Olimpia3

Az ebédnek hatalmas feneket kerítettünk. A teremben egyedül Istennőnk ült a trónszerű széken (a barátnői már ebédeltek otthon, így ők a kertben maradtak), elé becipelt két szolga egy asztalt. Gyönyörűen megterítették, a szolgák egyre másra hozták az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb fogásokat.
Megint mindenki a teremben volt, mint a reggeli üdvözléskor. A szolgák nagy része az asztal előtt négyzet alakban térdelt.
Velem más volt a helyzet. Mint kiderült számomra az ebédidővel kezdetét vette a második forduló. Istennőm asztala mellé álltunk következő versenytársammal két oldalt.

- Elérkezett az a nap az életetekben, amikor felállhattok Királynőtök jelenlétében - mondta a Fenséges Úrnő. - Szó szerint... - mosolyodott el. Mi felálltunk az asztal mellett, így most már nem csak a fejünk látszott ki az asztal mögül.
- A feladatotok, hogy felállítsátok azt a szánalmas kinövést a lábaitok között. Aztán ezeket felakasszátok rá - vett elő az asztal alól két csengőt. A csengőkön hosszú akasztó volt. - Egy percetek van, egy perc múlva a komornyikom ráakasztja ezeket a farkatokra - mondta.
Nem volt nehéz dolgom. Csak Istennőmre kellett néznem, rántanom néhányat, és már ágaskodtam is. Versenytársam is hasonlóképp állt. A koordinátor szolga valóban felakasztotta nemiszervünkre a kis csengőket.
- A kezeteket tegyétek tarkóra! - parancsolta Úrnőm. - Az lesz a nyertes, akinek a csengője tovább fennmarad.

Húha. Szóval a feladatom, hogy minél tovább állva tartsam a farkam, méghozzá a kezem nélkül. Szép feladat. Igyekeztem minden gondolatot kiszorítani a fejemből Istennőmön kívül. Csak rá akartam gondolni, a hatalmára és erre a kegyetlen játékra, amit űz velünk, csodálóival.
Közben kiderült, miért térdelnek négyzet alakban a többiek az asztal előtt. Egy küzdőteret alakítottak így ki, ahol másik két szolga méri össze szó szerint az erejét, Istennőnk kegyeiért küzdve.
- Megtudtam, hogy két fekete öves judosom is van a szolgálóim körében. Látni akarom, ahogy megküzdötök Értem - mondta Istennőm. - Vágjátok földhöz egymást, csak hogy a lábam nyomát csókolhassátok. A küzdelem addig tart, amíg vacsorázok. A szabályokat tudjátok. A vacsora végén én döntöm el, hogy kinek a hozzáállása tetszett jobban.

Két izmosabb férfi állt a küzdőtér közepére, és tényleg elkezdték egymást hatalmas lelkesedéssel püfölni. Érdekes volt judo küzdelmet látni két tök meztelen férfi között. Nem markolhatták egymás ruháját, hiszen olyan nem volt. Kicsit undorodtak azokban a pillanatokban, amikor meztelen testük összeért, de ez csak még több agressziót váltott ki belőlük.
Istennőm remekül szórakozott. Végül kihozta az egyiket győztesnek, a másiknak büntetésképp tízszer teljes erőből meg kellett fejelnie a földet. Szánalmas volt.

Én persze nem koncentrálhattam teljes mértékben a jelenetre. Istennőmet figyeltem, ahogy megalázza azokat a férfiakat, mert ez izgatott. Ez segíthetett megnyernem a versenyt.
Végül versenytársam csengője a földre esett. Nagyon megkönnyebbültem, de nem mertem mozdulni. Minden idegszálammal koncentráltam, hogy az enyém a helyén maradjon. Végül Istennőm a saját kezével vette le a farkamról.
- Gyere ide az asztal sarkához! - parancsolta ellenfelemnek. - Tedd ide a heréd és a farkad! - Láttam a férfin, hogy reszket. - Nem elég jó a férfiasságod? Nem tudod állva tartani, ha Istennőd parancsolja. Ha ennyire használhatatlan, akkor büntetést érdemel. A büntetés fejleszt, azt akarom, hogy mindent megtegyél, hogy legközelebb megnyerhesd ezt a számot. Úgyhogy fejleszd a nemiszerved! Tedd le az asztal sarkára és üss rá teljes erődből!

A férfi engedelmeskedett. Ráütött ököllel a saját heréjére, ami az asztalon feküdt.
- Szerintem ennél sokkal erősebben is menni fog - mondta Istennőm. - Gyerünk!
Ráütött újra, de a Királynő még mindig nem volt elégedett. - Azt akarod, hogy én lépjek rá?
- Ne, könyörgöm.
Újra és újra ráütött, az utolsó után már vérzett az ökle az asztal sarka miatt.
Négykézláb mászva, zokogva vánszorgott ki a konyhába. Én pedig Istennőmet csodálva, még mindig ágaskodtam...