Második meglepi :) vége

Kapkodnék levegőért, de a szám tele. Viszont a szám kiszáradt. Ezt megérezvén a farok gazdája lecsapott a szájával a számra és úgy csókolt, hogy a testemen végigfutott a borzongás! Aztán a nyelv eltűnt és újra fasz nyomult a számba.
De már semmit sem bántam, csak érezni akartam minél több bőrfelületen, azt hogy élvezik a testem, használják arra amire teremtődött méghozzá, hogy örömet okozzon a FÉRFInak. Miközben alázatosan átadtam magam az érzésnek, a lökések, markolások szorítások ereje egyre fokozódott. A vágyaimat az az érzés korbácsolta egyre feljebb, hogy éreztem azt hogy a velem egy szobában lévők közelednek ahhoz hogy vágyaikat kielégítsék rajtam.
Szinte egyszerre kezdett lüktetni a két fasz a számban és a fenekemben. Ahogy gejzírként kitört belőlük a kéjnedv, akkor éreztem hogy most vagy meghalok, vagy ha túlélem, …....de ezt túlélni nem lehet .Megfeszült a testem, a pinámban az ökölbe szorított kéz … Megtalálta azt a pontot, amit sokan sokáig keresnek, de sehol nem találnak. A kéz ráfonódott a torkomra és hevesen összeszorul,hogy nem kaptam levegőt Minden porcikámon azt éreztem hogy elönti a fájdalom, majd átadja a helyét a kéjnek. Színes csillagok robbantak bekötött szemem előtt és azt hiszem pár pillanatra az eszméletemet is elvesztettem.
Amikor magamhoz tértem, a testemen csiklandozva folyt végig a geci, a számból és a fenekemből úgyszintén. Kezeim szabadok voltak, és semmit nem éreztem. Lassan megpróbáltam feltápászkodni, de minden porcikám sajgott. Félve vettem le a kendőt a szememről, de amikor körülnéztem döbbenten láttam, hogy egyedül vagyok.
Na, akkor most mi van?
Letörölgettem magam, felöltöztem és láss csodát egyik ruhadarabom sem szenvedett kárt. Még a hajamat is sikerült rendbe tennem. Tulajdonképpen semmi nem utalt arra, hogy mi is történt itt, hiszen a papírjaim rendben sorakoztak az asztal sarkán, a székek a helyükön, az ajtó pedig félig nyitva állt.
Leültem és vártam. Nem tudtam most mi fog következni, de ami történt, az az eszemet vette. Ugyanis a már ismert őr bevezette a rabot, levette a kezéről a bilincset és biccentve távozott. A rab, akivel megpróbáltam a szemkontaktust felvenni, egyszer villantotta rám az általam már oly jól ismert jégkék tekintetét. Többé nem nézett rám, elolvasta az orra alá dugott iratokat és csendben aláírta azokat. Majd ezután felállt és halkan távozott.
Az őr visszajött hozzám, hogy a kihalt folyosóról visszakísérjen a kapuhoz, amin távozhattam az Intézményből. Némán mentünk a folyosón, és egyszerűen nem értettem semmit. Már azt hittem megőrülök, mikor a zsebembe tévedt a kezem és megérintettem a még mindig nedves kendőt. Fellélegeztem. De jó, akkor mégsem vagyok teljesen őrült. A bizonyíték a kezemben van!
Mielőtt a kapun kiléptem, szokás szerint végignézték az iratokat és az öltözékemet. Fel sem tűnt az alaposság, amíg ki nem léptem a verőfényes utcára, és hogy meggyőződjek újfent józan eszemről a kezem a nedves kendőt kutatta. De mindhiába! A kendő eltűnt, mintha sosem lett volna.
Az utcán lerogytam egy padra és a táskámból elővettem egy cigit. Remegő kézzel gyújtottam meg és nem tudom meddig ülhettem ott bambán, de az őrségváltás már megtörtént és a leadott szolgálatosok hazafelé indultak. Köztük volt az is aki engem a folyosón kísért , ja meg előtte megszopatott és megdugott, meg megvert és megerőszakolt a gumibotjával. Mindez átszaladt az agyamon, amikor megláttam.
Ő rám nézett, gúnyosan elmosolyodott és odabiccent “A mielőbbi viszontlátásra kisasszony!”