Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Valódi tündérmese G.1.5.

Törölt felhasználó
2009. 03. 11. 16:44 | Megjelent: 881x
Gazdám rólam.................nekem.

A férfi igazán domináns hím volt, a társaságban. Minden döntést neki kellett meghozni és érezte a felelőséget is irántuk. Már két éve, hogy társtalan volt és még futó kapcsolatokra sem vágyott, pedig lett volna rá sok alkalom. Nem bírta elviselni a túl emancipált női társadalmat, amit persze a férfinak nem nevezhető, kényelmes, lusta, puhánnyá vált egyedek teremtettek.


Hatalmas nyüzsgést rendezett a több száz ember, de ő csak a tőle megszokott nyugodtsággal szemlélődött, kezében egy pezsgős pohárral. Senki nem tudta és még csak nem is sejthette, mire gondol. Picit elgondolkozott saját erőt próbáló életén, persze arcán a mindig kötelező mosollyal, közben ösztönszerűen sétált a vörös szalon terasza felé, hogy rágyújtson kedvenc szivarára.

A teraszajtóban akkurátusan szinte tökéletes koreográfiával gyújtotta meg a half coronáját, de valamilyen furcsa érzése támadt és kipillantott oldalra.

Egy gyönyörű, rendkívüli vonzerővel rendelkező nő állt mellette egy tipikus kora esti little black dressben. Nem lógtak rajta koh-i-norok, csak egy egyszerű gyöngy fülbevaló volt rajta, ami számára a tökéletességet jelentette. A férfi a másodperc töredéke alatt eldöntötte, hogy Ö az nő aki kell neki. Nem érdekli, hogy férjnél van-e, nem érdekli, hogy szerelmes-e, nem érdekli, hogy ki az. Kizárólag bízott állatias ösztöneiben és megérzéseiben. Nem lefeküdni akart vele, hanem birtokolni az örökkévalóságig.

A társasági etikett szerint megszólította a nőt és bemutatkozott. A nő félénken, de elegánsan odanyújtotta kezét, kézcsókra és szemébe nézett.

Érezni lehetett rajta az megadást és az alázatot a férfi személye iránt.

-Köszönöm Uram, hogy megismerhetem önt, Katalin vagyok,- rebegte szép ívű szájával

Ez volt az a pillanat, amikor, minden megszűnt körülöttük és szinte érezni lehetett, mindkettejükben, még a vér áramlását is.

A férfi szokásától eltérően nem mondta végig a kötelező bókokat, mert érezte nagy vaddal áll szemben. Ekkor eszébe jutott kedvenc mondása, miszerint a „sas nem vadászik legyekre”,- de hol vannak ma már a nagy vadaknak szánt étkek. Hát itt kérem, előtte állt a kis fekete ruhában. Alázatosan, félszegen, de olyan kisugárzással, amit az ember életében csak egyszer, legfeljebb kétszer él át.




Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.