Smaragdrózsa 8. rész

Szinte a lélegzetét is visszatartotta, nem akarta megzavarni a férfi álmát, aki a hátán feküdt, egyik karja a feje alatt, a másikat mellkasán nyugtatta. A könnyű takaró lecsúszott egészen a csípőjéig. Izmos, nyúlánk teste most még hosszabbnak tűnt. Az arcán a végtelen nyugalom tükröződött. Sűrű szempilláin a reggeli napsugár táncolt, csillámokkal hintve a lába nyomát. Hihetetlenül érzéki, vad és tüzes volt, ugyanakkor visszafogott és elegáns. Ada már mozdult, hogy a fényképezőgépért megy, amikor eszébe jutott, nem hozta magával. Ritkán mozdult ki nélküle, de most még jobban bosszantotta a hiánya. Szinte fájt, hogy ezt nem tudja megörökíteni, ilyet beállítani nem lehet. Ekkor a férfi egy mélyet sóhajtott és kinyitotta a szemét. Rámosolygott a lányra, aki ettől rajtakapottnak érezte magát.
- Régóta ébren vagy? – kérdezte, miközben magára húzta a lányt és megcsókolta.
- Csupán néhány perce, nem akartalak zavarni, Uram.
- Gyere, bújj ide és meséld el, mit álmodtál!
Ada hirtelen zavarba jött. Tegnap reggel nem kérdezte tőle, hogy mit álmodott. Ennyire látszana, hogy még mindig a hatása alatt áll? Vagy még jobban belelát a férfi, mint azt eddig gondolta? Töprengett egy keveset, aztán részletesen beszámolt az álomról. Ákos szemmel látható átéléssel hallgatta. Eddig alvó férfiassága ébredezni kezdett. Amikor Ada a végére ért, Ákos egy hirtelen mozdulattal a hasára fordította, kicsit megemelte a csípőjét és egyetlen határozott mozdulattal beléhatolt. Az álom és annak újbóli átélése hatására a lány öle forró nedvességgel folyta körül a férfit. Ákos egyik kezével az ágy támláján támaszkodott, másikkal összemarkolta a lány hosszú haját és hátrahúzta a fejét. Ada két kézzel markolta a párnát és élvezte a testében tomboló nyers férfierőt. A férfi heréi minden mozdulatnál hozzáértek érzékeny csiklójához, míg az utolsó hatalmas lökésnél szinte összeforrtak egyetlen mozdulatlan pillanatban. Ahogy a férfi magja forrón szétáradt a testében, az ő gyönyöre is szárnyra kapott. A lány szinte érezte, ahogy együtt repülnek egymásba fonódva, bele a vég nélküli szikrázó mindenségbe.
- És még el sem kezdődött a nap. – gondolta Ada, amikor újra egymás mellett feküdtek és próbáltak lélegzethez jutni.
Később együtt mentek zuhanyozni. Porcikáról porcikára dédelgetve, becézgetve mosdatták egymást. Aztán pirítóst és mézet reggeliztek, forró kávét iszogattak, felszabadultan élvezték egymás társaságát.
- Holnap el kell utaznom néhány hétre külföldre. – szólt Ákos. Kijózanító mondat volt ez a harmadik napja tartó tündérmesében. Ada úgy érezte, kicsúszik a talaj a lába alól, de azért igyekezett fegyelmezetten tudomásul venni. Egyetlen percig sem merte azt gondolni, hogy a férfi mindig mellette lesz, de az együtt töltött napok után azt sem tudta elképzelni, hogy nem így lesz. Egymást kergették a fejében a gondolatok. Ákos hangja szippantotta vissza a valóságba. – Mielőtt elmegyek, tudnom kell, hogy méltó vagy-e erre. –mutatott egy hosszúkás ékszerdobozra, amit Ada addig észre sem vett, pedig elég szembetűnő helyen volt.
- Tudnom kell, hogy a kezembe adod-e a kezed, hagyod-e, hogy vezesselek. Ma kicsit másképp fogunk játszani, de bármelyik percben dönthetsz úgy, hogy kisétálsz az ajtón. Az a döntésed végleges lesz. Nem tartalak vissza, nem nyúlok utánad. Ha maradsz, azzal a kezembe adod a sorsod, a tested, a lelked.
Adában két, merőben ellentétes érzés dolgozott. A félelem és a mohó vágy, hogy azonnal igent mondjon, bármi történjék is. Ákos –jó ismerője lévén- észrevette ezt.
- Még ne mondj semmit! Egészen addig ráérsz a döntéssel, amíg a lakásod előtt el nem búcsúzom. Ne siesd el, ez kizárólag a te döntésed örökre, vagy hosszú időre.
Ada újra az álomra gondolt. Hát mégis küzdenie kell? Eszébe jutottak a törékeny lány könnyei, őt nem volt nehéz ott és akkor „legyőznie”. De vajon a saját magát is le tudja győzni? Egészen eddig önálló nőként élt, tudatában a mélyen eltemetett vággyal, ami egészen addig még saját maga előtt is rejtve volt, míg Ákost meg nem látta, nem érezte a közelségét. Racionális nőként próbálta felmérni, vajon ezzel kiteljesedik az élete és kapuk miriádja nyílik meg előtte, vagy ellenkezőleg, becsukódnak az eddig nyitott kapuk és élhet egy luxuskalitkában. Akarja-e élni az eddigi megszokott életét kompromisszumokkal, megalkuvásokkal, vagy félredobja az egészet egy új dimenzióért, amit szinte alig ismer? Sutba dobja élete jól ismert regényét egy újért, amiből csak a fülszöveget olvasta?
- Menj készülődj, hosszú és nehéz nap lesz ez és nem fogom megkönnyíteni a dolgod! Délig magadra hagylak. – szólt Ákos.
Ada a faliórára pillantott, pontosan két órája volt délig….