ADAGIO

Lámpád leoltanád? Megölelhetnélek.
Eressz magadhoz, érezzem kezed.
Ezredszer is kínzol: szép, kemény ítélet,
Andalgó hangon véres ékezet.
Ne köss meg, lefog láncoló szerelmem,
Nappal vad erővel, éjjel könnyeden;
Arcomon csillag ég könnyű könnyemen.

Lezárult a leltár, minden helyretéve:
Ereklyék polcán korbács, ostorod.
Engedelmes szolgád mégis-büntetése:
Ajkadon elígért csókod tántorog.
Neveltem álmot, fényes illatost,
Növendék a vágy: légy egyetlenem;
Aludj el velem most, szép kegyetlenem.

Hátam sebe gyógyult, billogom fakó.
Megigazítom párnáidat.

Nyomot sem hagytam: már lehullt a hó.