A választás

Régen kaptam ki és sok van a rovásomon. Úrnőm jól tudja ezt, hiszen majd minden nap beszélünk, ezen kívül a napi beszámolóim pontosan tartalmazzák a vétkeimet.

Úrnőm kiváló Nevelőnő. Szigorú, következetes és EMBER. Azért is vagyok boldog, hogy kapcsolatban lehetek vele, mert azonosan gondolkodunk erről a viszonyról. Bár más – más oldalról, de mindketten fejlődni akarunk. Teljesebb emberré válni. Ő a neveléssel én a neveltséggel.

Közeleg ismételt jelenésem napja Előtte. Ebből az alkalomból minap meglepett egy képpel, amin egy korbács, egy pálca és egy nadrágszíj látszik, illetve az alábbi rendelkezéssel:

„Úrnőd arra kér, válaszd ki az eszközt, amivel az elkövetett vétségeidért kapni szeretnél. Ezen kívül azt is, amelyikkel a szabályszegéseidért kívánsz kapni. Az elmúlt időszak felém irányuló törődésének és figyelmességeidnek jutalma a választás lehetősége. Azt is várom, hogy hány ütést tartasz helyénvalónak egy – egy eszközzel. Úrnőd”

Velős, tömör mégis stílusos és figyelmes. Nem sürget. Hagyja, hogy alaposan átgondoljam a válaszadást, hiszen ha egyszer kimondtam, nincs visszaút. Úrnőmnél nincs menekülő szó vagy visszakozás. Huhh, tényleg sok van a rovásomon. Ezek a fenyítő eszközök eddig nem kerültek elő. Biztos a saját eszközei. Félelmetes kínzó eszközöknek tűnnek már ránézésre is – töprengek a gép előtt ülve a levél megkapásának másnapján.

Miközben a képet nézem, agyam lázasan kutat, hogy felidézze az egyes eszközökről őrzött emlékeit.

A korbácsról az jut eszembe, hogy többször is kaptam vele de minden esetben rövidebb volt a szalagos része, mint a képen lévőnek. Legutóbb jó sokat kaptam egy puha bőrű kiskorbáccsal de az a fenekelés inkább a szex előjátéka volt. kellemes melegség öntötte el hátsómat, mire végeztek velem, de semmi intenzív fájdalom. Na ilyen játékosság ki van zárva Úrnőmnél. Ő büntet. Lassan, odafigyeléssel és átéléssel. Erősen de nem brutálisan.

Az egyik eszköz a korbács lesz döntöm el magamban közben. És ezt kérem a vétségeimért.

De melyik legyen a másik eszköz? Teszem fel a kérdést magamban és várva a választ. A pálca ismerős, viszont a nadrágszíj nem. A szíj, jön a válasz belülről. Hm vajon miért? Talán mert még sosem vertek el vele, esetleg az újdonság ereje vonz hozzá vagy, mert sok filmet és képet láttam a használatáról és a következményeiről? Nem tudom biztosan, de legyen. – határozom el magam. Végtére is fejlődni szeretnék, valamint új helyzeteket és élményeket átélni.

Tehát a korbács a vétkeimért és a szíj a szabályszegéseimért.

Most már csak a mennyiséget kell megfontolta kiválasztanom. Mielőtt leírom a számokat, felidézem magamban a büntető fenekelésekre vonatkozó szabályokat, amiket közösen alakítottunk ki:

- a pozíciót végig tartanom kell
- a kezem nem kaphatom a fenekemhez
- az ütéseket egyesével meg kell köszönnöm.

Amennyiben ezek közül egyikben is hibázom, extra ütéseket kapok.
Szeretem ezeket a kemény és egyértelmű szabályokat. Ugyanakkor tudom azt is, Úrnőm reális mennyiséget vár tőlem. Se túl keveset, se túl sokat, ugyanis az a mottója: Nevelünk, de nem kínozunk.

Legyen 20 a korbáccsal és 25 a szíjjal. Leírtam, határoztam. Most kis nyugalmat értek belül.

Köszönöm Úrnőm, hogy magadtad a választás lehetőségét és az evvel járó töprengés élményét, írom Neki a válaszlevelem végén.

Vége.