Lábimádat. 2. nap.

Reggel a ketrecben ébredek.A gondolattól, hogy ma láthatom, esetleg megcsókolhatom Úrnőm lábát, izgalomba jövök. Nyilik a faház ajtaja, valaki belép, én a füldre szegezem tekintetem, nem merek felnézni, nehogy megint büntetést kapjak.
- Látom szolga jót tett a tegnapi lecke, tanultál belőle. Ezért felemelheted a fejed, nézheted fennséges lábaim.
- Igen Úrnőm, köszönöm. - feleltem. Végre megpillantottam gyönyörűséges lábait, melyeken most nyitott tűsarkú szandál volt. Felizgultam, alig vártam, hogy az Úrnő megengedje, hogy megcsókolhassam lábujjait.
- Én most elmegyek, de hogy ne unatkozz, hoztam valakit, akinek ma minden parancsát teljesited, akármi is legyen az, megszólitása: Kisasszony. Ha panaszt hallok, amikor hazajövök, nagyon megbüntetlek.
- Köszönöm Úrnőm, mindent megteszek a Kisasszonynak.
- Ajánlom is. Gyere be! - szólt Úrnőm a háta mögé. Belépett egy meztelen vékony lány, kb 25 éves, nyakán nyakörv, kezén, lábán bőr csatok. Lábán saru. Letérdelt Úrnőm elé, és megcsókolta a lábát.
- Kelj fel, a mai napon ez itt a te szolgád, azt teszel vele, amit akarsz. Kényeztetheted magad, verheted, bármit megtehetsz vele. Nagy lábimádó, mivel te is az vagy, kiélheted rajta lábaid kényeztetését. Úgy csináld, hogy csak a mai nap a tiéd a szolga.
- Köszönöm Mylady, nagyon nagylelkű. - felelte a lány. Úrnőm ezután szó nélkül elment, becsukva maga után az ajtót. Ketten maradtunk a faházban a lánnyal.
- Tetszem neked szolga? Megcsókolnád a lábam, mi?
- Igen, Kisasszony, szivesen megcsókolnám a lábait.
- Azt ki kell érdemelni. Kezdjük a sarukkal. Úgy nyald tisztára öket, hogy nem érhetsz a bőrömhöz. Ha hozzáérsz, megkorbácsollak.
Ezzel felült a ketrec tetejére, és belógatta a két lábát a ketrecbe. Mivel a kezem hátra volt bilincselve, és a lábamhoz láncolva, nehezen tudtam odafordulni a lábaihoz. Láttam rajta, vergődésem tetszik neki. Végre sikerült a kivánt poziciót felvennem, és elkezdtem a saruk talpát nyalni. Hosszan, lassan nyaltam öket, közben éreztem lábai illatát, ami nagyon felizgatott.
- Most a saruk szijait nyald tisztára! - jött a parancs. Ez nehéz feladat, mivel vékonyak a szijak, amik a lábához fogják a sarut. Óvatosan nyaltam, de többször is hozzáértem a bőréhez. Nagyon jó érzés volt, de tudtam, hogy büntetés jár érte.
- Elég lesz, eleget élveztél. Persze nem tudtad a feladatot teljesiteni, ahogy kivántam, és a koszos szád a bőrömhöz ért. Ezért most kapsz 15 korbácsütést. - mondta. Leugrott a ketrecről, kinyitotta az ajtót, és kiparancsolt. Kimásztam, levette a bilincset a kezemről, a lábamon meglazitotta, hogy tudjak menni négykézláb, és megfogta a pórázt.
- Most lemegyünk a pincébe, jössz utánam, és csókolod a lábam nyomát.
- Igenis, Kisasszony. - Elindultunk, én a lány után mentem négykézláb, minden lépése helyét megcsókoltam. Leértünk a pincébe, ahol többféle kinzóeszközt fedeztem fel, trónt, andráskeresztet, derest, csigát, a falon különféle láncokat, golyókat, egyéb, számomra ismeretlen eszközöket. A lány felfektetett a deresre, középkori deres volt, nagy vaspántok rögzitették a kezem, nyakam, derekam, és a lábam.
- Melyik korbácsot választod szolga? - rámutatott a falra, ahol az eszközök voltak.
- Az egyágú bőrkorbácsot, Kisasszony - válaszoltam. Levette, a falról, és odalépett hozzám. Elkezdett ütni, először a hátamra kaptam, majd a seggemre, aztán a lábaimra, végűl a talpaimra. Nem finomkodott, rettenetesen fájt. A tizedik táján már könyörögtem, hogy hagyja abba, de nem volt hatása. Az utolsót, a 15.-et, teljes erőből ütötte a hátamra, orditottam, folyt a könnyem. Végre befejezte, eloldozta a vaspántokat, de nem tudtam felkelni, annyira fájtak az ütések. Odament a trónhoz, és leült.
- Mássz ide, szolga, hason! - parancsolta. Lecsúsztam a deresről, és hason csúszva odamásztam a lányhoz.
- Vedd le a sarut, foggal! - hangzott az új parancs. Nehéz volt kioldozni a saruk szijait, de sikerült, óvatosan lehúztam a sarukat a lábáról.
- Most már csókolgathatod a lábaimat, de ügyesen, mert jön a korbács!
- Igenis, Kisasszony, köszönöm. - Végre hozzáérhettem ajkaimmal a lábaihoz!!! Nagyon jó érzés volt, ennyi szenvedés után. Lassan, finoman nyalogattam a lábujjakat, egyesével bevettem a számba öket, és finoman szopogattam. Nagyon szép lábai voltak, majdnem olyan szépek, mint Úrnőm lábai. Tetszett neki a munkám, mert elkezdett nyögdécselni. Megrántotta a pórázt, felhúzta a fejem a combjai közé, ebből kitaláltam, hogy most a punciját nyaljam. Hangosan élvezett el a nyalásomtól.
- Te is szeretnél élvezni? - kérdezte.
- Igen Kisasszony, nagyon szeretnék. - feleltem.
- Mivel az erényövet nem tudom levenni, ezért neked marad a lábam, nyalhatod tovább!
- Köszönöm Kisasszony. - Elkezdtem újra nyalogatni a gyönyörű lábait.