Cs. története XXIX.

- Erre talán akkor kellett volna gondolnod, drágám, mielőtt felbosszantottál – sóhajtotta, arcán farkas mosollyal.
- Úrnőm, könyörgök … - a Kedves arckifejezése láttán Suzyba belefagyott a mondat második fele
- Arcátlan voltál, engedetlen és leégettél az Uram előtt … ha marad bőr a seggeden, az vagy a véletlen műve lesz, vagy Uram könyörül meg rajtad, nyomorult, alávaló kis ribancon. A büntetésednek ugyanis fontos része lesz a fegyelmezés. Nem mondom meg, mennyit kapsz, nem is kell hangosan számolnod, majd megtudod, miért – tette hozzá sejtelmes képpel – de ha meg merészelsz moccanni, még inkább, ha dörzsölgetni mered a seggedet, az biztos, hogy újra kezdem és meg is duplázom az adagodat!
- Uram, megkérhetném, hogy működjön közre ennek a mocskos kis szukának a nevelésében?!

Bevallom, hirtelen nem értettem, vajon hová is akar cs. kilyukadni, így terepszínű pofával kitérő választ adtam

- Nos, az attól függ, mi lenne a szerepem.
- Biztos vagyok benne, Uram, hogy meg fog felelni Önnek – vigyorgott Cs. olyan szélesen, hogy a szája sarkait csak a fülei akadályozták meg a tarkóján történő boldog ölelkezésben.
- Rendben van, Kedves, megbízom Magában, de ne feledkezzen el a felelősségéről sem – mondtam mosolyogva – ha véletlenül rosszul tippel, megirigyelheti Suzy-t.

A drágám arcán hirtelen mintha egy felhő suhant volna át. Nyilván átvillant az agyán, hogy miután ilyen magasra tette a lécet Suzynál, ha hibán fogom, ő sem bújhat át guggolva alatta. Egy pillanatra el is akadt a szava, de belátta, hogy a kockát már elvetette, innen menekülni már csak előre lehet.

- Nos, te kis szarcsimbók! – egy pillanatra azt hittem, elment a Kedves esze, de aztán leesett, hogy a hízelgő megszólítás címzettje nem én vagyok, hanem Suzy – azt már hallottad, hogy nem kell hangosan számolnod, de azt még nem mondtam, hogy miért.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el!
- Tehát, hangosan azért nem kell számolnod, mert tele lesz a szád. Uram faszát fogod szopni, méghozzá teljes odaadással, mert ő fogja megmondani, mikor ér véget a büntetésed – és ahogy ismerem, aligha teszi meg ezt az előtt, hogy elélvezett volna.
- Viszont, ha nem csinálod elég jól, netán meg merészeled harapni – nos, akkor elevenen nyúzlak meg!
- Jah … és még valami … ha KÖZBEN megkérdezem, hány ütésnél tartunk, és te nem tudod, előről kezdjük az egészet!
- Uram, ha megkérhetem, álljon a fotel egyik oldalára! Te pedig, kis ribanc, térdelj fel és tedd a dolgod!

Suzy szó nélkül behelyezkedett a fotelbe. Mivel az nem volt elég széles ahhoz, hogy a lába elférjen benne, pucsítania kellett, amit Cs. olyan arckifejezéssel vett tudomásul, mint egy macska, aki előtt éppen felbontanak és tányérba öntenek egy doboz tejfölt.
A kis engedetlen meglepő szakszerűséggel szabadította ki a félszemű törpét a ruhadarabok fogságából. Az rögtön reagált a szabadságra és törpéből kezdett daliás vitézzé átváltozni. Aztán, amikor közvetlen kapcsolatba került az elítélt ajkaival, én sem tudtam tovább hűvös távolságtartással szemlélni az eseményeket, belemarkoltam a hajába és egy hördülés kíséretében tövig döftem a szerszámot az ajkai közé.

Ebben a pillanatban a Kedves felemelte a pálcát és kegyetlenül lesújtott vele Suzy kívánatosan domborodó alfelére.
Az áldozat keservesen megrándult és alighanem sikított volna is, ha nem fogta volna vissza a hangerőt már a torkában a lüktető húsból álló sordino.
Hihetetlen kéjes öröm töltött el. Gyönyörűség volt nézni ezt a szép, fiatal testet, amint engem kényeztet, miközben megkapja jól megérdemelt(?) büntetését – hogy az érzésről már ne is beszéljünk. (folyt.köv.)