Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 12.

Törölt felhasználó
2013. 01. 27. 18:41 | Megjelent: 938x
Két utcányit sétáltak és a következő sarkon befordulva, elegáns étterem került eléjük. Tom kedvesen mosolygott Gretára.
- Tudtam hogy éhes leszel. – simít az arcára és elengedve a derekát, a kezére fogott. Így léptek be. A pincér örömmel mosolygott rájuk. Körbe mutatott.
- Bárhova ahol tetszik! – készségeskedett. Középen kis négyszemélyes asztalok, a falak mentén boxok sorakoztak.
Greta egy ilyen boxba menekült. Tom mosolyogva fejet csóvált és hagyta a nőt választani.
- Állj! – szólt rá halkan, mikor Greta le akart ülni. A nő megdermedt és hökkenten nézett rá. Tom egy zsebkendőt vett elő és a puha bőrrel bevont ülésre terítette.
- Ide ülj és csapd hátra a szoknyád! Ne gyűrd össze! – adott mosolyogva magyarázatot.

Greta elpirult, de tette, amit Tom kért. Meggyötört feneke és mezítelen öle a zsebkendőhöz ért. Tom zsebkendője. Furcsa izgató érzés. Lábait keresztbe rakta egymáson és az étlapért nyúlt. Éhsége győzött a dac felett.
A pincér érkezett.
- Kétszer két deci vörösbort kérnék. – intézte el Tom a rendelést. Greta meglepetten nézett rá.
- A vérvétel némi nemű helyreállítására – biccentett Tom a még mindig leragasztott karhajlat felé. Majd végignézett a nőn. Szemöldökét nemtetszőn húzta össze. Keze a formás térdre simult és finoman jelezte, tegye le a keresztberakott lábat. Greta kis sóhajjal engedelmeskedett. Ám amikor a férfi keze az összezárt térdek közé ékelődve széttolta volna azokat, már nem bírja tovább és ráfogott a csuklóra. Tom igencsak meglepődött a merészségen. A mozdulata megdermedt és Greta zavartan engedte el a kezet. Tom kíméletlenül szétrakatta a lábakat. Nem elégedett meg a résnyire nyitott térdekkel. Kezével szélesebb terpeszbe igazította és mikor megkapta amit akart, keze felcsúszott a combokon. A szoknya szélét is, majd a nő öléig tolta. Greta arcszíne az időközben kihozott boréhoz kezdett hasonlítani. Meredten bámulta az étlapot. Idegesen remegtek meg a lábai és megpróbált hátrébb csúszni az ülésen, de Tom keze a combjára fogott keményen és halkan szólalt meg.
- Így maradsz! – pattant a parancs.

Az ebéd szavak nélkül zajlott. Greta egyetlen bosszúja, hogy az étlap legdrágább ételét kérte ki magának. Tom csak elmosolyodott a nyilvánvaló tetten.
Majd hogy befejezték az evést, Tom felállt.
- Kimegyek a mosdóba, addig kérj nekem egy kávét, két cukorral, tejszínnel! – és magára hagyta a nőt.
Mikor visszatért, Greta lába ismét keresztben szoknyácskája szépen lehúzkodva. Tom tekintete az égbe szaladt, de nem szólt, csak arcán futott végig egy jelzésértékű kis fintor.
Már nem erőltette a szófogadást. Valahol mélyen tetszett neki a lány ellenszegülése. Sosem szerette az akarattalan bábokat.
Elgondolkodva kortyolta el a forró erős feketét. Intett és a pincér kihozta a számlát. A diszkréten otthagyott kis bőrmappában a számla mellett bankókat hagyott és Greta kezéért nyúlt.
A lány zavartan állt fel, keze máris a szoknya lesimításába kezdett. Aprókat lépett, miközben kifelé haladtak. Lehajtott fejjel szégyenkezett pőre alfele miatt.
- Az én kísérőim büszkék arra, hogy velem lehetnek. Greta, emelje fel a fejét és lássam, érezzem, hogy büszke! – kérte a nőt halkan.
- Igen Uram! – rebbente a lány és felemelte a fejét, tekintete mereven előre szegeződött. Még mindig a szoknyájára koncentrált. Kétségbeesetten gondolt arra, hogy nem fogja kibírni a hazautat a villamoson.

Ám kellemes meglepetés érte, az étterem előtt egy taxi állt és az Ura léptei odavezették őt. Az ajtót kinyitva beültette, majd mellé ült. Bemondta a címet. Greta sóhajtva dőlt hátra.
- Köszönöm – rebbente halkan, önkéntelen kimondva érzéseit.
Tom csak elmosolyodott. Puhán ám határozottan nyúlt be a könnyű anyag alá és ujjai máris a kényes érzékeny pontra tapintottak. Greta keze az öléhez nyúlt és tiltakozón fogott a kényeztető kézre. Tom halkan torkot köszörült nemtetszése jeléül. A lány sóhajtva ernyedt el és már akkor sem tiltakozott, mikor a kéz széjjelebb feszítette volna combjait. Mélyeket sóhajtva kontrolláltan élvezte a kényeztetést. Izmai meg megfeszültek, körmei az üléskárpitba martak. Nem kellett sok és átadta magát az érzéseinek, összeszorított szájjal kissé felemelkedve élvezett el. Majd útközben még kétszer. Gondolatai közt felmerült a szeretkezésük, teste vágyta a férfit.

Nem is vette észre hogy hazaértek. A kocsi csendben parkolt le a ház előtt. Kellett pár perc, hogy a szédület helyét újra a zavar vegye át. Kéjnedve érezhető foltot hagyott a könnyű nyári anyagon.
Tom mosolyogva szállt ki és érte nyúlt. Hezitált kissé, hiszen ha kiszáll a fenekénél lévő folt bármire utalhat annak, aki odapillant. Közel a kapu, tán nem jön erre addig senki. Tom kezére fogva kiszállt. Tett két lépést, ám Tom a taxinak háttal, a kapu felé fordítva megállította.
Futott rohant volna befelé, hisz a sofőr az, aki pontosan láthatta szégyenét. Ám a férfi keze keményen ráfogott.
- Itt marad míg kifizetem a fuvart! – jött az utasítás. Nem mert hátrapillantani.
Csak a szavakból tudta, hogy Tom fizetett. Majd mellé lépett, ám a kocsi motorja nem morrant fel.
Tom Greta lába elé ejtette az erszényét.
- Vegye fel! Nyújtott láb, csak derékból hajolhat! – mondta kis mosollyal kedvesen.
- Ha már benedvesítette a kárpitot, kárpótolja valamivel a sofőrt! – tette hozzá felnevetve.
Greta döbbenten nézett rá. Pontosan tudta, hogyha megteszi amire kérték, akkor az alig két lépésnyire üldögélő sofőr tökéletesen rálát a még mindig nedves, felizgult pinájára.

- Az erszényem Greta! – sürgetette kedvesen az Ura.
Tekintete dühösen villant és a másodperc töredéke alatt guggolt le és kapta fel a kis bőrtárgyat, majd azzal együtt a kapuhoz robogott és csalódottan vette tudomásul, hogy a kilincs nem enged. Zárva van.
A taxi sofőrje harsányan felnevetett és a kocsi csikorgó kerekekkel elhajtott.
Tom fejcsóválva lépett a lány mellé és zsebéből kulcsot vett elő.
- Ugye tudja, hogy ezért büntetés jár?! – fenyegette meg szinte kedvesen.
Greta csak fújt egyet, miközben dühösen bólintott.
Tom előre engedte és a lány a házba rontott. Ám az ajtóban megtorpant, mert az szinte magától nyílt, ahogy a kilincsre tette a kezét.
Az előszobában egy húszéves forma lányka állongott. Mosolyogva fogadta őket.
- Uram! – köszönt kis meghajlással Tomnak. A férfi a lánykához lépett és magához vonva megcsókolta, mélyen, bensőségesen.
- Minden rendben volt Sally?- kérdezte az arcára simítva. Mintha Greta ott sem lenne.
- Igen Uram, ahogy kérte, minden rendben ment! – dorombolta Sally és a férfihoz simult teljes testtel. Greta szinte levegőt sem kapva, dermedten figyelte a jelenetet.
- Greta a kishölgy Sally! Sally az új tanítványom Greta! – intézte el Tom röviden a bemutatást.
A lányka a kezét lendítve köszöntötte volna Gretát, míg ő maga félszegen, lassan fogott rá a láthatóan otthonosan mozgó lány kezére.
- Nos akkor Greta elmegy lezuhanyozni és a kikészített ruhákra cseréli az ebédtoaletjét, Sally pedig főz nekem még egy kávét ha már itt van! – adta ki a feladatokat Tom. A lányka vidáman perdült a konyhába. Greta pedig kérdezett volna pár dolgot, de Ura tekintete a fürdő felé terelte. Hát ment, értetlenül és zavarodottan.

A fürdőben illatos párákat lehelgetett a telekád forróvíz. Tetején hatalmas habhegyek remegtek. A törölközőtartón puha bolyhos törölköző, a mosógép tetején egy flakon illatos testápoló várta.
A meggyűlölt nyáriruhát szinte letépte magáról és a szennyestartóba gyűrte. Kéjesen hevert el a kádban. Feneke csíkjait égette még a víz, de már nem törődött vele. Már éppen kezdte jólérezni magát, mikor kinyílt a fürdő ajtaja és Sally perdült be.
- Tom azt kérte fürdesselek meg és segítsek felöltözni! Vagyis csak engedd el magad! – csilingelt a hangja, energiával telve, lelkesen.

folyt.köv.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.