Hüh-de Mazo (2)

Mikor elhangzott szájból a mi lesz még kérdés, a gyertyákra mutattam, hogy az következik. Bólintott, nyugtázta. Áthajolva a fején bőr pertlikkel elkötöttem a farka tövét jó szorosan, majd a golyóit is, hogy a zacsikon megfeszült a bőr. Ekkor felvettem sorban, majd kezdtem csöpögtetni a gyertyákat végig a mellén, hasán, de jutott a combjaira, farkára és a zacsikra is. Nem hagytam ki a vádlijait, meg természetesen a pucér talpait sem. Mivel a gyertyák különböző színűek voltak, így szép, színes pöttyökkel lett tele mindenhol. Hagytam időt, hogy rászáradjon, de közben kioldoztam a bőrbilincseket összefogó karabinereket és talpra állítottam. Mivel kicsit imbolygott, így tartottam a karjánál fogva, mígnem stabilan állt. Míg válogattam az általa hozott eszközök közül láttam, kicsit forgolódik, hogy jobban megnézze innen-onnan magát és pöttyeit is. Kiválasztottam az eszközei közül egy olyan fém sínt, amiből négy, rövidebb gömbben végződő „akasztó” állt ki. Ezt a mellére tettem függőlegesen, a gömbök a bőréhez nyomódtak. Alaposan a testéhez kötöztem úgy a sínt, hogy közben a kezeit is rögzítettem a kötéllel hátul. A gömbök benyomódtak a bőrébe, a kezei pedig alaposan meg voltak kötve. Most mellé ültem egy székre és a dilatatorokat (húgycsőtágító) sorban a már merevedő farkába nyomtam, majd mozgattam benne s végül kihúztam és a következő átmérőjűvel folytattam. Sorban haladtam az egyre nagyobb átmérőjűek felé. Mikor a legnagyobb is benne volt, azt is kicsit megforgattam, de éreztem, hogy ez már fájhatott neki, mert megvonaglott a teste. Most felállva oldalról levertem a testéről, talpairól a sztearin cseppeket a lovagló pálcával, már ahol elértem. Majd wellness-kesztyűt húztam és azzal dörzsöltem le a testéről a még ott maradt cseppeket. Ezzel azt is elértem, hogy alaposan kipirosodott a bőre végig, de a farka is mereven állt már, mint a dákó, benne az utolsó, legnagyobb átmérőjű (8 mm-es) dilatatorral. Most még a zacsijait is meggyötörtem a wellness-kesztyűs kezemmel, így onnan is lekerültek a sztearin cseppek, meg az ott lévő csipeszek. Már csak a farkán voltak sztearin cseppek, de ott szinte összefüggően; no meg a hasán végig a csipeszek. Körüljártam, élvezettel nézegettem, még a lovaglópálcával a csipeszeket is megcsapkodtam a hasán, de nem vertem le!
Végre elkezdtem izgatni a farkát kézzel, csikiztem a testét mindenhol s mikor éreztem, hogy kezd már remegni, közeleg nála a kitörés, akkor abbahagytam. „Pihentünk”. Ezt többször is eljátszottam, mire egyre jobban megfeszült a teste és egyre erősebb lett a vágy benne, hogy kispriccelhessen. Kezdetben még érdeklődően nézte magát a TV-n, de észrevettem, hogy már könyörgőn néz rám, szinte kérlelve, hogy engedjem már megtenni, ejakulálni. Ekkor lenyúlva, kioldottam a bőrpertlit, ami a farok tövét szorította össze és érezve újra a kellő remegést a testén, a dilatatort is elforgattam, majd kihúztam, mire hamarosan kispriccelt, beterítve alaposan magát, a hasát, mellét, de még a vállaira is jutott. Ekkor levettem a fejhámot és kivettem a golyós pecket a szájából. Felsóhajtott, majd végig nézve magán megszólalt: - Köszönöm, Uram! Remélem, nem okoztam csalódást Önnek. Eléggé mazo voltam? Elnevettem magamat és biztosítottam, hogy elsőre igen, de azért ne bízza el magát, jöhet még erősebb hatás is, amit ki kell bírnia, de azt majd máskor. Elküldtem letussolni.
Mikor visszajött sután elém térdelt, átfogta a térdeimet és könyörgőn nézett rám. Nem értettem, mit akar, ezért felszólítottam, hogy mondja. Azt kérte, hogy végezetül – bár tudja, nem szeretem – mégis az általa hozott pár steril tűt szúrjam belé, ahova csak akarom, hogy érezhesse a tűszúrásokat a testén, különösen azok hatását, az okozott fájdalmat is. - Tudni akarja, el tudja-e viselni, azok mennyire fájnak. – fejezte be a mondókáját.
Fájdalom. Aha, a csipeszek. Jutott eszembe s ránézve láttam nincs rajta, a testén már egy sem, pedig még kellene lennie! Hova lettek? –futott át rajtam a gondolat, mikor rájöttem a tussolásnál, vagy a törülközésnél eshettek le. Megszólaltam: - Fájdalom, igen, azt még fogsz érezni, mert hiányérzetem van! – sejtelmeskedtem. Rám nézett fel s láttam a szemén nem érti, miről beszélek. – Nem baj, ha nem érted, de majd érzed! – szóltam és mutattam, hogy menjen ki. Tétován feláll, elindult kifelé, majd vissza-visszanézett, végül kiment a szobából. Hamarosan igen alázatosan jött vissza, de akkor már újra rajta voltak a csipeszek a hasánál. Elnevettem magamat ezt meglátva: - Nem oda Buda, ezzel nincs megoldva a dolog! Ezért büntetés jár! Csak egy ütés lesz az. – szóltam s láttam ezt hallva elbiggyeszti az ajkát, vállat von és kissé flegmán megkérdezte: - Csak egy?
- Igen, egy, de meglátod, azaz megérzed, hogy ez lesz a legfájdalmasabb! – jelentettem ki és magamhoz intettem, majd négykézlábra parancsoltam s közben újra feltettem a golyós pecket. – Az nem kell, kibírom hangos ordítás nélkül! – mondta volna, de én beleerőszakoltam és felkötöttem a golyós pecket a szájába. Kezembe fogtam a mogyorófa botot. Átlépve rajta két oldalt állva közrefogtam a testét és még arra is ügyeltem, hogy a lábaim összeszorítsák az oldalait. Így álltam egy darabig, s mikor már nem bírta a várakozást és oldalra akart nézni, (rám, vagy a TV képernyőjére), ütöttem. Csak egyet, pontosan a bot végével az ánusz rózsára. Megvonaglott a kíntól, felkapta a fejét és feltérdelve a kezeit odakapva vonaglott a teste. Halkan nyögdécselt is. Mikor láttam már megnyugodott, levettem a golyós pecket és vártam. Megszólalt. – Tényleg nem bírtam volna ki ordítás nélkül. – állapította meg tárgyilagosan.
- Akkor jöhetnek még a tűk? – kérdeztem meg kissé huncut mosollyal. Kis vacillálás után válaszolt: - Igen, kérem Uram azokat! Döntöttem s megtettem. Kivéve négy tűt szúrtam bele, persze óvatosan a hasfalát átszúrva, de előtte fertőtlenítve a helyét. Jól állta, mondhatnám hősiesen. Mikor végeztünk, az addig összeszorított száját már nem szorította tovább, kiengedte a levegőt is magából, amit eddig bent tartott és megszólalt: - Köszönöm, Uram. Nem is fájt, azaz nem annyira, amennyire elképzeltem, de az az ütés, az azért hüh-ha volt. – hangzott tőle.
Utóirat: nem régen kaptam Tőle levelet, amiben kellemes ünnepeket kívánt és örömmel újságolta, hogy a videó felvételek is nagyon jól sikerültek (nem is számított azokra), azóta is gyakran megnézi magát azon. Reméli, hogy jövőre újra találkozhatunk és folytathatjuk a barangolást a bdsm útjain. Végül megkérdezte: - Már hüh-de Mazo vagyok, Ön szerint is?