Éjszaka

Szorosan lefoglak, tudod, csak én vagyok,
A falra ismerős, sötét árnyékom vetül.
Erős kezemmel választást nem hagyok,
Durva köteleimtől tested megfeszül.

Nyakadat, melledet ujjammal érintem,
Forró ajkad sóhajt, mihez lenne kedve.
Tudom, lejjebb korai még mennem,
Bár lábaid között már égő vágyad nedve.

Kéjesen vonaglasz, szemed kendő fedi,
Azt várod, nyelvem milyen csodát adhat.
Minden porcikád újabb csókom lesi,
Helyette forró viaszcseppet kap csak.

Most éppen ellöknél, de a kötél megfeszít,
Én tudom, engem hívsz, ha felsikoltasz halkan.
Könnyes arcodon kéj és kín virít,
Meggyötört testeden pihenhet meg ajkam.