Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Mónika

Törölt felhasználó
2013. 01. 27. 18:21 | Megjelent: 1219x
Havas túra Mónikával (ha már tél van)

Mónika, aki csak szerető szerepet töltött be az életemben, fanatikus szenvedés vággyal volt
felvértezve! De mivel neki férje volt, így szó sem lehetett semmi olyan szeánszról, aminek akár csak
halvány nyomai is maradhattak. Ebből következett, hogy ki kell használni a kreativitásomat,és persze
az övét is. Ha jól emlékszem, 2010 ben történt. Karácsony után tudtunk lelépni otthonról. A
megbeszélt helyen várt, csinos volt, mint mindig. Feszes farmer, hosszú szárú csizma, fenékig érő
szövet kabát. Vörös haja, kibontva a vállára omlott, ezt nagyon szerettem, mert jól bele lehetett
túrni, és igény esetén, lehetett vele irányítani. Odajött a kocsihoz, beült megcsókoltuk egymást, és
elindultunk, bele a nagy semmibe. Hova mehetünk karácsony után, ha mindkettőnk párja otthon van?
Hova lesz a fuvar, fordultam hozzá a kérdéssel. Nem tudom, ötletem sincs, de nagyon kívánlak
mondta. Több sem kellett, dobtam egy jobb kanyart, és elindultam a Szépvölgyi úton felfelé. Cél a
Hármashatárhegy. Felértünk, kiszálltunk a kocsiból, és látszólag céltalanul elkezdtünk sétálgatni.
Elbűvölő volt a táj, ahogy lenéztünk a reptérre, csend volt, és minden szép fehérbe volt öltözve.
Beljebb hatoltunk a fák közé, miközben Ő szorosan kapaszkodott belém, mert a csizmája nem éppen
terepre volt tervezve. Amikor már elég messze voltunk az úttól, megálltam, felé fordultam, és
megcsókoltam. Valahogy olyan volt ez a csók, amilyet az ember csak a szerelmének ad, talán a
karácsony emléke élt még bennem, nem tudom, de olyan forróra sikerült, hogy nem akartuk abba
hagyni. Aki ismeri a helyet, az tudja, hogy arrafelé meglehetősen meredek tud lenni a hegyoldal, így
nem annyira volt biztonságos magas sarkú csizmában tipegni. Oda tessékeltem egy fához, és
mondtam: vedd le a csizmád, mert nem akarom, hogy baleset érjen. Riadtan nézett rám, mert a
nadrágja alatt, egy harisnya is megbújt, így ha nem szeretne otthon hosszas magyarázkodásba
kezdeni, akkor azt is le kell vennie. Ezzel elkezdődött a folyamat, de egy kicsit félt a helyzettől, mert
még soha nem érezte a lábán, a hó hidegét. De szó nélkül tette, amit kértem. Csizma után, a nadrág
és a harisnya is lekerült, ott állt, egy szál bugyiban, és kabátban előttem. Lábacskáit, fázósan
kapkodta fel, egymás után, néha egymáshoz dörzsölgetve őket, bízva a melegedésben. Újra
megcsókoltam, és elkezdtem a fenekét simogatni, markolászni, és közben magamhoz húzni, hogy
érezze, nem hagy hidegen. Felvettem a nadrágját a hóból, szépen összehajtogattam, és magamhoz
szorítottam, mintha félteném a megfázástól a nadrágot. A harisnyát, bele tömködtem a kabátom
zsebébe. Fázik a lábam, mondta. Tudom, feleltem, olyan nyugalommal, mintha át tudnám érezni.
Indulhatunk? Kérdeztem, és mutattam lefelé………. Rám nézett, és bólintott, hogy igen. Jó, akkor erre
sem lesz szükséged, mondtam, és azzal a lendülettel, már el is kezdtem a kabátján lévő zippzárat
lehúzni, és lesegítettem a kabátját. izgató volt, ahogy ott állt, mezítláb, egy szál bugyiban, és
pulóverben a hóban. Elindultunk a lejtőn, lefelé. Talán nehezebb volt így mennie, mintha a csizmában
lenne, mert a meztelen lába, még jobban csúszott, mint a csizmája. (hiába, az ember nem téli talppal
van szerelve J) Mikor már eléggé lent voltunk, megálltam, és letettem a nadrágját, egy fa törzsére,
majd rá a kabátot is. Odafordultam hozzá, és huncut mosollyal az arcomon, elkezdtem a pulóvert is
lefejteni róla, majd jött a felsője. Ott állt, immáron egy szál melltartóban, és bugyiban. Fázott. Ezt a
tényt nem volt nehéz megállapítani, mivel a mellbimbói, mint üvegvágók próbáltak kitörni a
fogságból, amit a melltartója képviselt. Na akkor, már ez se jelentsen akadályt, tettem róla, hogy
megszabaduljanak a börtönüktől. Na ha már a cicitartó is lekerült, akkor a bugyi is teljesen felesleges,
és megkértem, hogy vegye le azt is. Miután ott álldogált előttem, anya szült meztelenül, végig
néztem rajta, láttam hogy fázik, amiről minden porcikája árulkodott, odahúztam magamhoz, és a
szétnyitott kabátomba temettem. Ez ugyan sovány védelmet nyújtott, de ölelése éreztette, hogy
nagyon jól esik neki. Éreztem remegését, és ismét megcsókoltam.

Tudod mi az a hóangyal? Tudom, persze, válaszolta, és elkezdte csóválni a fejét, hogy Ő ezt nem, erre
Ő nem képes, meg ilyen, és hasonló szavak hagyták el a gyönyörű száját. Mondtam, hogy jó, akkor
öltözz fel, és menjünk haza. Rám nézett, majd szép lassan behunyta szemeit, és elkezdett leguggolni.
Amikor a feneke elérte a havat, ismét felállt, és megdöbbentő őszinteséggel közölte: Ez kurva hideg!
Nem mondod komolyan? kérdeztem. Eddig nem tűnt fel? Mit hittél? A fenekednek kevésbé lesz
hideg, mint a lábadnak? Édes volt, mert adott egy gyors puszit a számra, és azzal a lendülettel, bele
vetette magát a hóba. És ahogy az a nagy könyvben meg van írva, csinált egy szép kis angyalkát.
Kinyújtotta a kezét, kérve hogy segítsem fel, én megfogtam, és felhúztam. Kilépett a művéből, és
dideregve megnézte, milyen szépet csinált. Már egész testében remegett, de egy szóval sem mondta,
hogy fel szeretne öltözni. Magamhoz húztam, hátát a kabátom alá engedve, hogy kicsit melegedjen,
közben a melleit elkezdtem simogatni, majd a hasán végig kúszva, le egészen a szeméremdombjáig,
majd szépen lassan becsúsztattam az ujjamat a hüvelyébe. Nedves volt, és forró. Jól esett a
kezemnek, mert hát nem volt éppen meleg az sem. Először egy, majd kettő, majd három ujjammal
ingereltem,és éreztem a testén, hogy hamarosan a csúcsra jut. Kifordítottam magam elöl, és neki
döntöttem a fának, elé térdeltem, és elkezdtem nyelvvel is izgatni. Szívtam a csiklóját, ezt nagyon
élvezte, ettől minden alkalommal szó szerint elszállt………. Most is. Megtörtént, elélvezett, nem volt
halk, de nem érdekelte sem Őt, sem engem. Megkérdeztem tőle, hogy elmerne e indulni így vissza a
kocsihoz? Rám nézett, majd az előttünk álló útra, kicsit gondolkozott, de igent mondott. Felkaptuk a
ruháit, és elindultunk. Hegyre fel, faágakba, kövekbe kapaszkodva, másztunk felfelé. Néha meg meg
csúszva, de megtettük. (nem volt kis teljesítmény) Kiértünk a sík terepre, ahol gyakorlatilag bárki
megláthatott volna, aki éppen arra téved, kutyával, vagy szimpla természet szeretetből. De nem
láttunk senkit. Ez persze nem jelenti azt, hogy minket sem látott senki, de a tudat megvolt, hogy csak
mi ketten vagyunk ott. Elértünk a kocsihoz, beültettem hátra. Gyorsan beindítottam, hogy legyen
egy kis fűtés, és bemásztam mellé. Kabát le. Ő, közben a kezeivel próbálta melegíteni a lábacskáit, de
nem túl sok sikerrel járt, mert az egész teste hideg volt. Feladta a próbálkozást, és felém fordulva,
elkezdett kicsomagolni. A pulóveremet, pólóval együtt szó szerint lerántotta rólam, majd következett
a nadrágom. Kigombolta, zippzárt lehúzta, majd egy határozott mozdulattal, lehúzta rólam/alólam a
farmert. Közben én lerúgtam magamról a cipőt, így könnyedén ki tudtam bújni belőle. Ott ültem
mellette, egy szál gatyában, égne meredő férfiassággal, és zokniban. Én levettem a zoknit, Ő meg
kivette a neki kellő dolgot az alsómból, és azzal a lendülettel, rávetette magát, és bekapta. Szívta,
nyalogatta, miközben ütemesen fel le mozgatta a fejét. Szó szerint, megdugatta a saját száját a
farkammal. Kis ideig, szopott, utána megfogtam, és elfektettem az ülésen, lehúztam fekvő pózba, és
belehatoltam. Szinte izzott a puncija, forró volt, és nedves. Benyomtam amennyire tudtam, majd
majdnem teljesen ki húztam……. Épp csak a bejárat előtt megálltam, és nagyon apró mozdulatokkal
ingereltem. Ettől meg tudott vadulni, és szépen rám ugrott, hogy teljesen kitöltsem a hüvelyét. Teste
hideg volt, de izgatott, mert éreztem ahogy a saját testem melegétől, kezd lassan felmelegedni, én
meg hűlni. Nem tudtunk sokáig szeretkezni, mert annyira fel voltam izgulva, hogy hamarosan
elélveztem. Utána még hosszasan csókolóztunk. Nem tudom mennyi idő telt el, de lassan elkezdtünk
szedelődzködni, és összeszedni a ruháinkat. Lassan felöltöztünk, előre ültünk, és nyúltunk a jól
megérdemelt cigarettához. Amíg füstölögtünk, beszélgettünk, erről arról, terveztük a jövőnket, és a
végén azt mondta: Nekem Te vagy a karácsonyi ajándék, köszönöm hogy ismerhetlek, és hogy vagy
nekem. Majd lezárásként, hosszú forró csókot kaptam, és elindultunk. Elindultunk haza, amiben az
volt a fájdalmas, hogy a haza, nem ugyanazt jelentette. Azt hiszem, megszerettem ezt a nőt, pedig
nem lenne szabad. Nagyon nem!

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.