Telhetetlen..

Telhetetlen..

Bemutatok neked valakit, kit tán nem is ismersz
De ő lesz az, kiről ha egy szót is hallasz, sosem feledsz.
Először olyan mint egy kapzsi árus, ki kincset akar,
S ha kell érte a házát lealkudja.
De ha jobban megnézed, csak egy kisgyermeket veszel észre,
Ki az árustól csak egy kis édes cukrot kérne, de nincs pénze.
De ő nem gyermek, hanem egy nagyra nőtt kamasz,
Kinek a szívét eltalálta az ámor nyila,
S nem lát, nem hall, nem beszél senkinek semmit,
Nem hisz hazug szavaknak, s nem is vesz észre senkit,
Csak annak él, ki élteti, szívét dobbantásra bírja
S ahogy a szívéből a vérkeringés elindul, érzi belül: csak Őt akarja.
Kamasz, de mégis felnőtt talán, azt hiszi, övé a mindenség
Mi csupán egy személyt rejt: Téged
Hogy pontosabban célozhassak a Telhetetlenemre,
Jobb is, ha elmondom: szerény egyéniségem lenne.
Olyan vagy nekem, mint a legdrágább kincs,
Kiért mindent odaadnék, s semmi vagyok ha nincs.
Ha gyermek volnék, belőled kérném a legédesebb cukrot,
Az összeset elkérném, tudom, nagyon kapzsi vagyok.
Azt akarom, hogy mindig velem légy, ha úgy érzem senkim sincsen,