Szomorú történet

"Így jó lesz" - gondolta Justine, tükörképét nézegetve a fürdőszobában. Miközben visszacsavarta szempillaspirálja kupakját, elégedetten nyugtázta, hogy a testhez simuló fekete ruha, amit erre az alkalomra vett, szépen kiemeli gyönyörű alakját és hosszú combjait. Új melltartója pántja huncutul kandikált ki ruhája alól és érezte, ahogy a hozzá illő selyem tanga lágyan simogatja szeméremdombját.

"Ha nem talál dögösnek, meg sem érdemel" - gondolta. "Hihetetlen, hogy mire készülök. Két gyerek anyjaként itt állok a házasságtörés küszöbén. És nincs bennem semmi habozás."

Nóra két hónapja iratkozott fel egy BDSM társkereső portálra Justine néven. Már 5-6 éve fantáziált erről a világról, de sokára akadt rá erre az oldalra és még tovább tartott, hogy nekidurálja magát és valóban keresni kezdjen rajta. Szerette férjét, de hiányzott neki a szenvedély a kapcsolatból. Hiányérzete lassan vággyá alakult és egyre jobban feszítette. Olyan dolgokról ábrándozott, amit el se mert volna mondani férjének. Így ismerkedett meg a neten Marquis-val. Marquis szórakoztató, vagány figura volt, tele élettel, váratlan gondolatokkal, és VÁGGYAL. Nem úgy mint Zsolt, a férje. Szerencsére Zsolt vidékre ment 2 napra, így magyarázkodnia sem kellett, hogy miért marad ki estére. Justine kilépett az ajtón, kezében de Sade Márki könyvét fogta - erről ismeri majd meg őt a férfi.

Marquis ott állt a megbeszélt étterem előtt. "Vajon milyen lesz ez az este?" - morfondírozott - "Mindketten tapasztalatanok vagyunk, nem csak a BDSM, de a házasságtörés terén is.

Marquis a megbeszélt frézia csokorral - Justine kedvenc virágával - lépett az étterembe. Körülnézett. Sokan voltak. A teremfőnök odalépett hozzá. "Hajdú Árpád névre foglaltam asztalt." "A hölgy már megérkezett" - mosolygott a teremfőnök és elindult az étterem belseje felé. Marquis megigazította elegáns zakóját, mely nagyon jól állt széles vállán és kiemelte erős, de karcsú alakját. Úgy gondolta, tetszeni fog a nőnek, és remélte, fordítva is így lesz. Képet nem cseréltek: Justine nem akarta fotóit ismeretleneknek küldeni. De annyira szimpatikus és egyben izgató volt Justine a levelezés alatt, hogy a férfi úgy gondolta, "Ha csak fele ilyen a valóságban, érzem, valami jó kezdődik velem."
"Itt az asztal" - lépett oldalra és intett a pincér.

Justine felnézett. Látta, hogy a teremfőnök befordul a sarkon, de az még takarta a mögötte lépdelő férfit. Már majdnem az asztalnál állt, mikor oldalra lépett, hogy előre engedje. Nóra álla leesett. Zsolt állt előtte és ijedt, nevetséges mozdulattal rejtett háta mögé egy csokor fréziát. Nóra csak szorította melléhez a könyvet, melynek tetején Zsolt jól látta a de Sade feliratot. Némán, elvörösödve nézték egymást a döbbenet, a szégyen, a sértettség, a megbánás és a helyzet komikumának fura egyvelegével. Életük leghosszabb 30 másodperce volt ez, végül Zsolt szólalt meg:
"Azért hazajössz, ugye?" "Persze' - hangzott a válasz. "És ne haragudj". "Nem haragszom, ha Te sem" - felelte Zsolt.

És valóban, nem haragudtak. Csak többet nem beszéltek a dologról.

Erről sem...