Hüh-de Mazo (1)

Több mint két éve, ismertük már egymást, leveleztünk. Kifejtettük vágyainkat, álmainkat, tabuinkat a levelekben, de még nem sikerült a találkozás egyeztetése. Bár sok mindent nyíltan elmondott/leírt magáról, részletesen vágyairól is (Ő, hüh-de mazo); én mégis szkeptikus voltam, mert fiatal korát nézve nem tudtam elhinni, hogy vágyait nem csak virtuálisan, de valóságosan is meg tudná/át tudná élni. Végül egy ideig nem jelentkezett. Majd nem régen újra írt, hogy döntött. Nagyon szeretné, ha megtörténne közöttünk az első szeánsz még idén és mindent komolyan is gondolt, gondol és vállal. Még azt is hozzátette, hogy szeretné, ha megtenném, hogy lefényképezem a szeánszon egy-egy pózban, illetve hozna kamerát, amit a TV-re kapcsolna, és azon folyamatosan nézhetné magát, sőt még időnként videó felvételt is készíthetnék csak számára. Nekem nem is kellene azon látszódnom.
Megállapodtunk és a megbeszélt napon a srác kicsit késett, amit ugyan jelzett, majd megérkezett, belépett a lakásba. Ekkor láttam először. Míg levette cipőit, és a WC, kézmosás után érdeklődött, alaposan szemre vételeztem. Tetszett, amit láttam, de azért kíváncsi voltam, hogy mennyire fogja bírnia a maga választotta tortúrát. Azt is elmondtam, hogy most még visszakozhat, de később, a szobába belépve már nem, akkor már csak a szabaduló szó áll rendelkezésére, de annak kimondásával azonnal véget ér a játék és a vágyai teljesülései is. Még hozzátettem: - Üdvözöllek a pokolban! Ha már oda belépsz – mutattam a szoba felé - hagyj fel minden reménnyel!
Otthagytam, bementem a szobába. Hamarosan hallottam, ahogy belép. Hátrafordulva láttam, hozta a sporttáskáját a kezében, letette és megkérdezte: - Felszerelhetem a kamerát a TV-re? Bólintásomra megtette, majd megmutatta hogyan kell kezelni a kamerát. Mikor mindennel készen volt, még különféle eszközöket rakott ki, hogy Ő ezeket használja otthon, magán. Végre nem állta meg, hogy meg ne kérdezze: - Behúzhatom a függönyt? Nem szeretném, ha belátnának. – rebegte, majd már gyors mozdulatokkal lekapkodta a ruháit, melyet akkurátusan összehajtogatva a közeli székre tett. Csak a gatyája volt még rajta és egy atléta. Ekkor megszólalt: - Uram, készen állok a szeánszra és várom parancsaidat, amit teljesíthetek. Legyen kemény és határozott velem, kérem!
Felállva elé léptem, majd körbe jártam s mikor újra elé értem megkérdeztem: - Ennél jobb, kívánatosabb alsóid nincsenek? Agyonmosottak, kifakultak, lógnak Rajtad. – szóltam kissé dühösen. A srác szabadkozott, hogy direchte ilyent vett fel, mert ezeket a játék során le is téphetem, vághatom róla, ezekért nem kár, mint ahogyan őérte sem, ha alaposan megverem, elverem. Kérdőn néztem rá, ezt hallva. Magyarázatul elmondta, hogy most szabadságon van, wellnessbe ment - mondta otthon, így jó pár órát ráér, s az alatt, ha itt lesznek is rajta nyomok, majd elmúlnak, mire hazaér. - Rendben, legyen, ahogy akarod. – szóltam s már nyúltam is a lovaglópálcáért. A nyakánál fogva az ágy végére nyomtam le, azon át hasalt, miközben alaposan elvertem mindenhol a popóit, de a combjait, talpait, lábszárait is, majd kapott még párat a hátára is. Izgett-mozgott a kezem alatt, de nem szólalt meg, nem jajongott. Viszont észrevettem, hogy oldalra néz a TV képernyőjére, ahol látja saját maga elverését. Mikor abbahagytam a náspángolását, amit kézzel is fűszereztem, felállítottam az ágy mellé. Felhúzva az atlétáját és lehúzva a gatyáját is megszemléltem az okozott nyomokat. Láttam alapos voltam, de mesteri, mert sehol sem volt véraláfutása, hurkái, csak erősen piros a bőre. Ahogyan előttem állt észrevettem, hogy kezeivel maga is végig tapogatja a seggét, s még kissé fordult is oldalra, hogy a TV képernyőjén jobban lássa magát. Ezt már nem hagytam. Ez büntetést igényelt! Ezért négykézlábra parancsoltam, a hátára ülve még kapott a popóira, combjaira és a talpaira is. Éreztem az utolsó ütéseknél már nagyon fickándozik alattam. Az utolsó két ütést a talpain és a popóján is meghúztam, amire felszisszent. Ekkor felálltam róla, a nyakába nyakörvet csatoltam és a fejére fejhámot húztam golyós pecekkel, amiről azonban a szemellenzőket levettem előtte, hogy lássa magát a TV-n. Felállítottam és egy mozdulattal letéptem róla az atlétáját és a gatyáját is, bár az nem ment könnyen  Feltettem a csuklóira és bokáira a bőrbilincseket, amiket odakészítettem már, majd a sarkaira ültetve, hátul összekapcsoltam azokat karabinerekkel. Ott ült előttem a szőnyegen, kiegyenesedve, szinte kifeszítve hátulról. Mögé lépve a melleit, hasát is alaposan megdolgoztam kézzel, lovaglópálcával és végül mogyorófa bottal is. Ezen gyors csapások után elővettem és feltettem a spéci mell-csipeszeket a bimbóira. A fején áthajolva megcsipeszeltem a golyóit is jó pár csipesszel, valamint végig a két oldalát, de úgy, hogy a csipeszek alatt, egy-egy vékonyabb kötél is haladt az első csipeszhez rögzítve az utolsókig. A kötelek végeit - a vállain végül - lazán átvetettem. Még a hasára is tettem csipeszeket, meg a hónaljaiba, de ezeket nem kötöttem össze. Szépen nézett ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. 
Láttam, érdeklődéssel figyeli, a TV képernyőjén, a műveletemet. Mikor készen lettem hátraléptem, hagytam nézelődni s közben pár gyertyát meggyújtva az ötágú gyertyatartóba készítettem, melyet mellé helyeztem, hogy lássa. Oda is sandított azokra. Figyelme eltereléseként a lovaglópálcával a szabad talpaira nagyokat húztam, míg erre figyelt, a szabad kezemmel összefogtam a vékony kötelek végeit, majd a lovaglópálcát leejtve – mire oda fordult a fejével - a már szabad kezemmel lefogtam a fejét és a másik kezemmel felrántottam a kötélvégeket. Megvonaglott a hirtelen kínt érezve, láttam szemei kidüllednek, teste meg-megrándult, de sikoltani nem tudott a szájában lévő golyós pecek miatt, csak halk nyögések hallatszottak. Fájhatott neki, mert a kín elborította a testét, mint ahogyan a szemeit a könnyek is. Hagytam sírni egy ideig, majd alaposan megmasszíroztam a lerántott csipeszek helyeit, hogy hamarabb elinduljon a vérkeringése, így a kín is csökkent, oszlott. Lassan megnyugodott, rám nézett kérdőn. – Mi lesz még?