Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Ne leskelődj (?)

Törölt felhasználó
2013. 01. 27. 18:33 | Megjelent: 766x
- Maradj már, annak olyan kicsi van hogy egy virslivel jobban jársz. - mondta gúnyosan Ágnes.
- Honnan tudod milyen egy virsli ? Az túl vékony. Vastag hosszú banán kellene.
Zsanett és Ágnes egymásra néztek és nevettek. Ha ilyen esős tavaszi délután volt mint a mai, felmentek egyikük szobájába és tanulás címszó alatt, fiúkról, szexről, divatról beszélgettek. Többnyire az első kettőről. Osztálytársak voltak és legjobb barátnők, mindent megbeszéltek egymással, azt is hogy közelítve a 17. évhez már szeretnének komolyabb szex tapasztalatokat is mint pár szopás.
Zsanett inkább témát váltott.
- Apád idén se fog hazajönni ? Apakomplexusod lesz ha ennyire leszar már.
- Ez van. Már megszoktam.
Mindkettejük szülei elváltak, de Zsanett anyja, aki népszerű orvos volt, nemrég talált magának párt, egy hasonló korú jóképű de kicsit hűvös üzletembert, Zoltánt.
- Anyám viszont odavan az új pasijáért. Néha annyira megalázó ahogy lemegy rabszolgába előtte. Sose láttam még ilyet tőle. Teljesen elmegy tőle esze néha. Meg időről időre elmennek romantikázni, kész. - háborgott.
- Tiszta féltékeny vagy. - vigyorgott a barátnője.
- De...jól néz ki, de anyám pasija ?...- folytatta volna, de kulcs zörgését hallották a zárban.
Férfihangot hallottak aki épp beszélt, aztán megértették hogy a hang tulajdonosa telefonon folytatott valakivel bensőséges beszélgetést.
- Pont megjött. - mondta Zsanett, nem is találkoztál még vele igazán, ugye ?
Mosolygott pajkosan a barátnőjére, ugratni akarta, de így volt, eddig mindig csak összefutottak. Kopogást hallottak a szobaajtón, összenéztek.
- Igen? - kérdezte Zsanett, egyúttal engedélyt adva hogy mostohája bejöhet.
A férfi így is tett. Határozottan belépett és rájuk nézett, mikor észrevette
hogy a barátnője is itt van, szolid mosollyal köszöntötte őket.
- Szervusztok! Megy a tanulás? - Zsanettre nézett, mégis érezhető volt hogy figyelme mindkét lányon ott van. Negyvenes jóképű, kisportolt férfi volt, inkább talán határozott arccal, de akár jóképűnek is mondható. Fekete szövetkabát volt rajta, inkább az eső miatt, összességében volt benne tényleg valami hűvös elegáns erő, ami vonzóvá tette.
- Aham. De még sok van vissza. - füllentette, nem szerette már ezt a kontrolt.
- Értem, most beszéltem anyáddal. Megkért hogy vidd el neki a saját táskáját, reggel itthon hagyta.
- Miért én ? Nekünk most van úgyis dolgunk. - mondott ellent neki Zsanett, a barátnője csendben figyelt mellette.
- Mert te vagy a lánya, és tőled kérte. Tudod hogy délután itt rendel a közelben. Tedd meg, gyorsan és folytathatjátok a tanulást, én megyek lezuhanyzom.
Választ nem várva becsukta az ajtót és elment.
- Persze mindig én ha csinálni kell valamit. - folytatta a duzzogást. De közben elkezdet készülődni az indulásnak. - Elkísérsz vagy megvársz ? Tíz percre van, ha sietünk negyedóra alatt megfordulunk. - Nem akart egyedül menni, és nagyon dühös lett az alkalmi feladattól.
- Menj egyedül. Én inkább lustulok itt. - mosolygott rá Ágnes. Látta hogy barátnője dühös lett, de tényleg nem volt kedve kimozdulni.
- Akkor maradj csak itt csináltasd fel vele magad. - vágta még oda barátnőjének.
Anyja táskája már a kezében volt, vette a felsőjét és ment. - Na csá, 10 perc és vagyok. - Mosolygott még rá.
Ágnes egyedül maradt a szobában. Arra gondolt hogy baromi unalmas lesz ez most, és nem fog tudni mit csinálni amíg vissza nem ér. Kifeküdt Zsanett ágyán és bámulta a plafont csak. Mi mást csinálhatott volna? Aztán egyszer csak halkan, meghallotta a zuhany hangját. És eszébe jutott amit Zsanett mostohája mondott, tusolni megy. Mosolygott, rögtön elképzelte a zuhany alatt. Becsukta a szemét, és álomvilágba képzelte magát, ahogy belép a zuhanyba, és a férfi ott mosakszik előtte. Majd mosolygott. Nem kellene maszturbálnia a barátnője ágyán annak szülőjére, vagy miért ne? Hirtelen kilépett az álomvilágból és felült. Érezte hogy a teste már reakcióba lépett és ez a vágykép nagyon is kedvére volt. Egy ötlet suhant át a fején, mi lenne ha...belesne kicsit? Ismerte Zsanették házát jól, tudta mi hol van, a fürdőszobát is ismerte. Külön kád és tusoló van benne, elhúzható ablakkal, amin át csak sziluettet látni. Az ötletet azonnal tett követte, felállt és elindult ki a szobából, de az ajtónál elbizonytalanodott. Mi lesz ha meglátja? Ha lebukik? Nem kellene ezt tennie...lassan de ment az ajtóhoz még, érzések kavarogtak benne. Kíváncsi volt egy férfi testére, tudta hogy nem kisfiú már. Látni akarta a különbséget. Forróság öntötte el a mellkasát, fel a nyakáig, az arcáig. Eldöntötte, be fog lesni, csak egy pillanatra. Látni akarja. Rögtön ki is lépett a szobából, és végigment az előszobán. Szobák, nagyszoba. Észre sem vette, de szinte lábujjhegyen járt, és minden figyelme a vízcsorgására összpontosult. Már szinte önkivületi állapotban haladt tágra nyitott szemekkel. A kíváncsiság láza vitte. A konyhához ért, és tudta hogy Zsanett szobájával ellentétesen szinte, ott a fürdőszoba.
Egyre tisztában hallotta a hangokat, vízcsobogás, mint amikor az ember testéhez ér, és hallani lehet ahogy mossa valaki a testét. A fürdőszoba ajtó már egy méterre se volt tőle, nem volt bezárva, de becsukva se teljesen. Kissé ki kell csak nyitnia. Izgalmában nyelt egyet, és a keze ösztönösen az ajtóra került, a figyelme pedig az ajtórésre. Lassan benyomta az ajtót, és megláthatta amire hirtelen vágya támadt. A férfi teljesen hétköznapian, ott zuhanyzott. Szappanozta magát, vállát, mellét, altestét, nemi szervét tisztogatta. Nem vette észre az őt leső tinilányt. Ágnes alig tudott magának parancsolni.
Ahogy finoman megérintette a pára, az illatok, és maga a látvány, percekig szájtátva nézte csak a látványt. Örökkévalóságnak tűnt. Majd hirtelen megint visszazuhant a valóságba. "Ki fog jönni"-gondolta magában. Valóban, egyszer végezni fog, és kijön.
Teljesen elvesztette az időérzékét, pedig csak 1-2 perce lesett be. Hirtelen megijedt, és hátralépett két lépést, de ösztönösen visszahúzta az ajtót. Csak nézett maga elé, és észrevette magán hogy benedvesedett a puncija, a lába pedig erőtlen lett. Úgy érezte le kell ülnie, ezért eltámolygott a konyhába és leült egy kerek kis konyhai székre, az agyában ezer gondolat, és még több érzés kavargott. Nem tudta eldönteni hogy tilos ezt tennie, vagy sem. Élvezetes, de pont vele...? Akarja közelebről is látni...? De mit is?
Becsukta a szemét. És maga elé képzelte, a keze ösztönösen a bugyijára tévedt, és megmarkolta a punciját. Forróan kínzó ürességét ki akarta tölteni. Még inkább töltetni.
Férfifasszal. Amit az imént látott pont megfelelne. Ó, mennyit fog rá maszturbálni?
Az esős idő ellenére szoknya volt rajta, így gyorsan haladt, felhúzta a lábát a székre és, lejjebb tolta a bugyiját, már csupasz punciját masszírozta. Néha kinyitotta a szemét, és a vízcsobogás ütemére élvezett, valahol még benne volt hogy ez tilos, hogy nem otthon van, lebukhat, sőt ideje sincs. De nem érdekelte. Már vitte a VÁGY. El akart élvezni, ott és akkor. Akár egyedül is. Egyre forróbb hullámok söpörtek végig a testén, ő pedig a ritmusra figyelt már csak, amikor hirtelen mélyről a tudata ismét figyelmeztette. Nem hallja a vízcsobogást. Hirtelen felnézet és egyúttal kivette kezét a nedves nemi szervéből. Zoltán, barátnője mostohája ott állt mellette, törölközővel a derekán, és őt nézte. Még nem törölközött meg teljesen, a hálószobában akarta befejezni. Amire nem számított, a lány aki teljesen zavartan nézett rá lentről, és szégyenét igyekezett épp eltakarni. Szólni se mert, nem is tudott volna mit. Előbb a bugyiját próbálta ügyetlenül felráncigálni, de félig ülve nem tudta, így a szoknyával próbálta takarni magát. Arca már a szégyentől volt vörös, nem a kéjtől. Szája sírásra állt, nem tudott felnézni, nem tudott volna most senki szemébe nézni. Fogalma sem volt, hogy mióta nézte már.
A férfi viszont intelligens volt, és azonnal átlátta a helyzetet.
- Emeld fel a fejed! - mondta a lánynak szelíden de határozottan. Állj fel nyugodtan.
Nyugalom áradt a hangjából. Ez pedig megnyugtatta a lányt valamelyest, legalábbis nem esett neki, nem kiabált, és ennek örült.
Felállt ügyetlenül, de szégyenében még mindig alig mert ránézni. Most pedig teljesült a titkos vágya, alig tőle ott állt a férfi, akire vágyott. Sőt ekkor az történt amire soha nem számítana.
Zoltán odalépett hozzá, közvetlen elé. Látta hogy végigméri őt, és nem értette, a ruházata még mindig hevenyészve volt.
- Nem kell szégyenlned magad. Remélem élvezted.
A férfi ekkor kissé lehajolt, látta hogy a bugyija félig még kilóg a szoknyája alól.
Megfogta két oldalt a combjai oldalán, és lassú de ügyes mozdulatokkal a helyére húzta, érintve végül a fenekét is. Elsimította a szoknyáját, majd megfogta az állát, és gyengéden felemelte a fejét, mivel a lány még mindig teljesen zavart volt láthatóan.
Így már egymás szemébe néztek, a lány szeme könnyes volt, de nem sírt. Megértést kapott úgy érezte. A férfi rámosolygott.
- Maradjon csak ez a mi titkunk. De nincs most időnk, térjünk még vissza rá, rendben?
Ágnes még mindig nem tudott szólni a történtektől, de szelíden visszamosolygott, és bólogatott.
- Helyes. Menj vissza szépen a szobába tanulni. - és ezzel elengedte az eddig gyengéden fogott állát. A lány megkönyebbülten mosolygott rá vissza és lement mellette, elindult vissza a szobába, vissza-vissza pillantva a férfira. Látta hogy őt nézi.
Ahogy ment lassan megnyugodott, és igyekezett magát rendbe szedni. Amikor belépett volna a barátnője szobájába, látta ahogy a férfi már közönyösen néz rá, belép a hálószobába, ebben a pillanatban ismét hallani lehetett ahogy valaki megérkezik...

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.