Szép új Világ ?! 4.

A férfi serényen dolgozik rajtad, beken egészen a talpadig, lábujjaidat és közüket sem hagyva ki.
Aztán lerakja a szivacsot és fülpiszkálós vattát ragadva füledbe is belekeni az anyagot, sőt orrlyukaid sem kíméli. Itt már érzed az enyhe maró hatást és a kegyetlen szinte égett szagot.
Ám hiába vergődsz, kísérőd keményen tart.
- Maradj veszteg, mert megbánod! – fenyeget meg. Szemedbe könnyek gyűlnek, az orrod facsargató érzésektől.

A férfi végez veled és a következő társadhoz lépve vele is végigcsinálja. Ő is megszenvedi a procedúrát. Míg vársz a tested lassan parázsba borul, a szer éget mindenhol. Remegve tűrsz és próbálsz lassan lélegezni. Már épp azt fontolgatod, hogy nem bírod tovább és kitörsz, amikor mind a négyőtöket egy egy zuhany alá állítanak. Négy karikához kikötik a végtagjaidat. Széles terpeszben állsz, feltartott karokkal. Egy sűrű, ám keményszálas kefével ledörzsölik rólad a barna folyadék minden cseppjét. Üvöltve menekülnél, ahogy melletted a másik három is, de a láncok nem engednek. Az orrod és a füled is kimosásra kerül. Mire végeznek, úgy érzed megnyúztak. Ám csak a bőröd felülete lángol vörösen.

- Még egy ilyen kezelés és soha többet nem nő ki egy szőrszálad sem! – tájékoztat a kísérőd halkan, miután kiléphettél a zuhanyfülkéből szabadon.
Óvatosan mozogsz és inkább visszautasítod a köntöst, amit kapnál, hiszen örülsz, hogy nem ér hozzád semmi pillanatnyilag.
Egy másik szobába vezet át.
Itt négy dézsa áll, bennük sötétlő folyadék.
- Lépj bele és ülj le! – jön az újabb utasítás. Gyanakodva figyeled a gyanús dézsatartalmat. Késlekedsz..
Kísérőd nem teketóriázik. A nyakörvedre fog, majd a csípődre és egyszerűen beletesz.
- Húzod az időnket! – morran rád. Ordítva tiltakozol, ám ahol a víz hozzád ér megszűnik az égető érzés. Meglepetten merülsz nyakig, élvezve a pillanatnyinak gondolt élvezetet.
- Mély levegő! – jön az újabb utasítás és fejed is a víz alá nyomja. Prüszkölve jössz fel, de a víz jót tett, enyhítette a kínod.

- Kijöhetsz! – kapod a parancsot, ám attól félve, hogyha kilépsz, visszatér a fájdalom, kissé késlekedsz. A nyakörved rándul, kísérőd rád mordul.
Teszed, mielőtt újra hozzád érne.
Kifele menet szabadon lezuhanyozhatsz. Illatos tusfürdővel és puha törölközővel ajándékoz meg a sors.
Mire végzel, jönnek a társaid is sorban utánad. Arcukon a meglepetés. Zuhanyozás közben, minden szempár a másikat vizslatja hitetlenkedve.
Együtt terelnek át benneteket egy hatalmas, szépen díszített, szőnyeggel borított parkettás terembe.
A falakon festmények, falikaros lámpák. A teremben két hatalmas csillár szikráztatja fényét.
Nyolc kaloda, két sorban, a terem hosszában. Mindegyikhez odavezetnek közületek egyet egyet.
Kísérőd ráhajoltat és a felső részt lehajtva, foglyul esik a fejed és két kezed. Derékszögben vagy meghajlítva. Bokáid közé terpesztőrúd kerül. Tekinteted felemelve, szembenézhetsz a túloldali társaddal, magad mellett kétoldalt ugyanilyen helyzetbe került társaid láthatod.

Feszülten várakoztok. Aztán nyílik a gyönyörű terem másik nagy, kétszárnyas ajtaja. Belép a My Lady és mögötte besorjázik vagy kéttucat ember, nők férfiak vegyesen.
- Hölgyeim és Uraim! A kezdő negyvenöt fős csoportból ezt a nyolc példányt tartottuk a legalkalmasabbnak arra, hogy becses színük elé engedjük. Ismerve kívánalmaikat, most is mint mindig, biztosak lehetnek benne, nem fognak csalódni! Egészségi és fizikai erőnlétük kifogástalan. Hogy hogyan tovább, ezt Önök határozzák majd meg, ha a vételárat hiánytalanul az asztalra rakták a kiválasztottjukért! Kérem, járjanak körbe és gusztálják meg az árut, hogy aztán felelősen licitálhassanak. A számuk a fejük felett van kifüggesztve, a fizikai paramétereikkel együtt! Tessék csak tessék! Pontosan egy órájuk van dönteni! – lép hátra a My Lady és int a kezével, befelé tessékelve a csoportot.

A kezdeti bátortalan körbejárást, perceken belül a szemérmetlen tapogatózás követi. A kezekre gumikesztyű kerül és ismeretlen ujjak nyúlnak a szádba, simítanak, vagy marnak, karmolnak csípnek tested bármely részébe.
Egy erős kéz a farkadra fog és meghúzva azt párszor, feszesre állítja szerszámod. Aztán seggedbe szaladnak az ujjak és hiába lépnél odébb, ez sikertelen kis próbálkozás. Ellenkezésed, csípős seggre csapással jutalmazzák. Általános a nevetés, a beszélgetés. Mindőtök arca vöröslik a dühtől és ez roppant tetszik a mustrálgatóknak.
Majd egyszer csak több ujj is beléd szalad és egy mély, karcos férfihang szól feléd.
- Szoríts rá! – ellenkezve húznád el a segged az inzultus elől. Ám egy másik kéz a herédre markol, hogy felüvöltesz. Kínodban rászorítod a segged az ujjaira.
- Na ugye! – húzza ki a kezét és paskol a fenekedre, mint egy ügyes ló tomporára. Az óra amit kaptak lassan telik. Ám egyszer csak tapsol a My Lady és az embereket kiterelik. A nő körbejár és mindőtök arcára rásimogat. Hozzád érve bátorságot gyűjtesz.

- My Lady.kérem! – próbálkozol halkan és ő megtorpan. Figyelmesen néz rád.
- Ki kell mennem a mosdóba, feszít a hólyagom! Valaki rosszul nyúl hozzám…nem akarom összemocskolni a szőnyeget..- azt reméled felállhatsz, kivisznek tán.
A nő újabb simogatással jutalmaz.
- Okos fiú! Intézkedj! – pillant el feletted a második mondatnál és rájössz a hátrahúzódott kísérődhöz szól. Majd továbblépve, odébb halad.
Pár perc és megérzed melletted a mozgolódást. Farkad valami hideghez ér.
- Üríts! – jön az utasítás. Újabb csalódás…nem leszel szabad. Lehunyt szemmel megszégyenülten engeded ki magadból a felesleget. Többen együtt érzőn sóhajtanak. Hogy végzel még két hasonló csoportot kell végigszenvednetek. Újabb matatások, méricskélések, becsmérlő szavak és vágyakozó sóhajok.

Aztán kiürül a terem és a kísérőd melléd lép. A kaloda nyílik, a lábad is szabad lesz. Társaid számon kérnek, morognak, tiltakoznak. Kísérőd csak jószándékúan villantja rád a szemét és fejet ráz. Jelzi nem épp okos ötlet, ha te is ezt teszed.
Némán kíséred. A celládba jutsz vissza. Fáradtan dőlsz le parancs nélkül is, a már már megszokott kemény ágyadra.
Órákra magadra maradsz. Érkezik a vacsora. Belapátolod az ízetlen, ám tapasztaltan tápláló pépet.
A tálcáért érkező kísérőd végignéz rajtad.
- Megvan a gazdád, elkeltél huszonnyolcas! – mondja szenvtelen hangon. A tálcára fog és kivinné.
- Tudhatom ki és miféle? – kérdezed halkan óvatosan. Mintha valamiféle szimpátiát éreznél a férfi felől.
- Egy férfi vett meg.. – fintorodik el. Majd távozik.

Már épp elaludnál, mikor nyílik a cellád ajtaja és kísérőd jön vissza, kezében valami eszközzel.
- Állj elém terpeszbe! – hangjában szelíd kérés van csupán. Leül a székre és tudod nincs ellenkezés. Elé állsz. Döbbenten jössz rá, mi van a kezében.
Egy erényöv! Rutinos mozdulatokkal csatolja rád és az apró lakat kulcsát a zsebébe rakja.
- Ettől a perctől Ő rendelkezik feletted! – mondja komolyan és magadra hagy.
Hiába is próbálkozol, farkad többé meg nem érintheted, zacskód is szorosan, feszesen rögzítve. A helyzet a kényelmetlenség határát súrolja.
Az ágyra dőlsz, próbálva úgy feküdni, hogy ne érj a comboddal az övhöz.
Sokáig forgolódsz, mire elalszol.

folyt. köv.