Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Fenekelés az Édenben

Törölt felhasználó
2013. 01. 27. 18:36 | Megjelent: 676x
Gábriel arkangyal nagyon szerette az édenkertet. Imádta megfigyelni benne Évát és Ádámot.
Sokat tartózkodott a kertben azóta-mióta Isten úgy döntött ad még egy esélyt az emberiségnek. Maga sem számolta már ez hányadik lehetőség, de neki nem feladata megkérdőjelezni a főnöke döntéseit, így mindig vágyakozva várta a végeredményt.
Ádám és Éva az utolsó esélye az emberiségnek. Isten kiválasztott egy házaspárt és az édenbe helyezte Őket, de úgy, hogy az emlékezetüket meghagyta.
- Figyelj Gábriel, annyira unatkozom itt az Édenben. Ádám sosincs velem, mindig csak a miérteket keresi, hogy Isten mit és hogyan-teremtett. Míg nem kaptuk ezt a lehetőséget ateistának vallotta magát a lelkem, mára csak szkeptikus.

Egyébként is, mindenem otthon maradt, még a tűsarkúm sincs nálam.

Gábriel nem értette hogyan lehet az édenben unatkozni. Ahol minden gyönyörű, és teljes, és ha ő vagy az angyalok unatkoznak, akkor egyszerűen Istent dicsőítik. Felajánlotta ezt a lehetőséget Évának is, de Ő nem szerette az ilyen fajta programokat. Az Ő kis világában mindenki egyenlő, még Isten is.

Éva láthatóan elégedetlen volt azzal ahogyan szőr nő a lábán, és kozmetikust keresett az angyalok között. Mi az a kozmetikus, elmélkedett Gábriel, minek az?
Vagy csak közvetlen kapcsolatot szeretett volna Istennel, nem ilyen üzengetős rendszert. Ahogyan Ő fogalmazott, majd kiépíti mint az internetet.

Gábriel nem fogta fel, miért kell leborotválni a szőrt amit Isten odateremtett?! Éva láthatóan ragaszkodott ehhez. Mindig csak azt válaszolta, nem kell az oda, nem jól van ez így.
Ha ez mind nem lett volna elég, nem fért a fejébe az sem, miért hiányzik Évának egy magassarkú. Hiszen mezítláb is sétálhatna az Édenben, nem kéne tartania attól sem, hogy valamelyik állat bántja Őt, mert ott minden a legnagyobb harmóniában van egymással.

A NŐ, az unatkozott..

Megfejthetetlen volt ez számára, de mégis annyira vonzotta.
Nem is nagyon maradt választása. Isten meghagyta mindenben álljon Éva rendelkezésére, és teljesítse minden kívánságát, bármi is legyen, bármilyen furcsán hangozzék is.

Gábrielnek nagyon tetszett a lány.
Titokban már minden angyallal volt egy kis kalandja a bokor mögött, persze úgy, hogy Isten meg ne tudja, de az angyalokat már unta.
Pedig minden angyal a lábai előtt hevert. Gábriel benne volt a dicséretben, ezért még nagyobb kegyben részesítették. Jó partinak számított a maga nemében.

Éva vörös hajú volt, hófehér bőrrel, telt alakkal, határozott véleménnyel, és gyönyörű kék szemekkel amikben ellehetett veszni.
Talán ez volt az ami Gábrielnek a legjobban imponált.
Nem tudta maga sem hogy miért, de vonzotta a lány.
Egy napon Éva megint a lábával volt elfoglalva a folyóparton ülve, mikor Gábriel mellé telepedett a partra.
- Mit csinálsz? kérdezte Gábriel.
- A lábam borotváltam, de már végeztem is vele.
- Megengeded megsimogassam?

Kicsit furcsállta Éva a kérést, de úgy gondolta ebből talán nem lesz baj. Ezért zöld utat adott Gábrielnek.
Ekkor megérintette Gábriel Éva lábát, és valami olyasmit érzett mint addig még soha.
Puha volt, lágy, és sima. Egyszerűen tökéletes, mintha puha bársonyt érintene ami körül öleli őt.
Nem olyan mint az angyaloké. Kezdte megérteni miért kívánták meg a kivetettek, a földi nőket az özönvíz előtt, és miért a Földi asszonyok közül választottak maguknak feleséget a bukottak.
Évának nem volt ellenére a simogatás, Ádámtól már nagyon rég kapott ilyet. Hiszen Ádám csak számol, és számol..
Kifejezetten jól esett neki, ahogyan Gábriel hozzá ért.
Gábor nem tudott ellenállni, nem tudott a kezeinek parancsolni, ami olyan helyekre is elkalandozott ami már nem volt méltó egy angyalhoz. Éva akkor szólt rá, mikor a fenekéhez ért.

- Mit csinálsz Gábriel?!
- Nem tudom, elkapott a hév, és nem tudtam ellenállni neked. Bocsáss meg kérlek!
- Elfelejthetjük, de csak akkor ha a saját törvényem szerint intézzük el.
- Bármit tehetsz velem, csak ez ne jusson Isten fülébe. Azonnal a pokolba vágna, és nem vagyok túl jóban az ördöggel. Kérlelte Gábriel.
- Hát rendben van!


Éva elment a kert közepére, ahol egy különleges fa állt. Majd letépett egy vesszőt róla. Tökéletes lesz, mosolygott magában.
- Most pedig Gábriel, hasalj át ezen a fatörzsön ami itt helyezkedik el a folyó mellett.
- Mit szeretnél tenni velem?
- Megállapodtunk! A varázserőd nem használhatod!

Gábrielnek nem volt választása, a fatörzsön áthasalt ahogyan Éva kérte, így a feneke magasabbra emelkedett.
Magát a kezével támasztotta.
- Most pedig 50-et rád mérek ezzel a vesszővel, hogy megtanuld egy nővel sem tehetsz azt amit akarsz, csak ha előtte engedélyt adott neked.

Te kaptál tőlem engedélyt arra amit tettél?
- Nem, nem kaptam!

Éva megsuhintotta a vesszőt a levegőben, majd lecsapott.
Először óvatosan, hisz tudta Gábriel még sosem érezett fájdalmat. A varázsereje mindig megvédte.
Az első tíz ütés csak felmérő volt, tudja milyen a bőre és meddig mehet el.
Gábriel már ettől is fészkelődni kezdett, sosem volt idáig semmilyen kellemetlenségben része. Ez új élmény volt számára.
- Maradj veszteg! szólt oda Éva.

A következő tíz ütés már fájdalmas volt, kellőképpen kipirosította Gábriel popsiját. Évát ez megelégedettséggel töltötte el.
Megnyugtatta a tudat, hogy még mindig megfelelő szakértelemmel választja ki a vesszőt, és ütni sem felejtett el.
- Ez csak a bemelegítés volt, most jön a büntetés. Felkészültél?

Éva adott némi időt Gábrielnek hogy megtudja élni a történteket, majd lecsapott.
Szisztematikusan mérte ki az ütéseket a félgömbökre.
Gábriel nagyon nehezen viselte, és a pozíció ahogyan az ütéseket kapta nem nagyon adott neki teret a mozgásra, vagy az ütések kikerülésére.
- Az utolsó 10 ütést számold, és meg ne moccanj. Nem szeretnék hibázni.
- Úgy lesz ahogyan parancsolod!

Elkezdődött. A vessző a piros bőrbe mart, belemélyedve a húsba.
Éva vigyázott ne csapjon le kétszer ugyanoda ezzel is növelve a fájdalmat.
Egymás alá rendezte a csíkokat amit Gábriel hangosan számolt, és igen csak hősiesen viselt.
Egyszer csak vége lett.
Gábriel felállt, megköszönte, majd megölelte Évát. Önmaga sem értette ezt a fajta reakciót, a fatörzsön áthasalva dühöt érzett, de most mégis valami édes megkönnyebbülés, nyugodtság kavarog benne.
- Most pedig szeretném ha játszanál nekem valamit Gabesz.
- Óhajod számomra parancs Úrnőm.
Gábriel elrohant a gitárjáért, és Éva elé térdelve pengetni kezdett.

Emma

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.