Vágyálmok-2

Éreztem, hogy ülőgumóimba tűket szúrnak, majd valami csípő folyadékot fecskendeznek. (Iskolai tanulmányaimból arra következtettem, hogy C-vitamin injekciót kaptam!). Utána egy kéz megfogta – hátulról – a heréimet, valami zsineggel vagy gumiszalaggal a zacskót összekötötte, hogy golyóimon megfeszüljön a zacskó-bőr. Ez kellemetlen volt de nem fájdalmas. Majd megfogta a farkamat az egyik kezével, a másikkal meg a heréimet valamilyen szagos folyadékkal (alkohol vagy sósborszesz) átitatott papírvattával áttörölte. Utána pár másodperc múlva éreztem, hogy valami hegyes dologgal böködi egyik herémet, majd erős fájdalom mellett, beledöfi úgy, hogy a másik oldalon kijön a hegye. Ekkor értettem meg, minek nézek elébe! Ez a fájdalom erősebb volt, mint amit eddig éreztem! Ekkor kezdtem el jajgatni, mire valaki azt mondta: EGY. A következő tű a másik herémet szúrta át! Ekkor már tudtam, mire számítsak, így vissza tudtam fojtani jajkiáltásomat, de nyögni nyögtem: KETTŐ, volt a válasz.
A harmadik és a negyedik tű alulról felfelé a jobb és bal herémbe lett beleszúrva. Ekkor már a nyögést is el tudtam fojtani.
Egy kis szünet következett! Nem tudtam, mire számítsak, de – gondoltam – ennél nagyobb fájdalom már nem következhet! Mekkorát tévedtem! Éreztem, hogy valami hosszú fémtárgyat simítanak heréimhez. Újból letörölték a nedves papírvattával a heréimet, majd éreztem, hogy oldalról egy hegyes tárgyat illesztenek bal herémhez. Belenyomják! Átnyomják a baloldalin és utána a jobb oldalin is, míg ki nem jön a hegye. Ilyen fájdalom még nem volt! Ordítottam! A válasz TÍZ volt!

Ami ezután következett, már csak hab volt a tortán! Lehúzták a bőrt a makkról, és tűket döftek bele, vagy hatot! Kellemetlen volt, de nem fájt különösebben, hisz ezt már magamnak is csináltam, tudtam, mire számíthatok.
Eloldozták a karomat, kiegyenesedhettem! Most a fejem felett feszítették ki karjaimat X-alakban. Végre nem a derekam viselte a súlyomat, hanem a két csuklóm. Közben kihúzgálták seggemből a tűket – gondolom, a fenekes-tartozás miatt. Kézbe vették farkamat és heréimet, abból is kihúztak mindent, (A kihúzás majdnem olyan fájdalmas volt, mint a beszúrás!) Már azt hittem, most jön a befejező fenekelés, de tévedtem.

Egy kéz megbirizgálta a bal mellbimbómat, majd a jobbat. Egy nedves vatta megtörölgette őket. Ekkor már ráébredtem, minek nézek elébe! Most jön a következő menet!
Egy tű érintette meg bal mellbimbó alatt a bőrömet, majd belemélyedt. Valószínűleg C-vitamint fecskendeztek bele, mert égető érzés öntötte el a bal mellemet. Ezután összecsippentették a bal mellbimbómat kézzel és átszúrták egy görbe tűvel. Nem volt kellemes érzés! Sikerült megállnom, hogy ne nyögjek közben.
A következő érzés a jobb mellemnél ért. Oda is benyomtak egy fecskendőnyi valamit, az ugyanúgy égetett, mint a másik mellemnél. Itt is összecsippentették a bimbót és átszúrták egy tűvel.
Na, gondoltam, ez a vége! Más már nem jöhet! De megint tévedtem! Valamit hozzákapcsoltak a bimbókat átszúró tűkhöz és megfeszítették felfelé. Úgy éreztem, mindjárt kiszakad a két mellbimbóm! Ezt már nem álltam meg és felnyögtem! A válasz nem késett:
- TIZENEGY!
Egy kéz érintette meg a hátamat a lapocka magasságában. Összecsippentette a bőrt a gerinc és a bal lapocka közt és beleakasztott egy horgot. Ugyanezt megtette mellette is, a jobb lapockánál, majd mindkettőnél éreztem, hogy hozzákötöz egy-egy kötelet, majd megfeszíti. Ez nem volt olyan fájdalmas, mint a mellemnél, de kellemes sem.
Ezután jött a fenekelés! Rám szóltak: Ne mozogj! Amúgy sem mertem, mert ha előre mozdultam, a hátamon lévő horgok húzódtak, feszültek; ha hátra, akkor a mellbimbómban lévők.
- Számolj! Ha eltéveszted, nyögsz vagy jajgatsz, a dupláját kapod! – szólt az instrukció.
Összeszorítottam a fogaimat és úgy vártam a fenekeseket.
- Egy
- Kettő
- Három – ekkor már nem bírtam visszatartani nyögésemet, mert elöl is és hátul is nagyon fájt a horgokkal megfeszített bőr és a két bimbó.
- A maradék nyolc helyett tizenhatot kapsz! Most már nem kell számolnod, de ha megmukkansz, még ötöt kapsz!
Nem bírtam ki nyögés nélkül, így a végére nem tudom hány fenekest kaptam! Az utolsókat már nem is éreztem, mert közben elvesztettem eszméletemet.

Arra ébredtem, hogy fekszem és leöntenek egy vödör hideg vízzel. Már nem vagyok megkötözve, tűk, horgok sincsenek bennem, csak a szemem van bekötve. Lassan megmozdítom kezeimet, felnyúlok arcomhoz, leveszem a kötést és körülnézek. Nincs senki a helyiségben. Egyedül vagyok. Néhány vérfolt a padlón és a testemen, emlékeztet az iménti partira. Lassan feltápászkodok, odamegyek a ruháimhoz. A szék háttámláján egy törülközőt veszek észre. Megtörülközök és felöltözök. Lassan, mert minden tagom sajog. Az asztalon megtalálom alsó- és felső fogsoromat, azt is beteszem.

Nyílik az ajtó. Jancsi barátom belép. Rámnéz és megkérdezi:
- Csak nincs valami baj?
- Te nem vettél részt ebben a szexpartiban? – kérdeztem
- Ebben a pillanatban érkeztem haza! Te mikor érkeztél és mi történt?
Elmesélem és ő csodálkozik: Sosem derül ki, részt vett-e ő is ebben, vagy sem!

[Passzivsanyi]