Ha tűzzel játszottál...

Ha tűzzel játszottál...

...
- Jól van, mennyetek csak. Én majd valahogy hazajutok. - mosolygott barátnőjére és annak újdonsült fiújára Ágnes.
- Köszi, mostohám jött volna, de küldtem neki üzit hogy ne. Remélem megkapta. De megyek is. Áhm...azt hiszem el leszünk...- miközben lassan ellépett barátnőjétől a mellette levő fiúnak adott egy csókot. Ágnes megértette, ma este egymásra találnak. Talán nem is csak ma estére, a fiú már régóta csapta neki a szelet. Had tegyék ha jólesik. Látta ahogy elsétálnak a járdán egymásba gabalyodva. Elgondolkozva elindult a másik irányba. Kapucniját a felsőjén a fejére húzta, kissé szemerkélt az eső, és gondolataiba mélyedve hazafelé indult.
Zsanett mostohájára gondolt, Zoltánra. Akivel nemrég érdekes és kínos szituációba keveredett. Nem merte elmondani senkinek, még barátnőjének sem. Nem telt el úgy nap hogy ne gondolt rá volna, de nem tudta eldönteni hogy a bűnös élvezettel mihez kezdjen. Bűntudata volt, és mégis mocskosul élvezte amit tett, ráadásul Zoltán reakciója is csak ezt erősítette benne. Ám utána nem közeledett felé, nem kereste, ő pedig gondolni sem mert rá hogy esetleg felhozza a dolgot amíg Zoltán nem  szól neki. "Maradjon csak ez a mi titkunk" - jó de meddig, és mi lesz ha valaki megtudja ? Mocskosnak érezte  magát ettől a titoktól, és beleborzongott. Szinte zsongott az agya a sok cikázó gondolattól ahogy sétált, és csak akkor vette észre a fekete Mercedest amikor az már odaállt mellé, noha egy kis ideje már figyelte a kocsi vezetője. Most leparkolt mellé és kiszállt, Zoltán volt az.
- Szervusz Ágnes. Hazafelé tartasz? Gyere szállj be, elviszlek ha szeretnéd. - a hangja erős volt de megnyugtató. Különös, sose tapasztalt erő áradt belőle. Ágnes teljesen lefagyott tőle és az agya is kiürült szó szerint, a gondolatai
tovaszálltak. Egy pillanatra csak bámult a férfira, hiszen rá gondolt mindig, azóta hogy megleste pár hete, és most ismét itt van előtte.
- Jó estét. - nyögte ki végül gépiesen. - Megköszönném... - mondta bátortalanul, és elindult az autó felé hogy megkerülve beüljön az anyósülésre, a férfi követte tekintetével majd visszaült.
Ágnes hátravetette felsője kapucniját, és így már látható volt arcán a szégyen és a zavartság. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hát a szoknyája szárát kezdte babrálni. Annál a bizonyos afférnál is szoknya volt rajta, igaz nem olyan díszes mint most, felül pedig csipkés vállú vörös szatén a felsője alatt. Csinos lány volt, szőkés barna vállig érő hajjal, szép sportos combok, már duzzadó kis kerek keblei voltak, és mint a csinos tinilányok szeretett kihívóan öltözködni.
Most viszont szégyenérzet volt benne.
- Neked nincs udvarlód ? Csak nemrég olvastam Zsanett üzenetét, és már nem fordultam vissza. - mondta kedvesen érdeklődve Zoltán.
- Most...nincs. Volt. De nem tudta mit akar..és ez engem is elbizonytalanított.
- válaszolta a lány nyílt őszinteséggel.
A férfi mosolygott maga elé, a szemét nem vette le az útról, előre nézett ahogy beszélt a lányhoz.
- Ennyi idősen ez természetes. Ahogy a kíváncsiságod is.
Ez a mondat ütött. Hirtelen feszült csend lett, Ágnes aki már oldódott volna a beszélgetéstől feszült arcot vágott.
- Igen, néha nagyon kíváncsi vagyok. - mondta szinte meggyónva ezt a férfinak.
Igazából azt sem tudta hogy szólítsa, tegezni sosem merte, a Zoltán bácsi..szóba se jöhetett, magában Zoltán úrnak kezdte hívni, de hangosan nem merte kimondani még, egyenlőre kerülte a megnevezést. Közben a tekintete összevissza cikázott a kocsiban, hol a férfira pillantott óvatosan, hol előre és oldalra, majd a szeme a hátsóülésre tévedt, és megakadt egy ponton. Egy oda nem illő dolgot látott. Másodpercekig tartott mire felfogta hogy egy lovaglópálcát lát. Fura, hiszen nem tudott róla hogy Zsanettéknál bárki lovagolna, ez pedig szépen le volt téve a hátsóülésre.
- Ez egy nagyon jó tulajdonság, a tapasztalattól leszel több. Az amit tettél, teljesen természetes. Engedj az ösztöneidnek.
Ez jól esett a lelkének. Tudta ha valakinek is elmondta volna, beteg perverznek titulálta volna.
- Igen, de...azóta mindig bűntudatom van. - mondta kissé szomorúan.
- És megakarsz tőle szabadulni már ? - a férfi úgy mondta ezt mint akinél ott van a terhének a megváltása.
- Minden nap erre gondolok, de nem találom a megoldást...
A lány válasza tele volt őszinte érzelemmel, ám mintha ez sem zökkentette ki a férfit, figyelme végig a vezetésen maradt. Ám most mintha változott volna valami, és az arcán átsuhant volna egy gondolat, majd megszületett egy döntés.
- Segítek neked...mondta férfi. Hiszen én is az oka vagyok a bűnödnek.
Kegyesen mondta ezt, még mindig nem nézett a lányra. Ágnes viszont kíváncsi tekintettel meredt rá "Hogyan?". De nem merte kimondani, vajon mire gondolhatott. Ágnes közben nem vette észre hogy Zoltán kissé letért a hazafelé vezető útról. Csak kapcsolt mikor egy nagy építkezés mellé értek, eszébe jutott hogy Zoltán többek között ezzel is foglalkozik, építkezési cége van. "Hová viszi? Mit akarhat vele?" Nem merte megkérdezni, de mintha megérezte volna, a férfi megadta a feleletet.
- Ma este megszabadítalak a gyötrő bűntudatodtól. És végre megtisztulhatsz.
Most este előszór nézett rá mióta beszált a kocsiba Ágnes, a férfi tekintete olyan volt mint aki a lelkébe lát, és pontosan tudja mi zajlik ott. Nem mert szólni, nem is akart, ha elhozza neki a megváltását, az neki mindent megér.
A fekete luxuskocsi befordult az építési telekre, ami hatalmas volt, nagyrészt nem is látható az utcáról, őr nem volt. Leparkolt egy hátsó traktus mellett.
A férfi leállította a kocsit, kinyitotta az ajtót.
- Szállj ki, és menj a kocsi elejéhez. - a férfi tekintete inkább volt parancsoló mint a hangja, de inkább mint aki irányt mutat úgy vette Ágnes.  Izgulni kezdett, egy másodpercnyi kihagyás után így tett. Kinyitotta az ajtót és lassan kiszállt, körbenézett majd lassan elindult megkerülni az autót. Zoltán is kiszállt, ám ő a hátsó ajtóhoz, Kivett valamit, és csak ezután indult el szintén előre. Ágnes bátortalan lett, idegen helyen volt estefele. Kissé lehűlt a levegő is, és még mindig szemerkélt egy picit az eső, nem húzta fel a kapucniját hogy jól lásson mindent. A léptei megálltak a motorháztető jobb oldalánál, és lecövekelt. "Mit akarhat?" - kérdezte magától. A férfi a tőle megszokott nyugalommal lépett felé, ám megállt a kocsi előtt ő is.
- Megértem amit tettél, hiszen a benned levő virág lassan kinyílik már.
És most az erkölcsöd vívódik a kéjvággyal. - a lány szemébe nézve mondta.
- Iiigen. Vétkeztem úgy érzem. Mintha nem lett volna szabad megtennem vagy nem tudom...élveztem..hogy kilestem.
- Ezt nem lehet visszacsinálni, sőt. Megtennéd újból, én tudom.
- Megint ? De..Akkor mit tegyek ?
A férfi kivárt.
- Büntetést kell kapnod. Így felszabadul a lelked. És megnyugszol.
- Igen... - mintha azt akarta volna mondani Ágnes - Igen, de. Ám egy pillanat alatt átgondolva rájött hogy itt nincsen de.
- Hajolj itt elém az autóra. És kimérem büntetésed. - mondta a férfi kissé szigorúan, arcán pedig nem volt semmilyen érzelem. Ágnes most látta meg a kezében a lovaglópálcát, amit nem rejtegetett, csupán a hosszú fekete szövetkabátja miatt nem vette észre, és talán mert olyan zavart volt.
A lány lehajtotta fejét, és ajkába harapott, utoljára még csillogó szemmel a férfira nézett, oldalt fordult neki, szembe annak kocsijával és a motorháztetőre dőlt. Nedves hideg érzés volt, mellét az esős fém érintette, de nem érdekelte. Várta a büntetését.
- Mert rossz lány voltál, megbüntetlek Ágnes. Leskelődtél utánam, és ezért most emészt a saját lelked. Kemény büntetést kapsz ezért hogy máshogy emlékezz vissza majd arra ami történt, úgy hogy ezentúl jusson eszedbe hogy
nincs bűn, bűnhődés nélkül. Húzd fel a szoknyád.
Ágnes kissé kényelmetlen pózban volt így, de azonnal megtette amit Zoltán mondott neki. A szégyenérzete elszállt, nem érdekelte hogy a férfi látja a fenekét. Bűnhődni akart.
- Told le a bugyid, térdig. - hangzott az újabb utasítás.
Ágnes mint egy szolga tette meg, és márkás fekete bugyiját letolta a férfi előtt, ott feküdt már csupasz hátsóval előtte a kocsiján. A lány várta mi lesz az újabb parancs, ám egyenlőre nem jött, Ágnes friss hideg levegőt érzett az altestén át majd hallotta ahogy a férfi lassan lépked mögötte és a másik oldalára ér, gondolta megszemléli Őt ott lenn. Így is volt.
- Nyöghetsz is, vagy akár sírj. - mondta hidegen a férfi. Majd kezébe fogta a lány szép kerek fenekének az egyik felét, megsimogatta, és belemarkolva ráfogott felülről, a hüvelykujja közel volt a fenéknyílásához. Meleg és határozott volt az érintése, ám a következős pillanatban valami mást érzett. Zoltán odatartotta a pálcát a fenekéhez, majd oda is nyomta, bele a lány húsába a fenekénél, majd eltartotta. A következő percben pedig nem túl nagy erővel lecsapott rá. És újra. Közben pedig számolt.
- Egy. Kettő. Három...- Az ütések ritmusosak voltak, körülbelül három másodpercenként követték egymást Ágnes fenekén. Csatt. Csatt. Csatt. Nem voltak erősek, Zoltán gyakorlottan mindig fékezte az ütés végét, ám Ágnes egész teste még így is belerázkódott attól hogy a fenekét ilyen inzultus éri. Becsukta hát a szemét, könyökét maga alá húzta, teste megfeszült.
- Tizenöt. Tizenhat. Tizenhét. - a férfi kegyetlen gépiességgel helyezte el az ütéseket a lány hátsóján, ami már kezdett virulni. Ágnes szeméből könny csordult ki, és sóhajtott. Az ütések tovább suhogtak. Mintegy önkétlenül közben, kitolta fenekét és pucsitó tartást vett fel.
- Huszonhét. Huszonnyolc. - a harmincadikat kis kivárás után tette rá, és nagyobb erővel Zoltán. Jelezve hogy a büntetésnek vége. A lány nem látta, de kéjesen mosolygott. Megdolgoztatta a kis ribanc.
Ágnes a popójára kapott ütésektől megrészegülten legszívesebben megfogta volna  fenekét. Hihetetlen érzés volt ez neki. Nem mert felkelni amíg nem mondták neki, hát feküdt tovább, és azon gondolkozott hogy ha ez a büntetés, hát ő inkább bűnös lesz. Roppant élvezetet okozott a fenekelés, újfajta kéjt ismert meg ma. Érezte hogy csupasz puncija lucskos lett.
- Ne állj fel. Ez volt a büntetésed. De még kedvem lelném benned. - Zoltán hangján hallotta hogy mosolyog, mégis szenvtelenséggel párosult. Hallotta hogy lehúzza a sliccét, és levetkőzik. Majd a férfi ingét érezte a fenekénél
ahogy csapdossa azt. Így is volt, a férfi agyát ugyanúgy megszállta a köd. A büntetést kövesse egy kis jutalom. Arra gondolt hogy megbaszhatná ezt a kis húscafatot, és nem is gondolkodott tovább. Letolta a nadrágját, a pálcát nem tette le, "még jól jöhet" gondolta mosolyogva. Majd az alsóneműjét tolta térdig és előperdült meredező farka. Megfogta a lány kezeit, és annak fenekére tette, mintegy irányítva hogy húzza szét előtte magát. A lány érezte hogy egyik kezében még ott a pálca. Tudta mi jön, és akarta is, mégis meglepte a férfi. Zoltán ebben a pózban kapta el, szó szerint. Nem érdekelte hogy mi lesz a tinilánnyal, megfogta a nyakánál, másik kezével a fenekét, és tövig nyomta magát a lány pinájában. Ágnes sikított. Odanyomta le a motorháztetőre, és csak baszta, a lány pinája nem volt túl nedves mikor a férfi behatolt, ő pedig kegyetlen erővel nyomta be magát újra és újra. Ágnes felváltva sikított és nyöszörgött, sokként érte altestét ez a lazsnakolás, igyekezett felvenni a ritmust, de Zoltán nagy iramot diktált, láthatólag csak magával törődött. Rövidesen el is engedte a pálcás kezével a lány fenekét, csak hogy jobban tudjon a testével dolgozni. a következő percben viszont akkorát csapott lendületből a lány fenekére féloldalról, hogy az rögtön jobban kitolta a hátsóját a férfinak. A férfi felnyerített mint egy csődör. Ágnes sírt. Úgy érezte egy vastag megállíthatatlan légkalapács zakatol benne, ami csak most kapcsol rá. Már fenn voltak a motorháztetőn, Zoltán feldöfködte Ágnest és rajta feküdt félig, már megváltás volt a lánynak mikor elöntötte őt a forró sperma áradat, mintha végigfolyt volna a testén mindenütt. A férfi győztes arckifejezést vágott.
Percekig voltak így, fújtattak mindketten. A férfi kiszállt a lányból, még akkor is folyt belőle az ondó mikor öltözködött a lány előtt. Amaz mozdulni se bírt.
Zoltán már felhúzta boxerét és nadrágját, ingét tűzögette, majd a korábbi szenvtelen hangra tért vissza, mintha misem történt volna.
- Szed össze magad, húzd fel a bugyid.
A lány lassan a feneke felé nyúlt, megtapogatta a helyszínt ahol minden történt, majd ügyetlenül felhúzta a bugyiját, közben érezte hogy a combjára és már a motorháztetőre is sok sperma folyt. Ágnes lecsúszott mint inkább leszállt a kocsiról. Majd bekászálódott az autóba.
- A penitenciádat ma megkaptad, ahogy illik. Használható vagy. Most hazaviszlek.
Nem tudott mint mondani Ágnes, csak mosolygott rá mint egy kiscica.
Bűnt akar és büntetést...bár nem merte hangosan kimondani. Gyönyörű volt egyszerűen, ma egy új világot ismert meg. Szinte oda kuporodott az ülésre, a férfi pedig ahogy eddig, csak félig vett róla tudomást, mégis csodálatosan érezte magát. Mint egy álomvilág ahol minden teljesül, el is aludt mielőtt hazaért volna.