A tanítvány 3.

- Oh van itt egy seggluk is parlagon! Azt mondjátok még szűz? Az a jó! – húzta szét László a két meggyötört félgömböt, oda sem figyelve a fiú kínjaira.
- Jaj be szép! Végre valami szép is van rajtad! – csapott most a másik oldalra a tenyér. A fiú felszűkölt.
- Lássuk mit kezdhetünk vele! – hallotta a félelmetes szavakat. Gumikesztyű csattant és máris a luk felé furakodott a kéz.
- Lilla húzd szét! – a parancsot tett követte. Két puha, hűvös kéz érintette és a segge pattanásig feszítve mutatta meg a hátsó bejáratot. Hideg csurrant rá és felkiáltott, ahogy László keze behatolt.
- Ez még csak a kisujjam volt kisöreg! Eljön az idő mikor az öklön is becsusszan majd gond nélkül – nehezen képzelte el ami elhangzott. Mozgott benne kicsit, majd kihúzta az ujját. A fiú fellélegzett, de csak pillanatnyi szüntet kapott. Máris egy vastagabb ujj nyomakodott belé, feszítve a fájdalomig.
- Milyen jó szűk vagy! Csak egy a baj, hogy így a vastag, eres farkam nem fog beléd férni! – szólt morcosan László.

Megállt benne a szusz. A farka! Hát ezt akarja! Kis megkönnyebbülés a fájdalmas kellemetlenség mellé, hogy valóban szűk volt és ezért tán nem fog bekövetkezni. Ám egy ordítás, a saját ordítása elnyomta a gondolatai hangját. A második ujj is belé nyomakodott és körbe körbe forogva feszegette, tágítgatta.
- Hagyja abba! Hagyja abba…kéhérehem! – kiáltotta kétségbeesve.
- Nos ahogy akarod! – jött a meglepő válasz. Hüppögve tapasztalta, hogy valóban elhagyta a kéz a seggét. Ám a következő pillanatban egy műfarok csusszant belé lassan módszeresen tolva, feszítve az immáron érzékeny bejáratot!
- Ne, elég! – sikoltotta tiltakozva a tett ellen.
- Még félig sincs bent kicsim – paskolt a kéz, az érzékennyé vált seggre. Majd meg is dörgölte a keményre hurkásodott félgömböt. A fájdalom elvette az iménti érzést. Mire felocsúdott a kínból úgy érezte szétrepedt a lyuka.
Lihegve zihálva érzékelte hogy már nem mozgatják benne az eszközt. Ám ki sem vették Ott támaszkodott égnek meredt seggel, egy műfasszal seggbe dugva.
- Nézd csak a kis álszent! A farkából meg szinte csorog az előnedv! – nevetett fel László.
- Hazug vagy szolga! Még hogy nem tetszik, amit teszek veled! A szavaid alapján a farkadnak most itt kéne löttyedten himbilimbiznie és lám majd szétdurran a vágytól, hogy elélvezhess! - nevetett fel újra jókedvűen.
- Lássuk ehhez mit szól a szerszámod, mert bár kicsinyke mégiscsak egy szerszámot formázgatna! – szólt és a következő pillanatban ezer kis bőrszál csapott a fiú lábai közé. Parázsként érintve a farkat és a golyóit.

Újabb kiáltás volt a válasz a tettre. Tehetetlen tűrte, hogy kínjait addig fokozzák, míg farka fel nem adta és le nem lankadt, házába visszamenekülve.
- Noh így már mindjárt más! Az én házamban csak egy farok állhat! – sóhajtott elégedetten László.
- Lilla adj neki valami formát! Ez a petyhüdt bőrdarab rombolja a hangulatom! – dobta félre a korbácsot. A fiú testét veríték lepte, szinte reszketett az átéltektől. Lilla keze a farkára fogott és gyors mozdulatokkal szorosan betekerte egy középvastag kötéllel. A golyóira is volt gondja. Ketté választotta őket és megfeszítve rajtuk a bőrt, két kis gömböt varázsolt a tehetetlenné tett farok alá. A fiú úgy érezte, többé nem fogja használni őket semmire. A makk vörösen kandikált ki a fojtósra tekert kötélzet alól.

- Ereszd szabadon Lilla rengeteg dolga van még! – érkezett az újabb parancs. A lány eloldozta a kezeket a zsámoly lábaitól , de a fiú háta mögött kötötte újra össze. Fogta a vállait míg szédülte múlt és talpon maradt. A lábait is eloldotta.
- Úgy és most takarítsd le az asztalról a nedved mi kicsöpögött a kezelés alatt! – mutatott László a valóban ott csillogó cseppek sokaságára.
- Térdre és takaríts! – ismételte emeltebb hangon, látva az értetlenséget.
- Azt mondtam…! – nyúlt a korbácsért, de nem kellett megfognia. A tanonc térdre hullva nyalta fel szorgalmasan, amit elhullajtott. Seggében még mindig ott feszült az eszköz. A falnak támasztott tükörre pillantva látta meg, hogy egy sokszálas korbács nyelét nyomták belé. Még jó egy arasznyi kívül volt és a nyél nem egyenletes, hanem a szálak felé volt vastagodó. Így térdenállva úgy nézett ki, mint egy félresikerült ló. Lábai közt a gúzsba kötött farka siralmasan meredt előre. Legszívesebben sírva fakadt volna a két gyönyörű nő előtt és a láthatóan gazda szerepében tetszelgő erős férfi lábainál.
Úrnője épp finoman vetkőztette Lászlót. A ruhadarabokat Lillának dobálta, aki szorgalmasan rakosgatta azokat egy vállfás tartóra.

folyt.köv.