Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az ebéd

Törölt felhasználó
2013. 02. 03. 18:25 | Megjelent: 1148x
A beérkező üzenetet jelző sípolás pont akkor hasított a szoba csöndjébe, mikor elkezdtem megszövegezni a második elemző riportot. Gépiesen pillantottam a kis boríték ikonra és magamban nyugtáztam a beérkezését. Valami mégsem hagyott nyugodni, ezért az egeret rávezettem a piktogramra és megnyitottam. Abban a pillanatban tudtam, jó volt hallgatni a megérzésemre. Úrnőm rövid és tömör üzeneté jelent meg a monitoron:

"Pontban 12kor várlak nálam ebédre" – Úrnőd.

Ránéztem az órámra: Úrnőm nagylelkű volt velem. Hagyott 60 percet, hogy átérjek hozzá. Gyorsan összepakoltam, kikapcsoltam a gépet, és megborotválkoztam. Még szerencse, hogy "alul" tegnap este megcsináltam, gondoltam magamban. Felöltöztem és indulásra készen álltam. Siettem, mégis eltelt 15 perc, mire kiléptem az ajtón.
Úrnőm nem lakik messze tőlem, de azért erősen kellett lépkednem a friss, verőfényes, hideg napsütésben. Elhaladva egy virágárus mellett azért megtorpantam és vettem Neki három szál sárga rózsát. Sietősen folytattam az utam a zöldes színű házig, melynek 3. emeletén lakott és dolgozott egyben. Pontban 12-kor kopogtattam a sima faajtón. Válasz nem érkezett. Még egyszer, ezúttal erősebben. Csend. Mély levegőt vettem és benyitottam. Az előszobában gyenge világítás, a kis asztalkán egy cetli, amin Úrnőm kecses kézírásával az alábbi üzenet volt olvasható.

"Szia neveltem. Egyenesen menj a fürdőbe, fürödj meg és vedd fel a kikészített ruhadarabot. Utána gyere be a dolgozóba. A stopper azóta megy, hogy benyitottál" - Úrnőd.

Sietve vetkőztem és mentem a fürdőbe fürödni. A virágcsokrot a kis asztalon hagytam, majd ha végeztem, beviszem neki. Gyorsan de alaposan fürödtem. A törülközés után megtaláltam a ruhadarabot, amit viselnem kellett. Egy S-es boxeralsó. Mivel M-est hordok, mondanom se kell, hogy nagyon feszült rajtam, mindenhol. Bevágott és szorította férfiasságomat, valamint a golyóimat. De nem volt időm morfondírozni helyzetemen. Kiléptem a fürdőből, az előszobában eltávolítottam a papírt a csokorról és beléptem a dolgozóba, ahol Úrnőm a gépe előtt ült és elmélyülten dolgozott. Az asztala előtt egy támlás szék állt, az asztal sarkán pedig hajkefe és szőnyegporoló feküdt. Nagyot nyeltem, mikor megláttam az eszközöket. Azon pedig már meg sem lepődtem a mai nap, hogy a széken ismét egy cetli várt.

Felemeltem a cetlit:
"Kérlek, hajolj a támlára és kapaszkodj meg. Terpeszállás" - Úrnőd.

A virágcsokrot az asztalra helyeztem a hajkefe mellé, hogy biztos észrevegye, majd felvettem a kért pózt. A szűk boxerba szorított fenekem pontosan Úrnőmmel szemben meredt az égnek. Vagy 5 perc telhetett el, mikor hallottam a szék nyikorgását. Úrnőm hozzám lépett és megsimogatta fenekem és a hátam, de még mindig nem szól semmit sem.

- Köszönöm a virágot édesem. Majd ne feledd el vázába rakni itt az asztalomon, hogy mindig emlékeztessen rád. - Mondta, miközben simogatta a fenekem és a lábaim közét.
- Jó napot kívánok kedves Úrnőm. Igen, úgy lesz. - válaszoltam.
- A stopper 15 percnél állt meg. Akkor állítottam meg, mikor benyitottál a szobaajtón. Ez 15 hajkefeütést és 30 poroló csapást jelent neked. Minden csapást hangosan számolsz és megköszönsz. Világos?
- Igen Úrnőm, teljesen
- Helyes

Aki kapott már bemelegítés nélkül, a hideg fenekére hajkefével, az tudja, aki pedig még nem, annak elárulom, pokoli érzés. Égető, szúró fájdalom, ami terjed. Úrnőm nem kímélt, nagy erővel verte el fenekem. Egyszer megismételte az ütést, mert halkan köszöntem meg.
A poroló előtt kis szünetet tartott, dörzsölve a fenekemet. Ebből arra következtettem, hogy valójában nem büntetést kapok, hanem Úrnőm játszik. Előbbi esetben nem nyúlt volna hozzám, bármennyire is erőseket ütött.

- Hm, most már te is tudod neveltem. - mondta mosolyogva. Ma csak játszom veled. Mert így tartja kedvem.
- Köszönöm, hogy itt lehetek. - válaszoltam
- Jön a 30 a porolóval. Pont a játék miatt választottam, mert tudom, hogy ez az egyik igazi kedvenced. Nem így van?
- De Úrnőm, így van.

Tényleg a nád szőnyegporoló az egyik igazi kedvencem. Már gyerekkoromban is el - elvertem magam vele, illetve izgalommal néztem azokat a rajzokat, ahol ez az eszköz volt használatban akár fiú, akár lány fenekeken. Mindenesetre a 30 csapás után már nem kedveltem annyira....Úrnőm lassan és nagy erővel ütött, de sosem mindig ugyanoda. A fenekem égett és feldagadt. A farkam be volt szorulva, a golyóim béklyóban....Szenvedtem, Na.

- Felállhatsz.
- Köszönöm a fenekelést Úrnőm. - mondtam, miután feltápászkodtam és megálltam előtte. Kézcsókkal is köszöntöttem.
- A konyhában megtalálod az ebédet. Melegítsd meg és hozd be Nekem.
- Igen Úrnőm. Máris hozom.

Néhány perc múlva tértem vissza egy tálcával, amin egy pohár víz mellett meleg szendvics volt tálalva kis szeletekre vágva, sok paradicsommal és salátával.

- Ide kérem. - mondta Úrnőm, amint a székében ült. Előle mindent elpakolt.
- Viszem.
- Amíg eszem, azt kérem, hogy alulról kényeztess, az asztal alatt ülve.
- Nagy - nagy örömmel Úrnőm.

Bizony kényelmetlen volt ülni elvert seggel a kemény szőnyegen. Vállaimra nehezedtek Úrnőm lábai. De mindenért kárpótolt, hogy kényeztethettem szerelemnyílását, combjai tövét, belső combját. Lassan nyaltam és puszilgattam, mert tudtam, hogy Ő maga is lassan eszik. Legalább egy óra telt el, mire végzett az utolsó falattal is és eltolta magát a székkel.
- Köszönöm, előjöhetsz. Ügyes voltál. Vedd le azt a gatyát és vegyél fel egy felsőt. Szeretném, ha itt maradnál délutánra és segítenél nekem a munkában. De előbb te is egyél, jut neked is bőven.
- Örömmel Úrnőm. Hatalmas lendülettel szabadultam meg a gatyától. Kéjrudam szinte kipattant. Golyóim fellélegeztek.
A délután hátralévő részét időnként megszakított munkával és jókedvben töltöttük. A szünetekben Úrnőm meg - meg vizsgálta kéjrudam állapotát. Nem kellett csalódnia: Tettre készen várakozott....

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.