Együtt

Testedre vésem most minden jelem
Ezen a szenvedélyes téli éjszakán
Mert benned, s te bennem, érzem meglelem
Kit sorsomul az ég bízott reám
Véred táplál, leked összeforr velem
Tanúbizonyságként: hogy íme megleled
Mert veled csak egyedül én merem
Megélni ezt: s így leszek Mestered
Ne kérdezz semmit: majd utat mutatok
Ne mondj semmit- bár meghallgatlak én
Nem kell keresned- majd én kutatok
Mindent, mi adhat számunkra reményt
Csak fogd a kezem, mely néha eltaszít
Majd felemel- mert egyek vagyunk
Bennünk a láng, a tűz, mely egyre szít
Égni fog, míg csak el nem hal szavunk.
S utána is: a lángja fennmarad majd
Hogy így is volt, hogy így is lehet
Reményt adva: s kit ez a tűz még hajt
Tán minket követve üdvözült lehet