A tanítvány 1.

Ott állt a kapuban. A tizenkettest kellet volna beütnie a kaputelefonba, de annyira ideges volt, hogy mellényúlt és egy reccsenős öregasszony kiáltott rá a hangszórón keresztül.
- Mit akar! – ijedtében hátraugrott. Erőt kellett gyűjtenie és minden figyelmét összeszedve újra próbálkozott, mikor a hang abbahagyta a hiábavaló ordibálást.
Végre sikerült..tizenkettő. Csilingelt egy darabig a kapucsengő, majd felvették.
- Tamás…Tomi..Tom vagyok kérem! – nyekkente a mikrofonba. Tenyere megizzadt és pisilnie kellett. Szája kiszáradt, fájt a nyeldeklés.
A kapu felberregett. Senki sem szólt hozzá. Kapkodó tekintettel lépett be. Úgy érezte a ház minden lakója tudja miért jött. Egy haverja ajánlotta be. A lehetőség tanulásról szólt. Szolgai tanulásról. Alázatról, odaadásról. Csak egyet tudott, a nő idősebb nála vagy nyolc évvel. A haverja azt mesélte, hogy szép és izgató jelenség és hogy megérintheti majd, ha jó és ügyes lesz.
Mire a másodikra ért a szíve majd kiugrott, alig kapott levegőt. Becsöngetett és az ajtó máris felpattant.
- Késtél! – nézett rajta végig a nő. Pongyolában és puha házipapucsban állt az ajtóban.
- Na mit állsz ott, indíts befelé kis mihaszna senkiházi! – szólt a szigorú parancs.
Beoldalgott a szépen berendezett lakásba. Az ajtó becsukódott mögötte.
- Cipődet itt tedd le! – mutatott a nő egy leterített újságpapírra.
Megvárta, míg megteszi és befelé mutatott.
Belépve egy nagyobb szobában találta magát.
- Oda állj! – jött a következő utasítás és a lámpa alá állította őt a kemény parancs. Megszeppenve állt meg a fényárban.

- Tudod miért jöttél? – szegezte neki a kérdést a nő.
- Igen..hölgyem. Szolgálni akarom Önt! – szegezte makacsul a kis tollbojtos papucsra a tekintetét. Nem mert felnézni.
Egy lovaglópálca került a látóterébe, mely alulról simult az álla alá és fejének felemelésére kényszerítette.
- Nézz a szemembe te kis hernyó! A nevem nem Hölgyem, hanem Úrnőm! Megértetted? Azt is felfogtad hogy a tanulás egy magadfajta kis szarzsáknak nem lesz kellemes? Nem egy kéjbarlangba jöttél, hanem egy kemény tanórára! Akármit kérek, megteszed! Nem ellenkezel nincs könyörgés! Sírni lehet! Fogsz is, azt garantálom! De ha jól teljesítesz jutalmat is kapsz! Ha!!! Jól teljesítesz! – hangsúlyozta ki.
Rémülten pillogott, a nő szigorú, kemény tekintete szinte megbénította.
- Mi az megnémultál? Erre sem vagy képes? Halljam a választ, vagy takarodj kifelé haza anyuci szoknyájához! – nevetett fel gúnyosan és a pálca kis leffentyűje az arcára simított szinte cirógatón. Legszívesebben az öle elé tette volna a kezét, mert farka máris feszesen nyomta ki a nadrág elejét.
- Megértettem …Úrnőm! Minden kívánságát teljesítem, ahogy és amikor akarja! Szeretnék részt venni a tanórán! – lelkesülten csillogni kezd a szeme és megnyalja az ajkát.
-…Úrnőm! – pattant a kiegészítés és a hangra rémülten pillantott fel.
- Szeretnék Öntől tanulni Úrnőm! – vágta ki lelkesülten.
A nő hümmögve járta körbe.
- Nos legyen! – ért elé és ajka kissé fitymálón biggyedt le. Tom szinte érezte, hogy lehet, jobbra számított a leendő tanárnője. Ám ajka is elnyílik, mikor a nő kilépett a papucsból és egy magassarkú topánra lecserélve azt, levetette a pongyoláját is.

Majd visszafordult felé.
Szeme elé tárult a hófehér bőrű test, melyet csak egy fekete selyemmíder takart, a melleket és az ágyékot szabadon hagyva. A telt mellek minden mozdulatra megremegtek, sötétlő bimbójuk összehúzódva, előremeredve hegyesen szúrtak felé. A vénuszdombot egyetlen fekete szőrcsík díszítette, az is szinte tüsire nyírva.
Tom lélegzete elakadt szeme kimeredt. Mindenre számított, de erre nem. Későn vette észre a mozgást. Oldalról lépett a látóterébe egy másik nő. Az ő testét csak a rafináltan ráhurkolt színes kötélzet díszítette. A kötelek mélyen a bőrébe nyomódtak az ágyékánál, így a szeméremajkak szétnyíltak és tökéletes rálátás nyílt a vöröslő pinára. A mellei kemény gömbökként meredtek előre, a tövükre tekert kötelek miatt.
Az úrnő odalépett a vöröshöz és a lába közé nyúlt, sőt fel is tolta benne nem egy, de mind a négy ujját. Néhányszor keményen fel le mozgott, mire a vörös ajka elnyílt és kéjes sóhajt hallatott.
Az Úrnő kihúzta belőle a kezét és Tomhoz lépve, annak orrához nyomta nedvtől csillogó ujjait.
- Tisztítsd meg a kezem! – jött a parancs.
Tom nyelve óvatosan nyalt a nedves ujjakra. Az íz, az illat elborította elméjét. Farka pattanásig feszült. Egyre mohóbban teljesítette a kérést.
- Elég! – csattant a hang.
- Ha eléggé jól viselkedsz, óra végén megkapod! – intett az úrnő a vörös pina felé.

- Úgy és most vetkőzz! – fordított neki hátat és távolabb sétált picit. A pálca a levegőbe suhintott.
Tom zavartan gombolta ki az ingét és idegesen tartogatta egy percig a kezében, majd letette a földre. Rátette a zoknikat és rákvörös arccal gombolgatta a nadrágot.
- Meddig piszmogsz még?! – csattant az Úrnő hangja.
Remegő lábakkal bújt ki a nadrágból és idegesen hajtotta négybe a ruhadarabot. Ez is a kupac tetejére került.
- Nézd már a kis kéjenc nem hord alsót! – nevetett fel gúnyosan az Úrnő.
- Nos lehet a jövőben nem lesz ennyi szabad tere a kis farkadnak! Mert lám hiába mondják azért a méret a lényeg! Remélem ez még csak a pihenő állapotod! – a pálca végigsimított a kőkeményen állongó faszon.
- Vagy nem? Nos talán azért jó leszel valamire! – sóhajtott a nő beletörődőn.
- Na jó hajolj előre! Orrod a térdedhez és húzd szét a farpofáidat! – sétált az asztalhoz és Tom a szeme sarkából látta, hogy a másik nő gumikesztyűt húz.
- Voltál már seggbekúrva? – kérdezte az Úrnő és Tom mögé sétálva széttárt lábakkal egy székre ült. A fiú tökéletesen rálátott a nedvtől csillogó pinájára.
- Nem…Úrnőm..nem vagyok homokos! –felelte kissé felháborodva.
- Nem azt kérdeztem hogy buzi vagy e, hanem hogy volt e már benned másik fasz? – isméelte meg ingerültebben, a térdén keresztbe fektetett pálcával.
- Nem Úrnőm nem volt még bennem semmi hátulról. – válaszolt ijedten. Széthúzott seggére valamit kent a másik és kesztyűs ujja máris benne volt. Felkiáltott a hirtelen rossz érzéstől. Azonban a mozdulat nem állt le, Az ujj egyre sebesebben mozgott benne. Fintorogva tűrt. Majd újabb kellemetlen érzés, ahogy egy másik ujj is belé furakodott. Érezte ahogy pattanásig feszíti tágítgatta. Már a fejébe szállt a vér, szédült, de a kín nem maradt abba.
Az Úrnő csak figyelt. Mikor már azt hitte sosem lesz vége, a két ujj kicsusszant belőle, ám az érzés maradt.
- Állj fel! A segged még semmire se jó, de majd teszünk róla! – állt fel sóhajtva az Úrnő..
- Most takarodj el zuhanyozni! Hátha az használ te mocskos kis féreg! – mutatta az irányt.


Kotródott.
A fürdő egybe volt építve a wc vel. Megkönnyebbülten könnyített volna magán, ám álló farokkal ez nehezen ment.
Megpróbált valami egész másra koncentrálni, hiszen feszülő hólyagja ürítésért könyörgött. .Pár csepp előbukkant és lassan csordogálni kezdett, mikor iszonyatos fájdalom csapott le a fenekére.
- Megengedtem hogy hugyozz? Kértél engedélyt? – csattant az Úrnő hangja.
- Azt mondtam takarodj zuhanyozni Nem mást! – mutatott a pálca a zuhanytálca felé.
- Állj oda és fogd meg a szivacsot és a tusfürdőt! – érkezett az utasítás. Saját kezével nyitotta meg a csapot. Ám csak az egyiket. A hideget.
- Gyerünk igyekezz már – maradt ott a nő Tom mellett és árgus szemekkel figyelte, hogy mindenhol rendesen megmosakszik e. Közben a hidegvíz vacogósra didergette a buzgón tisztálkodót. Farkából a vér a testébe menekült. Elkékült szájjal fogcsattogtatva került ki a fülkéből. Egy öblítőt nem látott dörzsölős felületű törölközőt vágott hozzá a nő. Mire szárazra törölte magát, igaz hogy visszaállt a vérkeringése valamennyire, de bőre felülete vörös foltokkal ellenezte a kemény bánásmódot.
- Eredj vissza a helyedre és állj terpeszbe, tarkóra a kezed! – pattogtak az utasítások. Tom igyekezett teljesíteni a feladatot.
Az Úrnő Tom elé lépett.