Tom Úr kisbabája 12.

Két utcányit sétáltak és a következő sarkon befordulva, elegáns étterem került eléjük. Tom kedvesen mosolygott Gretára.
- Tudtam hogy éhes leszel. – simít az arcára és elengedve a derekát, a kezére fogott. Így léptek be. A pincér örömmel mosolygott rájuk. Körbe mutatott.
- Bárhova ahol tetszik! – készségeskedett. Középen kis négyszemélyes asztalok, a falak mentén boxok sorakoztak.
Greta egy ilyen boxba menekült. Tom mosolyogva fejet csóvált és hagyta a nőt választani.
- Állj! – szólt rá halkan, mikor Greta le akart ülni. A nő megdermedt és hökkenten nézett rá. Tom egy zsebkendőt vett elő és a puha bőrrel bevont ülésre terítette.
- Ide ülj és csapd hátra a szoknyád! Ne gyűrd össze! – adott mosolyogva magyarázatot.

Greta elpirult, de tette, amit Tom kért. Meggyötört feneke és mezítelen öle a zsebkendőhöz ért. Tom zsebkendője. Furcsa izgató érzés. Lábait keresztbe rakta egymáson és az étlapért nyúlt. Éhsége győzött a dac felett.
A pincér érkezett.
- Kétszer két deci vörösbort kérnék. – intézte el Tom a rendelést. Greta meglepetten nézett rá.
- A vérvétel némi nemű helyreállítására – biccentett Tom a még mindig leragasztott karhajlat felé. Majd végignézett a nőn. Szemöldökét nemtetszőn húzta össze. Keze a formás térdre simult és finoman jelezte, tegye le a keresztberakott lábat. Greta kis sóhajjal engedelmeskedett. Ám amikor a férfi keze az összezárt térdek közé ékelődve széttolta volna azokat, már nem bírja tovább és ráfogott a csuklóra. Tom igencsak meglepődött a merészségen. A mozdulata megdermedt és Greta zavartan engedte el a kezet. Tom kíméletlenül szétrakatta a lábakat. Nem elégedett meg a résnyire nyitott térdekkel. Kezével szélesebb terpeszbe igazította és mikor megkapta amit akart, keze felcsúszott a combokon. A szoknya szélét is, majd a nő öléig tolta. Greta arcszíne az időközben kihozott boréhoz kezdett hasonlítani. Meredten bámulta az étlapot. Idegesen remegtek meg a lábai és megpróbált hátrébb csúszni az ülésen, de Tom keze a combjára fogott keményen és halkan szólalt meg.
- Így maradsz! – pattant a parancs.

Az ebéd szavak nélkül zajlott. Greta egyetlen bosszúja, hogy az étlap legdrágább ételét kérte ki magának. Tom csak elmosolyodott a nyilvánvaló tetten.
Majd hogy befejezték az evést, Tom felállt.
- Kimegyek a mosdóba, addig kérj nekem egy kávét, két cukorral, tejszínnel! – és magára hagyta a nőt.
Mikor visszatért, Greta lába ismét keresztben szoknyácskája szépen lehúzkodva. Tom tekintete az égbe szaladt, de nem szólt, csak arcán futott végig egy jelzésértékű kis fintor.
Már nem erőltette a szófogadást. Valahol mélyen tetszett neki a lány ellenszegülése. Sosem szerette az akarattalan bábokat.
Elgondolkodva kortyolta el a forró erős feketét. Intett és a pincér kihozta a számlát. A diszkréten otthagyott kis bőrmappában a számla mellett bankókat hagyott és Greta kezéért nyúlt.
A lány zavartan állt fel, keze máris a szoknya lesimításába kezdett. Aprókat lépett, miközben kifelé haladtak. Lehajtott fejjel szégyenkezett pőre alfele miatt.
- Az én kísérőim büszkék arra, hogy velem lehetnek. Greta, emelje fel a fejét és lássam, érezzem, hogy büszke! – kérte a nőt halkan.
- Igen Uram! – rebbente a lány és felemelte a fejét, tekintete mereven előre szegeződött. Még mindig a szoknyájára koncentrált. Kétségbeesetten gondolt arra, hogy nem fogja kibírni a hazautat a villamoson.

Ám kellemes meglepetés érte, az étterem előtt egy taxi állt és az Ura léptei odavezették őt. Az ajtót kinyitva beültette, majd mellé ült. Bemondta a címet. Greta sóhajtva dőlt hátra.
- Köszönöm – rebbente halkan, önkéntelen kimondva érzéseit.
Tom csak elmosolyodott. Puhán ám határozottan nyúlt be a könnyű anyag alá és ujjai máris a kényes érzékeny pontra tapintottak. Greta keze az öléhez nyúlt és tiltakozón fogott a kényeztető kézre. Tom halkan torkot köszörült nemtetszése jeléül. A lány sóhajtva ernyedt el és már akkor sem tiltakozott, mikor a kéz széjjelebb feszítette volna combjait. Mélyeket sóhajtva kontrolláltan élvezte a kényeztetést. Izmai meg megfeszültek, körmei az üléskárpitba martak. Nem kellett sok és átadta magát az érzéseinek, összeszorított szájjal kissé felemelkedve élvezett el. Majd útközben még kétszer. Gondolatai közt felmerült a szeretkezésük, teste vágyta a férfit.

Nem is vette észre hogy hazaértek. A kocsi csendben parkolt le a ház előtt. Kellett pár perc, hogy a szédület helyét újra a zavar vegye át. Kéjnedve érezhető foltot hagyott a könnyű nyári anyagon.
Tom mosolyogva szállt ki és érte nyúlt. Hezitált kissé, hiszen ha kiszáll a fenekénél lévő folt bármire utalhat annak, aki odapillant. Közel a kapu, tán nem jön erre addig senki. Tom kezére fogva kiszállt. Tett két lépést, ám Tom a taxinak háttal, a kapu felé fordítva megállította.
Futott rohant volna befelé, hisz a sofőr az, aki pontosan láthatta szégyenét. Ám a férfi keze keményen ráfogott.
- Itt marad míg kifizetem a fuvart! – jött az utasítás. Nem mert hátrapillantani.
Csak a szavakból tudta, hogy Tom fizetett. Majd mellé lépett, ám a kocsi motorja nem morrant fel.
Tom Greta lába elé ejtette az erszényét.
- Vegye fel! Nyújtott láb, csak derékból hajolhat! – mondta kis mosollyal kedvesen.
- Ha már benedvesítette a kárpitot, kárpótolja valamivel a sofőrt! – tette hozzá felnevetve.
Greta döbbenten nézett rá. Pontosan tudta, hogyha megteszi amire kérték, akkor az alig két lépésnyire üldögélő sofőr tökéletesen rálát a még mindig nedves, felizgult pinájára.

- Az erszényem Greta! – sürgetette kedvesen az Ura.
Tekintete dühösen villant és a másodperc töredéke alatt guggolt le és kapta fel a kis bőrtárgyat, majd azzal együtt a kapuhoz robogott és csalódottan vette tudomásul, hogy a kilincs nem enged. Zárva van.
A taxi sofőrje harsányan felnevetett és a kocsi csikorgó kerekekkel elhajtott.
Tom fejcsóválva lépett a lány mellé és zsebéből kulcsot vett elő.
- Ugye tudja, hogy ezért büntetés jár?! – fenyegette meg szinte kedvesen.
Greta csak fújt egyet, miközben dühösen bólintott.
Tom előre engedte és a lány a házba rontott. Ám az ajtóban megtorpant, mert az szinte magától nyílt, ahogy a kilincsre tette a kezét.
Az előszobában egy húszéves forma lányka állongott. Mosolyogva fogadta őket.
- Uram! – köszönt kis meghajlással Tomnak. A férfi a lánykához lépett és magához vonva megcsókolta, mélyen, bensőségesen.
- Minden rendben volt Sally?- kérdezte az arcára simítva. Mintha Greta ott sem lenne.
- Igen Uram, ahogy kérte, minden rendben ment! – dorombolta Sally és a férfihoz simult teljes testtel. Greta szinte levegőt sem kapva, dermedten figyelte a jelenetet.
- Greta a kishölgy Sally! Sally az új tanítványom Greta! – intézte el Tom röviden a bemutatást.
A lányka a kezét lendítve köszöntötte volna Gretát, míg ő maga félszegen, lassan fogott rá a láthatóan otthonosan mozgó lány kezére.
- Nos akkor Greta elmegy lezuhanyozni és a kikészített ruhákra cseréli az ebédtoaletjét, Sally pedig főz nekem még egy kávét ha már itt van! – adta ki a feladatokat Tom. A lányka vidáman perdült a konyhába. Greta pedig kérdezett volna pár dolgot, de Ura tekintete a fürdő felé terelte. Hát ment, értetlenül és zavarodottan.

A fürdőben illatos párákat lehelgetett a telekád forróvíz. Tetején hatalmas habhegyek remegtek. A törölközőtartón puha bolyhos törölköző, a mosógép tetején egy flakon illatos testápoló várta.
A meggyűlölt nyáriruhát szinte letépte magáról és a szennyestartóba gyűrte. Kéjesen hevert el a kádban. Feneke csíkjait égette még a víz, de már nem törődött vele. Már éppen kezdte jólérezni magát, mikor kinyílt a fürdő ajtaja és Sally perdült be.
- Tom azt kérte fürdesselek meg és segítsek felöltözni! Vagyis csak engedd el magad! – csilingelt a hangja, energiával telve, lelkesen.

folyt.köv.