Petra

Petra egy kötelességtudó fiatal lány. Néhány év óta az egyik nagybanknál dolgozik, termékfejlesztőként. Egészen kis korától lelkiismeretesen végzi a dolgát. Céltudatos, hisz abban, hogy „az életben következetes, kemény munkával lehet előre jutni”. Soha nem volt problémája azzal, ha félre kellett tennie pillanatnyi vágyait. Az a lány, aki bármikor meg tudja állni, hogy egy falatot is egyen a franciakrémesből.
A teste arányos. Telt és edzett, arca kerek. Az viszont mindig is nehézség volt számára, hogy elengedje magát. Hogy kiengedje a kontrollt. Bulikon gyakran feszeng. Hozzászokott a fegyelmezettséghez, az önkontrollhoz.

Petra most a nappalija közepén áll vakon, szemmaszkban. A férfi hüvelyk és mutatóujjával megemeli az állát. – Jó kislány. Próbálja elképzelni maga előtt a férfi arcát, ahogy ezt mondja. A hangja most megnyugtató. Óvó, atyáskodó. Petra csuklói hátul összebilincselve.

Néhány perccel előtte még mozdulatlanul feküdt az ágyon. Négy végtagja kifeszítve és kötelekkel rögzítve az ágy lábaihoz. Talán fél órát tölthetett így, teljes mozdulatlanságba, bekötött szemmel. Betapasztott szájjal. Ez a teljes magatehetetlenség, amit legjobban szeret. Élvezi ezt a fél órát, elmerül magában. Sem mozdulni, sem megszólalni; semmit nem tud. Csiklóját bőrből készült erényöv szorítja le. Ez inkább csak jelképes, csak játék, nem alkalmas hosszú távú viseletre, de a fantáziát, hogy nem érhet többé a puncijához, azt hihetővé teszi.
Petra hallja, hogy nyílik az ajtó. A férfi belép, eloldja a csomókat a bokáján, enyhén behajlítja Petra elgémberedett térdeit. Aztán kioldja Petra csuklóit is. Felülteti a lányt az ágyon. Petra nyöszörög a ragtapasz alatt, ahogy a férfi felhúzza megmerevedett testét. Aztán hátrafogja az ágyon ülő lány csuklóit a dereka mögé és megbilincseli.
Petra mindössze néhány pillanatot tölt el szabadon. Teljes a kontroll, minden pillanatban. Elképzelhetetlen lenne, hogy szabadon maradjon egy fél percre is, csak amíg átmegy a másik szobába. Egyből kattan a csuklóján a bilincs. Majd hallja, amint a biztonsági zár is a helyére kattan, így nem szorul össze a csuklócsonton a kelleténél jobban a fém. A férfi szeretettel átöleli Petrát. – Biztonságban vagy. – mondja. És Petra valóban sokkal inkább biztonságban érzi magát, bilincsben.
A férfi keményen megfogja Petra csípőjét és felállítja a lányt. – Szét a lábakat. – hangzik. Petra engedelmesen terpeszbe áll. Megváltozott a hangja. Tenyere lecsap a lány csiklójára. Az erényöv bőr szíján keresztül alig érzi. A férfi paskolja csiklót. Hirtelen valahogy megváltozott. – Szóval játszottál vele, mi? – a hangja most számonkérő. – Nagyon rossz kislány voltál.. Petra szégyelli magát. Igen, két napja este játszott a csiklójával. Nem élvezett el ugyan, ezt nem engedte meg magának, de játszott vele. Be is vallotta. És most felelősségre vonják érte. Petra érzi a férfi lágy leheletét a válla fölött a nyakán. Majd egy ütés a fenekén és a férfi hüvelyk és mutató ujjai közt összecsípi Petra mellbimbóit. Összerándul a teste, zihál az orrán, a ragtapasz nem engedi, hogy a száján vegyen levegőt. Petrának vonaglik a teste, mint egy állaté. Petra kezdi elveszíteni az öntudatát. Révületbe kerül, önkívületi állapotba. Vinnyog, belefeszül a bilincsbe, a testre ráng, ahogy a férfi a mellbimbóit morzsolgatja. – Milyen büntetést érdemelsz ezért, hm? Petra vágyja a büntetést. Ha nem volna betapasztva a szája, most könyörögne érte. A büntetés valahogy feloldozza. Felszabadítja a bűntudat alól, hiszen megbűnhődik a bűneiért.
Petra hallja, mint a nyakörv gyűrűjén kattan a póráz csatja. A póráz megfeszül és határozottan oldalirányba húzza a lányt. Lassan megindul a húzás irányába. Aprókat lép, a póráz végig feszes, így lehet vele irányítani. – Jó kislány. – hangzik. És Petra igazán örül a dicséretnek. A lépteinél zörögnek a lakatok az erényövön. – Lassabban. Magasabbra a térdeket. – átérnek a másik szobába. – Állj! – Petra követi az utasításokat. – Térdre. – azzal a férfi megfogja Petra csípőjét és segít neki letérdelni az előtte lévő kanapéra. Petrának egy pillanatra összeszorul a gyomra, a közelgő büntetésre gondol és egy pillanatra megemelkedik és összerándul a két szemöldöke a maszk alatt. Az izmai félelem jelét mutatják. A férfi kizárja Petra bal csuklóján a bilincset, előre hozza a kezeit és egyből vissza is zárja elöl. – Négykézláb. – Petrának most csak engedelmeskednie kell. Minden olyan feszes. A levegőt is csak úgy tudja venni, ahogy a Férfi megengedte neki, ha nem volna betapasztva a szája, most zihálna. Most erősebb a szorítás, erősebb a külső fegyelem, mint az önkontroll. És élvezi, hogy ebben felolvadhat. Hogy elveszítheti magát. Hogy elveszítheti a lelkiismeretét, hogy mit szabad. – Négykézláb. – Petra engedelmeskedik, és azzal megérkezik az első ütés a fenekére. Lovaglópálca. Fáj. Az ütés kijózanító. Eddig álmodozott, fantáziált. Most ott van a testében. Száz százalékban. Semmi más nincs, a fájdalom kitölt mindent. Fél ettől a fájdalomtól. Valódi visszatartó ereje van. Igazi büntetés. Befolyásolja a tetteit a büntetéstől való félelem. És tudja, hogy nem is tudna hazudni neki. A férfi jó emberismerő. Petra eddig valahányszor próbálkozott, minden hazugsággal lebukott.
Nem tartott sokáig. De nagyon kimerítette Petrát. Megkönnyebbül, hogy véget ért. Nem számolta, hogy hány ütés volt. Néhány. Tíznél kevesebb. Elhatározza, hogy jól fog viselkedni, hogy legközelebb megpróbálja elkerülni a büntetést. Szüksége van erre a visszatartó erőre. Ha nem volna ilyen, ha a büntetés csak jelképes lenne, akkor nem tudná komolyan venni és nem akarna engedelmeskedni ennyire. E nélkül nem volna képes így átadni magát. A férfi végigsimít az erényöv szíján a fenekétől a csiklójáig. Most, erényövben úgy érzi magát, mint egy szűzlány. Petra még négykézláb áll. Hallja a háta mögött a kötelek súrlódását. Most a gúzs jön. És nagyon várja.