Római történet 1.

Claudia állítólag a Tarquiniusok nemzetségéből származott. Ennyi idő eltelte után persze ki tudhatja már, hogy ez igaz-e, ám annyi bizonyos, hogy huszonhetedik életévét éppen csak betöltötte, és már az urbs legirigyeltebb és legvágyottabb hölgye volt. Az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb római vagyon várományosaként, a leginkább köztiszteletben álló patríciusi família leányaként most költözött be a Quirinalison épült palotájába, ami csak és kizárólag az övé volt. A palota megépítéséhez megvásárolta a legjobb görög és egyiptomi építészeket, akiket rabszolga létükre igen jól tartott, hiszen tudta, mennyire a hasznára lesznek. A rabszolgapiacon beszerezte a legjobb szláv és germán kőfaragókat, akik az építészek terveit voltak hivatottak valóra váltani.
Az építkezést maga Claudia irányította, hiszen nem csupán gyönyörű és gazdag volt, de kifejezetten fejlett esztétikai érzékkel rendelkezett, így tudta magáról, hogy a legszebb, legpompásabb palotát, ami egyedül méltó arra, hogy ő benne lakjon, csakis az ő fantáziája teremtheti meg. Így aztán, amikor a palota elkészült, Claudia elmondhatta, hogy valóban a város legpompásabb magánépületének a birtokosa. Ezután Claudia építész rabszolgáit felszabadította, mindegyiket gazdagon megjutalmazta, csupán azt szabta meg, hogy többé soha nem tervezhetnek semmiféle építményt. A kőfaragókat megtartotta, vidéki latifundiumaira küldte őket földet művelni, de a felügyelőinek megparancsolta, hogy ne bánjanak durván velük.
Claudia teljesen tisztában volt azzal, hogy a rabszolga, mint instrumentum vocale, azaz beszélő szerszám, nem sokkal értékesebb az öszvérnél vagy a marhánál, de a kor szokásaihoz képest kifejezetten kegyes és elnéző volt.
Azon a bizonyos reggelen tehát ebben a pompás palotában ébredt. Elfogyasztotta reggelijét, amit rablányai szolgáltak fel, egy kis borpárlatban érlelt őszibarackkal és szarvasgombával töltött füstölt kacsamellet, majd mindennapi szokása szerint a fürdőbe ment. A fürdőben már további rabszolgalányok várták, a kedvencei: két ébenfekete bőrű, magas, karcsú és kecses núbiai lány, valamint két hamvasszőke germán szépség. Amint Claudia a fürdőbe lépett, mind a négyen térdre vetették magukat, s egyenként megcsókolták úrnőjük lábát. Claudia kegyesen fogadta a tiszteletteljes köszöntést, majd halk parancsszavakkal utasította a lányokat, hogy melyikük miként álljon a rendelkezésére. Az egyik núbiai lány a finom olajokért, virágkivonatokból készült habfürdőkért és fürdősókért szaladt, a másik úrnője lábai elé térdelve fűzte ki a finom szíjakból font szandálokat. A két germán lány mindeközben levette Claudia finom selyemből szőtt reggeli tunikáját. Amikor elkészültek, egyikük, Gertrudis a kezét nyújtotta Claudiának, s úrnőjét a medencébe kísérte. Claudia élvezettel merült el a kellemes, meleg vízben, a finom, illatos habokban. Gertrudis szintén a medencében, de tiszteletteljes távolságból figyelte úrnőjét, várakozva, hiszen tudta, úrnője hamarosan szólítani fogja.
Folyt köv.