Érzéki csalódás

Gyönyörű virágok lepik el testem.
Illatuk megfojt, színük elvakit.
Puha szirmaik húsomba marnak,
A szellő fulsüketítő zajjal lebeg
leveleik közt.

Éjsötét, romlott rózsa van szívemben.
Szememnek legszebb szín a feketesége.
Rothadú bűze mennyei illat,
Málló szirmai mint a legfinomabb selyem.
A szél mikor töviseit rezgeti,
dalköltemény füleimnek.

Mi vagyok én...
Ki vagyok én...

De színes virágaim más ne szagolja,
ne simogassa szirmait, ne nézzen rájuk!
Nekem nem kell, de másnak nem adom.
Nekem kínom, de másnak boldogsága nem lehet.

És a fekete rózsa? Ő másnak nyílik.
Mást szúrnak tövisei,
más fordul el szagát érezvén,
más kezei között mállanak szét szirmai.
Nem lehet enyém az édes szenvedés.

És én ki vagyok...
Mi vagyok...

2012.12.28 Moonwish