Olimpia

Elkezdődött tehát Istennőm olimpiája, a bajnokság, melyet az Ő tiszteletére rendeztünk meg. Harminckét szolga mérte össze az erejét, és csak egyetlen szerencsés érdemelhette ki, hogy Királynőjével tartson nyaralása során.
Egyszerre mindig csak két szolga vetélkedett, egyenes kieséses rendszer volt. Akik épp nem küzdöttek, nekik meg megvolt a feladatuk azokban az idősávokban. Egy koordinátor szolga feladata volt az egész verseny lebonyolítása. csak suttogni hallottam, hiszen a szabályok szerint mi, csicskák nem nézhettünk egymásra, nem szólhattunk egymáshoz, de az a pletyka terjengett, hogy minden egyes perc csúszásért egy nappal nő a koordinátor azon napjainak a száma, amikor nem élvezhet el. Így motiválja őt Istennőm.

A verseny aktuális helyszínén Úrnőnkön kívül ott tartózkodott még mindig a két versenyző, valamint Istennőnk mögött két szolga hatalmas legyezőkkel, akik legyezték Őfelségét, és két további szolga ezen felül, akik csak kutyák módjára térdeltek lábai mellett, sétálás közben pedig minden lábnyomát megcsókolták.
Engem a délelőtt folyamán nem osztottak be Úrnőm mellé. Az ebéd elkészítésében kellett segédkeznem a konyhán. Tudtam, hogy vannak társaim, akik a házat, illetve a kertet takarítják, és vannak, akik a nyelvükkel tisztítják Istennőm cipőgyűjteményét, mely egy egész gardróbszobát megtöltött.

Én tíz óra harminc perckor kerültem először sorra. Meglepetésemre a koordinátor nem csak nekem szólt, de még kilenc társamnak is, hogy rohannunk kell azonnal Istennőnk színe elé. Megdöbbenésem fokozódott, amikor kiderült, hogy az udvarra megyünk.
Aztán kiderült, hogy miért van szükség ennyi szolgára egyszerre. Istennőm vendégségbe hívta két barátnőjét, a magas, szőkésbarna hajú Brigittát és a gyönyörű arcú Zsanettet. Mögéjük is kellett két legyezős csicska és két alázatos kutya melléjük, aki néha csókokkal kényezteti szépséges lábaikat.

A kertben három trónszerű szék volt elhelyezve egy fa alatt. Istennőm természetesen a középsőt foglalta el. Tőlük körülbelül öt méterre egy kötél volt kifeszítve bokamagasságban. Versenytársam nálam valamivel kövérebb és idősebb lehetett, mindketten lábcsókkal köszöntöttük Istennőnket és vendégeit, majd vártuk az utasításokat.
- Nos kutyuskáim. Látjátok ott azt a kötelet? - kérdezte fenséges hangján.
- Igen, Istennőm - feleltük.
- Mivel alázatos, talpnyaló kutyuskáim vagytok, akik szeretnek botokat a szájukban hozni a gazdájuknak, pont testhezálló lesz a feladat számotokra. A kötélen túlról ér csak botot hozni, és egyszerre csak egyet. Végig négykézláb kell közlekednetek és a botot csak a szátokkal foghatjátok meg. Az nyer, aki öt perc alatt a több botot helyezi Istennője lábai elé. Óra indul...

Nem volt idő meglepődni a feladaton vagy tétlenkedni. Azonnal ügetni kezdtünk mind a ketten. Kicsit fájt a térdem, de a nagy rohanás közepette így is meghallottam Úrnőm és barátnői vidám kacagását. Érthető, két anyaszült meztelen felnőtt férfi rohan négykézláb szájával botokat keresve, hogy egy húz éves lány lábai elé helyezhesse.
Első két alkalommal kicsit tovább tétováztam a botkereséssel, mint ellenfelem, viszont gyorsabban mozogtam/ügettem nála. 5-5-ig fej fej mellett haladtunk, aztán én előbb helyezhettem Úrnőm lábai elé a hetedik botot, mint ő a hatodikat. Egyre fáradtabbak voltunk, de nem mertünk lassítani a tempón. Amikor már világosan látszott, hogy csak én nyerhetek, akkor is mindent beleadtunk, hogy Királynőnket és barátnőit szórakoztathassuk.

Hihetetlen fáradtan rogytunk Istennőnk lábai elé az öt perc leteltével. Kegyesen megengedte, hogy lábcsókkal köszönthessem Őt, versenytársam viszont, mivel Úrnője nem volt megelégedve vele, három tökönrúgást kapott, majd fel kellett nyalnia Istennőm köpését a porból.