Dombi (66)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egyik és a másik oldalon (4)

2013. 01. 20. 19:48 | Megjelent: 656x
Mikor legközelebb megérkezett hozzám, észrevettem, hogy belépésekor alaposan körülnéz, de nem azt találta, amire számított. Csalódottsága kiült az arcára is. Az asztalon megint a bőr nyakörv és azon a rácsatolt póráz feküdt, nem pedig a bőr korbács, amit várt. Hagytam időt számára, ezért bementem a szobába s őt ott hagytam egyedül, kint. Jó idő múlva kopogott csak az ajtón és mikor felszólításomra belépett a szobába, csupasz volt a teste, teljesen mezítelen volt, felcsatolta a nyakára a nyakörvet és pórázt. Már ereszkedett is alázatosan térdelésbe az ajtónál, majd négykézlábon jött elém végig a szőnyegen, ahol odaérve, megcsókolta a lábaimon a cipőimet, körbe is nyalogatta azokat, és megszólalt:
- Uram, készen állok a szeánszra. – hangzott, de hangja csalódottságát nem tudta elrejteni.
- Biztosan készen állsz a mai szeánszra? – kérdeztem tőle, miközben felálltam elé.
Ő, nem mert felnézni reám, csak nyújtotta az egyik kezével a póráza végét felém. Elvettem azt tőle, s valamit adtam cserébe, a kezébe. Mikor megérezte mit fogott meg, megrándult a teste. Nem mert még felnézni, hanem a kezét eresztette le, maga elé. Úgy nézte meg, alaposan, amit kapott. Az nem volt más, mint az egyik bőr korbácsom.
Láttam hezitál, remeg a teste az idegességtől, de nem mert sem feltekinteni, felállni meg pláne nem. Nem tudta mit is tegyen most. Hagytam egy ideig vacillálni, vívódni magában, majd újra megkérdeztem, de már határozottabban:
- Biztosan készen áll, Uram, a mai szeánszra? – hangzott a számból és előtte a földre esett a köpenyem, ami eddig rajtam volt.
Ekkor tekintett csak fel, hitetlenkedve, hogy biztosan jól hallotta-e, amit kérdeztem tőle és jól látta-e, ami elé leesett a földre. Én pedig ott álltam már előtte egy szál faszban, kis terpeszben, kezeim a tarkómon hátul összekulcsolva, de nem sokáig, mert lenyúlva a nyakából lecsatoltam a nyakörvét és felcsatoltam a saját nyakamba. Már térdelve nyújtottam a póráz végét felé. Természetesen már nem néztem rá, hanem lesütöttem a szemeimet és alázatosan szólaltam meg: - Uram, készen állok a mai szeánszra. Tégy, amit elterveztél! Alig várom!
Ő lassan felállt (gondoltam rendezi a gondolatait, összeszedi magát) majd dörrent is már rám:
- A köpenyt add ide, azaz vedd fel onnan, állj Te is fel és segítsd fel rám azt!
Éreztem kihangsúlyozta a Te-t és olyan fölényesen parancsolt, ahogyan csak tudott. Megtettem, felsegítettem rá a köpenyt, amit összehúzott magán és megkötött. Majd beült a székembe, és maga elé mutatott a földre. – Oda, ahova való is vagy, kutya! – hangzott a megelégedettség a hangján. Lekuporogtam elé. Kis idő elteltével felállt és utasított:
- Szedd le a karácsonyfáról az összes díszt, gömböket, lamettákat, szaloncukrokat, de a csúcsdísz maradjon rajta!
Elcsodálkoztam, de szaporán tettem, amire utasított. Mikor minden a földön volt már megszólalt: - Vedd elő a dobozokat és tedd el ezeket innen a helyükre!
Nem sokat csodálkoztam ezt hallva, mert meglegyintett a kezével, meg a popómba is belerúgott, mozgásra nógatva. Mikor mindent eltettem a szekrényekbe, ott állt az ajtó mellett a csupasz karácsonyfa a talpában, tetején a csúcsdísszel.
- Hozd ide az ágy elé! – hangzott az újabb parancsa. Kissé magamban elcsodálkoztam, de mozogtam, s gyorsan odatettem, ahova mutatta. – Most vedd elő és tedd ki az eszközeidet, de szaporán! – hangzott és láttam közelebb lép. Miközben én azokat vettem elő és tettem a kisasztalra, Ő megtapogatta a karácsonyfát. (Az normand fenyő volt, így nem hullott, levelei is álltak még, azaz szúrhattak, mert felszisszent. – Aha, a kis hamis! – gondoltam – ezt eszelte, tervezte el nekem, bár nem tudtam még elképzelni, hogy hogyan. Száguldottak az én gondolataim is közben.)
- Uram, mindent elővettem parancsod szerint. – szólaltam meg s már térdeltem újra előtte.
- Állj fel, nem utasítottalak, hogy térdelj le! – hangzott Tőle és a lovaglópálcával végig is vágott rajtam, de úgy, hogy ráestem a fenyőfára. Felkiáltottam, ahogyan megéreztem a tűlevelek szúrását a testemben, de nem tudtam az esésemet megállítani, mert olyan váratlanul ért az ütése felállásom közben. (Magamban közben egy piros pontot adtam.)
- Bocsánat, nem így akartam! – kiáltott fel Ő is ezt hallva/látva, majd elkapta a felé eső karomat és segített felállni. Mikor már stabilan álltam, megszólalt: - Ugye nem fájt nagyon? – kérdezte meg aggodalmas hangon. Vállat vontam, de nem feleltem (direkt). Vártam mi fog történni? (Egy fekete pont is! – nyugtáztam. Egy időbe telt, míg rájött, hogy hibázott, mert Mester nem kér semmilyen esetben sem bocsánatot, mert nem hibázik! Nem is segít a Subnak.) Ekkor megdühödött és harsogóan parancsolta, szinte a saját haragját akarva túlkiabálni:
- Térdre! Szélesebben, messzebb egymástól a térdeidet! Most lépegess a fa felé, így ni!
Majd a kezeimet hátra csavarta a testem mögé. A csuklóimra feltette a bőr bilincseket s karabinerrel összekapcsolta azokat. Utána a bokabilincsek is felkerültek, azokat is rögzítette egymáshoz és a már fent lévőkhöz. Most kicsit hátrafeszítve volt a testem, míg a sarkaimon ültem. Közben a lábaim között előre nyúlt, az egyik ágat lehajtotta és beigazította a lábaim közé. Már ütött is a lovaglópálcával a fenekemre, hogy csússzak a térdeimen előre, közelebb a fához, míg csak újra a testemet nem érték a tűlevelek elöl is. Most megfogta a nyakamat és erővel rádöntött az előttem álló fára. Felszisszentem, mert csak a két térdemen támaszkodtam és ezért billegtem. Észrevette Ő is, ezért a nyakörvemnél fogott meg, majd hol közelebb, hol távolabb billentett a fához/fától. Hallva sziszegésemet jól szórakozott ezen egy ideig. Kis idő múlva már nem elégítette ki ez, ezért a lábaim között lévő ágat kezdte a lábával lenyomni a szőnyegre, majd lelépett arról, ezért az felcsapódott, és most a belső combjaimat érték a tűlevelek. Ez sem volt kellemes érzés, de összeszorítottam a számat, és nem sziszegtem. Juszt se! Mivel ezt így nem élvezte, ezért újra előre döntött a fa felé és a másik kezében lévő lovaglópálcával, a popóimat, hátamat csapkodta, hogy az ütéstől előre lendüljek a fa tűleveleire, de már ettől sem sziszegtem. Megdühödött, hogy elrontottam az élvezkedését. Ezért azt találta ki ott, vagy már előre is eltervezte (?), hogy kiment a konyhába, behozott egy kést, s azzal vágott le egy ágat. Azt a köpeny egyik végével megfogva „kenegetett”, főleg a popómon, de jutott ebből az ütésekből a szabad hátamra, talpaimra, vádlijaimra is, már ahol elért. Nagyon kellett szorítanom a számat, hogy ne jöjjön ki hang azon, de sikerült. Egyre dühösebb lett ezt tapasztalva, mert látta, hogy az arcom vörösödik az erőfeszítésemtől. Ezért most a levágott ág végét kezdte a popóim közé erőltetni, gondolom az ánuszomba akarta erőszakolni, de nem sikerült, mert az ág elhajolt, annyira szorítottam az ánuszomat össze. Ekkor felpattant, ellépett mellettem és odanyúlva lekapta a csúcsdíszt s indult vissza mögém.
- Meg ne próbáld azt! – kiabáltam rá határozottan, talán túl határozottan is. Láttam megakadt a lépése, megállt mellettem, hezitált, majd egy idő múlva megszólalt halkan:
- Köszönöm, Uram, hogy megmentettél magamtól, meg Magadat tőlem!
Még állt egy kis ideig, majd kioldotta és levetette a köpenyt magáról, odadobta a székre. Letérdelt mögém, kioldozta a karabinereket, levette a bilincseket és a nyakörvet a pórázzal rólam. Mikor végzett, felvette a székről a köpenyt és tartotta, hogy feladhassa, de azt már magam csomóztam meg magamon, miközben ő a nyakörvét tette fel és nyújtotta felém a póráza végét térden állva, szemét lesütve, alázatos tartásban. Mint akit kicseréltek. Elgondolkoztam, hogy mit tegyek, vagy mondjak. Végül erre jutottam, amit ki is mondtam:
- A harag és a düh rossz tanácsadó. Jegyezd meg! Egy Dom sohasem engedheti meg magának, hogy elfelejtse egy pillanatra is, hogy a Subjáért Ő felel, mindig és mindenkor a szeánsz alatt, beleértve annak testi épségét, egészsége megóvását is. Másrészt viszont megdicsérlek, mert kreatív ötlet volt a még álló karácsonyfa felhasználása a szeánszra.
- Uram! Nem lenne szemtelen a megjegyzésem, ha azt mondanám: - Ma dom és sub volt egy szeánszon!
- Igen, így van! Dom és sub, de nem sub és dom! Nagy különbség! – erősítettem meg.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.