Fikciò (2. rész)

Közben megérkezett a szolgalàny és így a figyelem legalàbb egy időre elterelődött ròlam. Az idegen domina viszont szigorùan szàmon kérte rajta a késése okàt, de a làny csak hebegett valami dugòròl, meg a forgalomròl. Elkaptam néhàny szòt a beszélgetésükből és arra a következtetésre jutottam, hogy az ismeretlen hölgy szervezte be a kiscsajt màra és hogy màr régebb ideje ismerik egymàst.
Némi eszmecsere utàn, a hölgy kézen fogta a leànyzòt és bevitte magàval egy oldalsò szobàba, kisvàrtatva a férj is követte őket. Sejtettem hogy itt most büntetés lesz és nem is tévedtem: hamarosan csattogàs, nyögések és elfolytott sikolyok szűrődtek ki a szobàbòl; a fenyítés hangjai.
De nem sokàig bambulhattam ezen, mert Ùrnőm csettintett és a következő kézmozdulatàval magàhoz parancsolt. Azonnal ott termettem és màr kaptam is az utasítàsokat.
- Leszeded az asztalt és elmosogatsz! Mindent. Amit a konyhàban talàlsz mosatlant, azt is! Amint végeztél jelenkezel nàlam! Igyekezz!
-Igenis Ùrnőm! -leheltem alàzatosan és sebesen munkàhoz làttam. Miközben dolgoztam, a nappaliban vidàm csevej kerekedett a jelenlévők között ès én igyekeztem csendben és feltűnés nélkül végezni a feladatom. Miközben az első adag mosatlant fuvaroztam be a konyhába, véletlenül bepillantottam az oldalszoba félig nyitott ajtajàn és megtorpantam.
Velem szemben a szolgàlòlàny ült meztelenül egy székhez kötözve. Aprò mellei bimbòin és szeméremajkain csipeszek sorakoztak, hasàt és combjait vékony piros csìkok cakkoztàk.
Vele szemben, olyan közel, hogy közelebb màr nem is lehetett volna, ùrnője àllt. Egyik làbàt lazàn a szék ülőlapjàra helyezte, jobb kezét könnyedén csípőjén nyugtatta, benne lovaglòpàlca. Bal keze a teste előtt volt, így azt nem làthattam, de gyanìtottam hogy a làny hajàt markolja vele. Mindössze egy rövid fehér ing volt rajta, mely làttatni engedte izmos feneke ritmikus lüktetését. Ebből és a kihallatszò szörcsögő, cuppogò hangokbòl nem volt nehéz kitalàlni mit művel a lànnyal.
Ekkor mintha megérezte volna hogy nézem, félig hàtra fordult és tekintetünk talàlkozott. Zavartan lesütöttem a szemem...
-Mit bàmulsz csicska? Takarodj a dolgodra! -vetette oda foghegyről és én takarodtam...
....
Végre elfogyott a mosogatni valò, így kisompolyogtam a nappaliba és kissé zavartan toporogva vàrtam, hogy Ùrnőm észrevegyen. Kb fél perc mùlva kegyeskedett is ràmnézni.
-Végeztél szolga?
- Igen Ùrnőm.
-Helyes. Akkor most kitakarìtod az egèsz hàzat! De csendben, ne zavarj minket! Porszívòt nem hasznàlhatsz! Csipkedd magad!
Rengeteg munkàm lett hirtelen, így rögvest neki is làttam. Màr vagy egy òràja dolgoztam, mikor megjelent mellettem a kis szolgalány és üdvözölt.
-Szia. Ideküldtek hogy segítsek neked. Egy jò ideig, most nem fognak hasznàlni, mindenki kiélvezkedett rajtam. -szólt mosolyogva és a testén lévő nyomok ellenére -vagy tàn épp ezért- elégedettnek tűnt a helyzetével. Néhàny perccel ezelőtt még làttam amint a magànyos ùr előtt térdel hàtrakötözött kézzel, pirosra vert popsival és a belépőt fizeti éppen.
. ........
Eljött a vacsoraidő és ketten felszolgàltuk az ételt. Mikor az urak és ùrnők nekilàttak az étkezésnek, mi is ehettünk. Természetesen csak a földön térdelve.
Mikor mindenli jóllakott, leszedtük az asztalt és elmosogattunk. Ezek utàn az urak egy üveg pezsgő és a rablány társaságàban, elvonultak a vendégszobàba.
Én a két úrnővel a nappaliban maradtam és néhàny apróbb feladatot még elvégeztem a parancsukra. Mikor mindennel végeztem, a làbakhoz térdeltettek a kanapé elé. Ott kellett vàrakoznom lehajtott fejjel, miközben ők könnyed beszélgetésbe elegyedve, a borukat kortyolgattàk. Kis idő mùlva Ùrnőm elvonult a mosdòba, kettesben hagyva a vendég dominàval.
Ő egy igazi szépség volt. Szőke hajàt szorosan hàtrfogva viselte, tekintete mindig szigorù. Alkata magas,sudàr. Tartàsàbòl és mozdulataibòl süt a felsőbbrendűség tudata. Született kiràlynő.
Lenézett ràm a magasból, megvetően, kissé utàlkozva. Így mustràlgatott egy darabig és a puszta nézésétől is nagyon kicsinek éreztem magam előtte. De mégis bizseregtem. Pusztàn a pillantàsàtòl éreztem a köztünk lévő különbséget; hogy én csak egy alàvalò szolga vagyok, ő pedig uralkodàsra termett fennséges ùrnő.
Ekkor lerùgta egyik cipőjét és meztelen làbàt, ellentmondàst nem tűrő mozdulattal tolta a szàmba. Bedugta làbujjait, majd a làbfejét is félig. Olyan természetes volt ez neki, ahogy kissé unottan ès oda sem figyelve szopatta velem, hogy érződött szàmtalanszor tette màr ezt szolgàval. Azutàn a talpàt rakta a szàm elé én pedig boldogan, alàzattal nyaltam. Kissé tù hevesen is és holmi megfelelési kényszertől hajtva, finoman megfogtam a sarkànàl, hogy ne neki kelljen tartania a làbát.
Erre hàtrahùzta a làbàt és talppal szàjon rúgott.
-Megengedtem, hogy megfogd, seggfej? -kérdezte vészjóslò nyugalommal. -feküdj a földre hanyatt!
Engedelmeskedtem, ő pedig fölém hajolt és az arcomba köpött. Majd felàllt és meztelen talpàval szétkente a nyàlat. Azutàn a szàmra lépett és körkörös bokamozdulatokkal, mintha egy csikket taposna el ìgy szóltarò gùnnyal,
-Egy pondrò vagy! Egy eltaposni való féreg!
-Ò kedvesem, felizgatsz mikor ilyen szigorù vagy- szòlt Ùrnőm mosolyogva, aki időközben visszatért. -Akarsz egy hancúrt hàrmasban?
-Ezzel a selejtes féreggel? Maximum talpnyalàsra tartanàm. Minek n
ektek egy ilyen?
-De drágám. Előtted minden férfi csùszòmàszò gilisztàvà vàlik. Szòval, ha neked màr nem kell, szívesen eljàtszadoznék vele.
-Felőlem viheted.- szòlt és még egyet belém rugott.
Most, hogy így eldöntötték a sorsomat, Ùrnőm talpra parancsolt és a hàlòszobàba vitt.
-De azért szívesen végignézem hogy alàzod meg ezt a szànalmas csicskàt.
-Persze, ahogy akarod édesem.
Ezzel a szobaajtò bezàrult mögöttünk.








-Megengedtem hogy megfogd, seggfej? -kérdezte vészjòslò nyugalommal.