Az új blúzt finoman és óvatosan húzom le róla.
Csodálatos keblei előttem ringnak. Rajtuk a meggy szemek vörösen ágaskodnak. Sokáig játszadozom velük. Közben a hajam túrja és fejem lejjebb nyomja. Enyhén megemelkedik, mikor alá nyúlok, hogy a kis bugyit leszedjem róla a szoknyával együtt. Már nedves, ahogy megérintem... A forrás ismét kitörni készül...
Lábait felhúzza a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedik, kitárulkozva, mint egy lótuszvirág. Kelyhének közepe tisztán csillog illata mennyei. De nem ott kezdem utam. Túl könnyű és egyszerű lenne.... A lábujjakat veszem kezelésbe egyenként beszippantva és végignyalva őket Mind a tízet, hosszasan. A bokáját külön figyelembe részesítem, majd kúszik fel tüzes nyelvem a vádlijára. A jobb lábán indulok fel, a térdhajlatban elidőzök a puha és selymes bőrön beszívom és nyalom, mintha egy lyuk lenne. A kezeivel a fejem húzza, hallom, ahogy hangosan nyög. A belső combján haladok végig, centiről centire, míg elérek a hajlatig. Egészen közel érzem szerelemnyílásának illatát. A nagyajkak tövében végig siklik nyelvem, föl a csikló feletti érzékeny bőrhöz. Leheletfinom csókot nyomok oda és indulok a baloldalon lefelé, szintén a hajlatban. Lenn, a feneke gömbjénél, kicsit megharapom. Éppen annyira, hogy felsóhajtson és egy nagyot lüktessen egyre táruló nyílása. Indulnék felfelé a bal lábán, de ezt már nem engedi. Ha akarja, hatalmas ereje van.

Édes börtönbe kerültem. A legnemesebb virág ejtett fogva. Most ki kell szívnom a kelyhét, addig nem enged. A nektárja az enyém. Cserébe virulni, tobzódni és újjászületni kíván.
Lassan kezdek neki szétválasztva a nagy és a kisajkakat. A kettő közötti érzékeny részt nyalom, közben ízlelem a nedvet, ami méz ízű és bőséggel ömlik a barlangból.
Na de ezt már én sem bírom és hosszú mozdulatokkal lefetyelni kezdem alulról felfelé a mindenhol jelenlévő és kifolyó nektárt. De a barlangba még nem megyek... Előbb körbe - körbe megtisztítom a területet és meglátogatom a fölül lévő kis kúpot, ami egymagában ágaskodik és várakozik. Körbenyalom és rápergetem nyelvem. A kis képződmény rángatózni kezd és a fentről valahonnan messziről kéjes sikolyt hallok. Csak ekkor dugom hegyes nyelvem a barlangba és hatolok jó mélyre...többször egymás után. Váltakozva a csiklót és a barlangot kezelem, végül beszívom a csiklót és elkezdem morzsolgatni ajkaimmal.
Hírtelen elsötétül minden, szorít a comb, vonaglik a test a virág hosszú hullámokban születik újjá de addig majdnem megfulladok.. Így inkább kihúzom fejem két hullám között és hozzá bújok a kanapén.

Sok – sok perc telik el boldog ölelésben, míg Úrnőm teljesen megnyugszik. Ekkor gyengéden lesegítem a földe, a paplanra, hogy betakarózzunk és álomba szenderüljünk. De Úrnőmnek más jár az eszében.

Hanyatt fektet és lecsúszik a derekamhoz. Elkezdi kigombolni a nadrágom

Jutalmazni akarlak – mondja kedves mosollyal az arcán. És most nem úrnői minőségben vagyok itt rajtad.

Mi történik, álmodom? Nem... Ébren vagyok A bőr tangában pattanásig feszül férfiasságom. A nadrágot szinte lerugdosom magamról.

- Vágyom rád! Gyere! A tied vagyok! Vedd el!

A bőr tanga szinte letépődik rólam, merev kéjrudam kipattan belőle és az égnek törve várja a kényeztetést.

- Most megmutatom hogy csinálják ezt a profik. – mondja ördögi mosollyal az arcán. Először csak a comb belső részét kezdi el puszilgatni, majd nyalogatni, míg el nem jut a comb tövéig.

A mennyezetre tekintve áldom a sorsom, hogy ezt átélhetem. Megadom magam és hagyom, történjen, aminek kell.

Közben a kezébe veszi rudamat és a makk részét, ami nagyon érzékeny elkezdi simogatni. Percekig izgat kezeivel és nyelvével, majd hirtelen elveszi a kezét kőkemény farkamról és nevetve megpuszil. Feltápászkodik és mielőtt bevonulna a hálóba visszaszól:

- Nem foglak megbüntetni, ha hallani fogom bentről, amikor elélvezel.

Említettem már, hogy Úrnőm nem csak lobbanékony, hanem hangulatember is? Ezekkel a gondolatokkal maradok a paplanon, miközben becsukódik a háló ajtaja mögötte.