Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A lány a szomszédból XXXIV. rész

Törölt felhasználó
2013. 01. 06. 18:31 | Megjelent: 850x
Nem először töltöttem álmatlanul az éjszakát egy alvó nő mellett. A szenvedést nem lehet megszokni, nincs olyan, hogy most könnyebben telt el, mert egyszer már túlestem rajta. Annyival volt mégis könnyebb, hogy most nem voltam megkötözve - mint legutóbb Tamaránál. Álltam és néztem az órát. És Enikőt, aki rövid hálóingében aludt, félig kitakarózva. Az utcai világítás elég fényt adott ahhoz, hogy minden testrészét lássam és ez fájdalommal töltött el. Lábainak íve tökéletes volt és izgató. Néznem kellett, mert azt parancsolta és nem mertem csalni. A látványa pedig szenvedést okozott. Még álmában is kínozott, ez a nő kínzásra született.

A Tamaránál kitapasztalt technikákkal gyorsítottam az idő múlását. Mindenfélére gondoltam, lefoglaltam az agyamat. Néha órák teltek el észrevétlenül. Mindez sajnos csak az éjszaka feléig működött, utána egyszerűen kimerültem agyilag és fizikailag is. Már nem tudtam lekötni magam semmivel és nagy erőfeszítésembe került egyenesen állni. Hajnali három után szenvedéssé változott minden percem. Eszembe jutott, hogy végig suttognom kellett volna: "bocsánatot kérek". Ettől fogva ezzel töltöttem az időt. És komolyan is gondoltam, őszintén vágytam arra, hogy megbocsásson és ne kínozzon ennyire. Épp eléggé nehéz és megalázó a puszta szolgálat is. A reggeli merevedés akkora fájdalommal járt, hogy alig bírtam csendben maradni, befelé nyöszörögtem. Hajnali négykor megébredt és nyűgösen hozzám szólt.

- Hozzál vizet.
- Igenis Enikő kisasszony.

Fájó lábaim alig vittek, annyira elernyedtek a vigyázz-állástól. Tálcán szolgáltam fel az ásványvizet, felvittem az üveget is, hátha kér még. Úgy ittam volna én is egy kicsit. Nagy kortyokkal ivott, majd letette a poharat, befelé fordult és máris aludt tovább. Én pedig szenvedtem tovább. A hat óra megváltásként érkezett el, lábujjhegyen leosontam és nekifogtam a kávénak és a reggelinek.

- Jó reggelt Enikő kisasszony. Jelentem háromnegyed-hét van, a kávéját és a reggelijét az ebédlőben tálaltam.
- Jól van. Kapod mindjárt a reggeli italod. Addig az asztal mellett várj vigyázz-állásban. Ugye tudsz még állni a lábadon?
- Igenis Enikő, tudok még állni.

Szerencsére elfogyott a haragja, a reggel szokásosan telt el. Ki-ki elfogyasztotta a reggelijét, Izának is elkészítettem amit kért, majd nekieshettem a maradékoknak. Távozáskor Enikő csak ennyit mondott:

- Remélem tanultál a leckéből és nem alszol el többet. Ha még egyszer előfordul nem úszod meg ennyivel. - Gyönyörű kék szemeiben dühöt nem láttam, csak elszántságot.
- Igenis Enikő kisasszony.

Iza befogott egy gyors reggeli orgazmusra, a fürdőszobában nyaltam ki miközben fogat mosott, sminkelt. Csak egy percre szakította félbe teendőit, majd dolgomra küldött. Kifacsarva és megalázva éreztem magam.

- Ma kerti munka és garázs. Kocsival viszel, majd az én kocsimat kitisztítod kívül-belül és leparkolod a munkahelyemnél délután négyig, kulcsot leadod a portán. Utána szabad vagy, vagyis mész Tamarához.

- Igenis Iza, megértettem.

Iza nedveinek ízével folytattam a munkát, miközben majd elaludtam a fáradtságtól. Rutinosan végeztem a dolgomat és időben leadtam a kocsiját, alaposan kitisztítva. Tömegközlekedéssel visszamentem az én kocsimért és szerencsésen eljöttem mielőtt Enikő- vagy Iza hazaért volna.

Belegondoltam: itt az idő lépnem valamit a saját ügyemben. Megálltam egy telefon-fülke mellett és tárcsáztam volt barátnőm számát. Érdes női hang vakkantott a telefonba:

- Ki az? - Barátnőm édesanyja volt az.
- Kezét csókolom, Zoli vagyok, Gabi régi barátja.
- Mit akarsz?
- Gabival szeretnék beszélni.
- Nincs itthon, dolgozik. Mit akarsz tőle?
- Csak egy szívességet akarok kérni.
- Még hogy szívességet? Azok után hogy otthagytad? Egy kiadós verésre jelentkezhetsz, egyébként nem akarunk látni.

Tudtam én, hogy nem fordulhat jobbra a sorsom.

- Bocsánatot szeretnék kérni tőle és Öntől is.
- Beszélek vele, hívj vissza 5 perc múlva.

- Csókolom, én vagyok Zoli.
- Gabi azt mondta, hogy haragszik rád és nem akar látni. De ha hajlandó vagy fizetni a lakáshitel törlesztését, akkor felfogad ingyen bejárófiúnak. Azt még elviselné, hogy értünk gürcölsz, más semmit.
- Köszönöm, meggondolom a dolgot.
- Dehogy gondolod te senkiházi. Csak akkor merj jelentkezni ezután, ha vállalod amit Gabi kigondolt neked.
- Értettem, köszönöm.

Gyorsan hazamentem, Tamara már várt rám. Hihetetlen, hogy ilyen eszébe jut egy nőnek. Nyilván csak úgy mondta ezt a dolgot, nincs épeszű férfi aki ilyet vállalna. Igaz, a szükség nagy úr és tudom, hogy nehezére esik a törlesztés. Alszom rá egyet. Végül is csöbörből vödörbe eshetek, de csak egyetlen háztartás
foglya lennék, nem háromé. Visszagondolva Gabi is ugyanilyen önző, követelőző nő, édesanyja pedig túltesz rajta. Már akkor sem bírtam, hogy kettejükkel kell élnem egy fedél alatt. Most mégis lehet, hogy az lenne a kisebbik rossz.

- Üdvözöm Tamara.
- Mi tartott eddig? Nyomás dolgozni, fut a lakásom. Tennivalók listája a konyhapulton. Készíts egy gyümölcs salátát előbb.
- Igenis Tamara.

Hozzáfogtam a teendőkhöz és arra gondoltam, hogy legjobb lenne, ha csak Tamara szolgája lennék, azt még el tudnám viselni. Elmerengtem fekete haját és csinos lábait nézve. Talán beszélnem kellene vele erről. Megkeresem a megfelelő alkalmat és megpróbálom. Ha nem jön be, akkor szerencsét próbálok Gabiéknál. De változást akarok az életemben.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.