A tanítvány 2.

- Mikor beléptél ide azt mondtad teljesíted minden kérésemet, lám máris hibáztál. A hiba azonnali büntetést von maga után. Hasalj oda a kisasztalra! – mutatott, egy épp csak zsámolynak nevezhető bútorra. A fiú kezét, lábát a négy lábhoz kötözte a vörös hajú nő. Kényelmetlen volt a tartás, mert csak úgy tudott megmaradni, ha letámasztotta a tenyerét, lelógatta a fejét és a seggét az égnek nyomta.
- Már megkóstoltad a pálcám, jó ha megszokod az érzést, mert úgy látom, elég sokszor elő fogom venni, hogy tökéletes szolga váljék belőled! – mondta az Úrnő, szinte gondoskodással a hangjában.
- Oh és hogy megtanuld uralni, a tested feletti uralmam, így eleinte kénytelen leszek betömni a szád, de jó lesz, ha az eszedbe vésed, a következő alkalomtól kezdve, neked magadnak kell hangtalan eltűrni a nevelésem effajta tetteit! – mire befejezte a hosszú gondolatot, a vörös hajú, a tanonc szájába tömte az imént levetett zoknikat és egy harisnyával oda is kötötte, hogy ki ne essenek. Hátra lépett és máris suhant a pálca. Lecsapva parázsló csíkot hagyott a hófehér bőrön. Az ordítás beleveszett a zoknikba. A fiú eleinte számolta, hogy tudja, az ilyen kihágásokért mennyi jár, de egy idő után már csak azért fohászkodott, hogy vége legyen. Hátáról a nyakába folyt a kín izzadtsága. Úgy érezte, a segge, egy merő hasadás. Taknya a könnyeivel folyt össze. Nyálát beitta a pár zokni. Remegő inakkal vette észre, hogy percek óta csend van. Úrnője a fotelra ereszkedve törölgette a lovaglópálcát, egy puha ronggyal.
- Megtanultad szolga, hogy minden tetted felett én uralkodom? – kérdezte halkan vészterhesen. A leendő szolga hevesen bólogatott, már amennyire szorult helyzete engedte.
- Rendben. – állt fel az Úrnő és a szoba ajtóhoz lépve, kiszólt az előszobába.
- Gyere be Lászlóm, azt hiszem, a kis senkiházi végre tudja hol a helye! – hangja szeretettel teli és kéjes volt.

A szobába belépett egy öltönyös férfi. Magas, széles vállú, majd negyvenesnek gondolta volna a fiú, már amennyit a könnyein keresztül látott belőle. A férfi az Úrnőhöz lépett és annak hajába markolva, keményen megcsókolta. A vörös hajú, a férfi lábaihoz kuporodott és átölelte azokat szorosan. Hozzásimult, míg László az Úrnőt kényeztette, üdvözölte. Aztán lehajolt és megsimogatta a vörös hajú fejét, mire az hálásan nézett fel rá. A férfi finoman intett, és az ölelő kezek útjára engedték. A tanonchoz lépett és körbejárta. A fiú kezdett magához térni. Farka azonban lankadtan lógott. A hidegvizes fürdő és a verés fájdalma, elvonta az élvezetről a figyelmét.
László felnevetett. Mutató ujjával megbillegtette a lógó farkat.
- Ezzel akartatok kezdeni valamit? Ezzel a löttyedt micsodával akartatok elkápráztatni? Lilla tégy vele valamit, hátha életre tudod kelteni! – hallatszott az utasítás.
A vörös hajú nő, akit Lilla néven szólítottak meg, hozott egy nedves törölközőt és tisztára törölte a tanonc arcát. Majd leszedte a szájáról a harisnyát és kihúzta az összerágott, összenyálazott zoknikat. Ám testét, a lehetetlenül kényelmetlen helyzetben hagyta. Égő segge továbbra is a plafon felé meredt. Karja remegett a megerőltetéstől.

Lilla elé feküdt, felhúzta a lábait és a fiú szájától alig pár centire masztizni kezdett. Ujjai fürgén jártak, a kötelektől szétfeszített pinájában. Kezén megcsillant a kéjnedv, a tanonc orrába csapott a jellegzetes illat. Lassan az összes ujj eltűnt odabent és már csuklóig cuppogott önmagában. Hátrahajtott fejjel önfeledten élvezte a kéjt. Majd hirtelen kirántotta a kezét és a bámuló szemek közé, az arcra freccsent az orgazmus eredménye. Nedves kezét a fiú szája elé nyomva hagyta, hogy az lenyalogassa, míg kitárt puncija még ott lüktetett a szeme előtt.

Minden figyelme az övé volt és a kíné, hogy a szájával pont nem érhette el. Farka kőkeményen meredt a zsámoly felé. Az erek vastagon kidudorodtak a méretes szerszámon.
László gúnyosan felnevetett mögötte. Hatalmas kezével megragadta a lőcsöt és húzott rajta párat keményen. A tanonc felordított a gonosz bánásmódtól. Makkja duzzadtan vörösen követelte a kéjt.
- Szóval ez a véglet, hát többre nem is számíthat a nő, aki a kicsivel is beéri! – szorítottak az ujjak a kemény rúdra.
- Kérem, kérem hagyja abba! – könyörögött a tanítvány elhaló hangon.
- Mit hagyjak abba? Még el sem kezdtük kölyök! – csapott nyitott tenyérrel a férfi az égő seggre. A mozdulat újabb kínsikolyt csalt a szenvedő ajkára.
A következő érintés a golyóit kapta marokra. Összemorzsolta a zacsiban őket.
- Ne, kérem ne! – kiáltotta a fiú, sírós hangon. Ám csak azt érte el, hogy a mozdulat megismétlődött. Körmei a szőnyegbe vájtak. Vergődött, de mindhiába. A kötelek tartották erősen.
- Lám lám kifogtunk egy túlérzékeny kezdőt! Nem baj, majd megedződik a kicsike! – morzsolt rá még egyet búcsúzóul László. Lilla közben már eltűnt előle, így nem volt hova meneküljön vigasztalódni.

folyt. köv.