Angyali démon

„A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.” * Ismét felnéztem a könyvből és mint, ahogy ma már annyiszor, újból nézegettem kicsit a Balaton éppen csak fodrozódó vizét. A többiek már, nem is tudom, talán 50 oldallal ezelőtt elmentek ebédelni és még mindig nem értek vissza. Erősen tűz a nap, ami valljuk be, augusztus ezen részében senkit sem érhet meglepetésként. Főleg engem nem, aki évente eljövök a kis baráti társaságommal, hogy itt üssük agyon a szabadság adta temérdek szabadidőnket. Húszas éveink második felében ez tökéletesen megfelelő elfoglaltság az év ezen szakában. A nap viszont túl erős, így ha már az ebédet kihagytam és itt maradtam egyedül, elbújtam a napszemüvegem mögé és beletemetkeztem a könyvembe. Azért most már kezd kicsit unalmassá válni a dolog, ennél aktívabb pihenést terveztem idén.

Újabb 20 oldalt pörgettem át, de valahogy ismét kényszert éreztem, hogy felnézzek. Itt voltunk már több mint három órája, így aztán volt időm, hogy a látóterembe eső összes embert és tárgyat jól megjegyezzem. Most azonban változott valami, amit rögtön kiszúrtam. Jól körbebástyázott helyemtől nagyjából 15 méterre új szereplő jelent meg a porondon. Egy lány feküdt egy napágyon, háttal a víznek, velem nagyjából szemben. Rögtön megakadt rajta a szemem, tipikusan olyan arcot és alakot sikerült a kedves szülőknek és természetesen a lány odafigyelésének köszönhetően összehozni, ami mindig is felkeltette az érdeklődésemet, sőt mondhatnám azt is, hogy a kedvenc típusom volt. Gyönyörű arca volt, amely még a napszemüveg ellenére is jól látszott és amelynek formás keretet adott, hosszú, mellkas-középig érő, fénylő fekete haja. Karcsú, törékeny alakját hihetetlen kecsesen helyezte el abban a napágyban. Nem túl nagy, de formás, éppen tenyérbe passzoló melleit fekete bikini felső takarta a férfinép – és megkockáztatom, hogy még a strand egyes női látogatói – legnagyobb sajnálatára. A bikini bugyija is teljesen fekete volt, nagyon illett ehhez a 22-23 év körüli szépséghez. Olyan jelenség volt a lány, aki már olyan szép, hogy majdnem fáj. Férfi társaim biztos tapasztaltak már ilyet legalább egyszer életükben. Nem voltam elájulva magamtól, hogy annyira elmerültem Langdon kalandjaiban, hogy lemaradtam a 170 cm-es jelenés érkezéséről és így nem tudtam mentális körpanoráma fotót készíteni róla.

A következő órában a könyvre már csak jelképesen figyeltem, nem is igazán tudtam mit olvasok. Időről időre fel kellett néznem, hogy végigfuttassam a tekintetem a lányon. A többiek még mindig nem értek vissza. Bélpoklos egy társaság. Újabb felnézésemet meglepetés követte, a lány felém jött. Éppen csak annyi időm volt, hogy letegyem a könyvet az ölembe, ő már legyőzet a métereket és elhaladt mellettem. Anélkül, hogy egy pillanatra is megállt volna megérintette a vállamat és csak egy mondatot mondott halkan.
- Öltöző. Most.
És csak haladt tovább töretlenül a strand hátsó felén álló kis kőépület felé. Követtem a tekintetemmel és nagy örömmel nyugtáztam, hogy a körpanoráma immár teljes és a lány ezen oldala sem okozott minimális csalódást sem. Annak a kis formás, lágyan ringó, kerek popsinak nagyjából fél másodperc kellett ahhoz, hogy tartósan beleégjen a retinámba és elfoglalja helyét gondolataim között a tartós megőrzésre rendelt emlékek polcán. Vettem még egy nagy levegőt az enyhe illatszer és a lány ennél is finomabb saját illatából álló felhőből, majd a könyvet lehajítva, apróra szűkült gyomorral megindultam az öltözők felé. A lány után…

Beléptem az épületbe és gyorsan felmértem a terepet. A félhomályos helyiségben az egyik oldalon egy hosszú öltözőpad állt a fal mellett, vele szemben függönnyel elválasztott fülkék. De hol a lány, láttam, hogy ide jön be. Elindultam a fülkék felé, amikor mögöttem zajt hallottam és megfordultam. A lány lépett elő – talán valamelyik sötét sarokban nem vettem észre – és a bejárat kilincsét egy partvissal kitámasztotta. Néhány kecses, határozott lépéssel hozzám lépett és közvetlen közelről nézett fel rám gyönyörű zöldeskék szemeivel. Két kezét meztelen mellkasomra tette és elkezdett lefelé nyomni. Mint, akit megbabonáztak, testem követte az utasítást és leültem a padra. Ő pedig nagy terpeszben az ölembe ült velem szembe. Éreztem az apró, de határozott nyomást, amit kezeivel fejtett ki még mindig a mellkasomra. Így már ő volt magasabba és lenézett rám, én pedig fel rá. Olyan közel hajolt, mintha meg akarna csókolni.
- Kényeztetni fogsz. Ott ahol mondom és úgy, ahogy szeretném – súgta.
Egyik kezét lassan fürdőnadrágomra helyezte és azon keresztül erősen szabadulni próbáló férfiasságom köré fonta ujjait.
- Ez viszont a helyén marad végig – folytatta lassan, halkan.
- Értetted?
Én csak bólogatni tudtam, miközben végig a szemébe néztem.
- Jó fiú – súgta, majd megsimogatta az államat és mellkasomra tette vissza a kezét.

Felemelkedett rólam és határozottan irányítva végigdöntött a padon. Ott feküdtem hanyatt és tudtam, hogy már régen eldőlt. Kérhet akármit, úgyis megteszem neki. Nem volt erőszakos, de mégsem tudtam még csak elképzelni sem, hogy ne úgy cselekedjek, ahogy kéri. Furcsává, távolivá vált a világ. Odasétált a fejem mellé. Közvetlen közelségbe került éjfekete bugyija. Lassan megfordult. Látóteremet kívánatos popsija töltötte ki. Alig vártam, hogy szabaddá tegye. A várakozás néhány másodperce óráknak tűnt. Lassan elkezdte letolni a bugyiját, majd előre hajolva fejezte be a műveletet. Megfordult és még egyszer a szemembe nézett. Átlépett rajtam. Ott feküdtem egy hosszú, alacsony és keskeny padon ennek a gyönyörű lánynak a lábai között. Háttal állt nekem, felettem formás popsija és hívogató, tökéletesen simára borotvált puncija. Rám guggolt. Nőisége számtól néhány centiméterre került. Kezeimet lefogta kezeivel.
- Nyald – hangzott a határozott, de mégis valahogy hívogató és erőszakmentes utasítás.
Én pedig elmerültem nyelvemmel puncija hívogató illatában és ízében. Gondosan követtem minden utasítást. Először finoman, éppen csak a bőrhöz érve végigsimítottam nyelvemmel a külső részeket, majd a gáttól egészen a csiklójáig haladtam puhára engedett nyelvemmel. Hosszasan kényeztettem így, majd követve a következő utasítást, apró határozott mozdulatokkal, lapos nyelvvel kényeztettem a csiklóját. Remegtem az izgalomtól, fürdőshortom sosem volt még ilyen szűk.

Hamarosan ő is remegni kezdett, majd hirtelen felállt. Összeszorult a gyomrom, hogy itt vége szakad mindennek, de nagy megkönnyebbülésemre kétszer átlépve rajta megfordult és most szemből guggolt az arcomra.
- Dugd be a nyelved.
Úgy tettem, ahogy utasított. Keményre pödört nyelvem ki-be járt benne. Olyan mélyre dugtam, amennyire fizikai képes voltam. Arcomon a félhomályba beszűrődő fényben csillogtak nedvei, ő pedig egyre jobban remegett. Kis idő múlva már nem szólt semmit, csak lihegett, és lentebb csúszott az arcomon. Már így is értettem a következő feladatom. Visszatértem a csiklójához egyre gyorsabban mozgattam rajta nyelvemet. A számba vettem a kis bogyót és elkezdtem gyengéden szívni, miközben nyelvemmel köröztem rajta. Évekkel ezelőtt dolgoztam ki ezt a technikát és most igazán jó hasznát veszem. Egyre sűrűbben hallatott apró nyöszörgéseket, majd nem sokra rá összeszorultak combjai fejem körül, kezeimet teljes erejéből szorította meg és az eddigieknél jóval hosszabban nyöszörgött. Hirtelen felemelte jobb kezem és ráharapott a hüvelykujjam tövére. Egyáltalán nem zavart.

Kis idő múlva engedett a szorítása. Felállt fölöttem.
- Lesz még dolgod. Feküdj a földre, amíg pihenek. – a pad mellé mutatott a földre.
Pontosan oda feküdtem, ahova kérte, ő pedig a padra ült. Formás kis lábait az arcom fölé tette.
- Nyalogasd, amíg kész leszek.
Nem tudtam mire lesz kész – én már teljesen az voltam jó értelemben – de engedelmeskedtem. Mozdulataiból éreztem mi a pontos teendőm. Sarkától a lábujjakig, lágyan nyalogattam végig kecses kis talpait. Néhány perc múlva szó nélkül a számba dugta a lábujjait, amiket ily módon kényeztettem tovább. Öt perc sem telhetett el, amikor hirtelen felkelt és az arcom fölé guggolt. Egészen közel ereszkedett, amennyire csak tudott.
- Most is ügyes legyél, nem szeretnék a földön semmit látni.
Ebben a pillanatban megértettem mi a következő feladatom. Egy kicsit sem bántam. Kinyitottam a számat. 10 végtelennek tűnő másodperc után megéreztem a nyelvemen az első forró aranycseppeket, melyeket azután egy rövid sugár követett. Egyáltalán nem találtam kellemetlennek, annyira ennek a lánynak a hatása alá kerültem, hogy ez is csak tovább fokozta izgalmamat. A sugár egyszer csak elállt.
- Nyelj.
Megtettem. A sugár folytatódott, majd ismét nyeltem. Néhány percig tartott az egész. Ügyesen célzott, alig ment félre, bár arról sem én tehettem.

A fekete démon lassan négykézlábra ereszkedett felettem és hátracsúszott, ágyékát a shortomhoz dörzsölte. Fölém hajolt, hosszú haja vállaimra két oldalt omlott le. Megsimogatta izzadt homlokomat.
- Ügyes voltál. Hamarosan végzünk.
Időzött még néhány másodpercet így, majd felállt és a fejemhez sétált lassan. Átlépett rajtam az egyik lábával és ismét fölöttem állt, az arcomnak háttal. Nem győztem gyönyörködni a popsijában. Mindig is ez volt a kedvenc női testrészem, az övénél szebbet pedig még rajzolni sem lehetett volna. Lassan leguggolt az arcom fölé és kissé előre dőlve megtámasztotta magát kis kezeivel a mellkasomon. Ettől farpofái szépen szétnyíltak és feltárult gusztusos, szőrtelen popsilyuka.
- Nyald ki a seggem.
Makulátlanul tiszta volt a popsija, ezt a fajta játékot pedig mindig is szerettem űzni a barátnőimmel, így nagy hévvel neki is láttam. Teljes nyelvvel nyaltam ennek a démonnak a vadító fenekét. Fel és le, majd körkörösen folytattam, majd megőrültem a finom, jellegzetes íztől és a tiszta, nőies illattól. Nem kellett sok idő és a lány ismét nyöszörögni kezdett, de ezt már én sem bírtam ilyen hangok hallatása nélkül. Megkönyörült rajtam és egyik kezével megragadta az enyémet és nadrágomhoz vezette, majd ismét mellkasomra helyezte a kezét.
- Csináld – nyöszörögte.
Én pedig betartva az utasítást csináltam. Közben nyaltam rendületlenül életem legszebb popsiját. Remegni kezdett a lány én pedig mindent beleadtam és nyelvemet bedugtam a kis szűk lyukba és úgy mozgattam, a hogy bírtam. Talán egy perc sem kellett és úrnőmmé avanzsált démoni jelenség erős remegésbe és nyöszörgésbe kezdett. Egyik kezét csiklójához kapta és pár röpke pillanat múlva egész testében megfeszült. Ezt már én sem bírtam ki tovább…

Néhány percig még guggolt felettem. Mozdulatlanul és csak az erős légzése hallatszott. Hirtelen felállt és felhúzta a félredobott fekete bugyit. Lenézett rám egy pillanatra azokkal a csodálatos zöldeskék szemeivel, majd szó nélkül az ajtóhoz lépett, félredobta a támasztékot és elhagyta az öltözőt. Lassan feltápászkodtam. Zúgott a fejem és sajgott az álkapcsom. Összeszedtem magam és az ajtóhoz mentem. Ahogy kiléptem a félhomályból, hirtelen elvakított a tűző napfény.

Hirtelen felültem a napozóágyon. A könyvem mellettem hevert a földön, napszemüvegem pedig a hasamon. Hunyorogva körbenéztem és felvettem a szemüveget. A Balaton vize fodrozódott, az emberek a parton feküdtek és napoztak. Azonban sem a fekete hajú lány, sem a napágy, amin feküdt nem volt ott, ahol korábban láttam. Ricsaj ütötte meg a fülemet. Hátranézve láttam, hogy a barátaim közelednek, diszkrétnek cseppet sem nevezhető hangos beszélgetés közepette. Ketten hatalmas lángost cipelnek. Bélpoklosok, de ezt már mintha említettem volna. Mögöttük messze még éppen sikerült elkapnom egy karcsú női alakot, hosszú sötét hajjal, ahogy a strand bejáratánál befordul a sarkon. A barátaim megálltak és a visszafordultak. Valamit biztos ottfelejtettek. Felvettem a könyvemet és elkezdtem bámulni a vizet. Azután olvastam tovább. Lapozás közben a jobb kezem hüvelykujja egészen furán fájt. A számban pedig éreztem valamilyen jellegzetes íz halvány mementóját.

(* Idézet Dan Brown Angyalok és démonok c. könyvéből. Fordította: Bori Erzsébet.)