Legbelsőbb ellenőrzés - Oltalmazva VI. rész

6. rész

Megszólalni sem bírtam félelmemben. Másodpercekig a két Nő kezei közt remegtem…
Sosem hittem volna, hogy valaha is „ilyen” helyzetbe kerülök. A bosszúálló és a büntető együtt a legrosszabb kombináció… mármint, ami az én sorsomat illeti. Tudatosult bennem, hogy itt már semmit sem úszhatok meg. Ez a nemek közti harc… ahol én harcképtelen vagyok… egy vesztes, tényleg semmi esélyem…

- Jobb, ha beszélsz, különben megint csak pórul jársz! – közölte hidegen Úrnőm.
Pillanatra rá néztem, irgalom nem volt tekintetében. Ilyenkor mindig komoly veszélyt éreztem. Visszanéztem Klárira, aki kérdőn mélyen a szemembe nézett. Nyeltem egyet.
- Bocsánat Klári azért, amit… ssssssz! - nyögtem ki fájdalmas tekintettel, de Úrnőm közbe vágott, miközben picit megszorította államat. Odalent, erőlködő farkamon éreztem egy enyhe áramütést.
- Tisztelettel beszélsz a barátnőmmel! – szigorúan okított.
- Kérem, bocsásson meg nekem Hölgyem, azért amit csináltam. Ne haragudjon rám. Szemét voltam, már megbántam. – szóltam esdeklően.
Szemei szúrtak, látszólag nem hatotta meg bocsánatkérésem. Éreztem, hogy egyre szorosabban fogja fülemet, de nem mertem szisszenni sem. Emese erősen tartotta állam, kezeim hátul bilincsben… menekülni sem tudtam volna hátrányos helyzetemből. Tekintete ellenére hangja nyugodt volt, amitől megint kirázott a hideg:
- Nem hiszek a megbánásodban! Nemcsak üzletileg, de emberileg is átvertél és úgy bántál Velem, mint egy kurvával! Ha nem lennél Emese markában, most letépném az egész faszodat és a szádba dugnám! – kék szeme vadul szikrázott az elfojtott dühtől, ezt a domináns oldalát nem ismertem – Mázlid van, hogy Ő kapott el és nem Én! De hidd el, drágán megfizetsz még mindenért… idővel… – tette hozzá egészen halkan, majd megcibálta fülem, amire fájdalmasan felkiáltottam.
- Csend legyen! – szólt rám Emese és elengedett. Klári erősen húzta oldalra fülem, miközben megvetően nézett és inkább nem ellenkeztem, azonban egyensúlyomat elvesztve tehetetlenül oldalra dőltem, mint egy zsák. Nem tudtam védekezni, bal karomat megint összezúztam, ahogy tegnap az irodában. A kőpadlón az alám került száraz kukoricadarabokba igen kellemetlen volt beleesni, alig bírtam ki a fájdalmat hang nélkül. Fülem kellemetlenül sajogott. Klári tűsarkú szandálos lábát oldalt a nyakamra helyezte és lassan nyomni kezdte. Borzasztóan fájt, könnyem kicsordult a fojtó érzésre, de nem nyomta meg erősebben.
- Ez a véleményem a megbánásodról! – közölte szigorúan könyörtelen arckifejezéssel és lehajolva leköpte fejem. A nyál az arcomon csattant.
- Erre semmi szükség Klári, hidd el. – mondta Úrnőm, miközben kedvesen hátrébb tessékelte barátnőjét. Nyakam felszabadult, párat köhögtem is.
- Ezt most megúsztad! Hálás lehetsz Emese Őrangyalodnak te szemét! – mondta enyhén dühösen a jeges tekintetű Nő, miközben a földön vergődtem megalázott helyzetemben.
- Nyugodj meg, gyere, üljünk le inkább. – Emese visszavezette Klárit a kanapéhoz, majd szigorúan rám szólt: - Térdepelsz, rabszolga!
Nagy nehezen visszaszenvedtem magam büntető pozíciómba, miközben a kis csengő kellemetlen hangját hallgattuk.

A hölgyek rágyújtottak és üdítőt iszogattak, közben beszélgettek rólam és a cégről. Klárinak hamar elszállt a dühe, amikor Úrnőm elmesélte neki elfogásom kalandos történetét és még rá is kérdezett a részletekre, a tegnap esti büntetésemről. Tetszett neki, látszódott rajta, hogy izgatja a dolog… hihetetlen a két domináns lány egymás közt… most ezen nem tudtam mosolyogni. Én voltam a szenvedő „alany”. Tetszett nekik kiszolgáltatott, megalázó helyzetem, kicsit nevetgéltek is, ahogyan a kukoricán térdepelés kínjait átéltem. Nem hittem volna, hogy ennyi időt töltök itt, már vécéznem is kellett… ezt nem fogom kibírni… - merült fel bennem a fájdalmas gondolat. De eztán jött csak a feketeleves.
Kiderült, hogy a cégünket a hatékonyság növelése érdekében átszervezik, az ebben jelentkező szervező és ellenőrző többletmunkára pedig a Kontrolling Igazgatónak részmunkaidőben egy új embert kell felvennie csoportjához. Emese felajánlotta az állást, amit örömmel elfogadott Klári. Velünk fog dolgozni… látszott felém lövellt sejtelmes pillantásában, hogy ez mennyire tetszik neki…
Basszus, mi jöhet még? – sokkolt a hír, és ebben a pillanatban nem bírtam tovább, a kukoricán, ahogy megigazítottam lángoló térdeim, rossz pozíciómban ügyetlenül megcsúsztam és felnyögtem. Nem tudtam tartani magam, dőlni kezdtem előre. Úrnőm szemvillanás alatt, egy macska gyorsaságával felállt és bal kezével maga mögül már hajította a díszpárnát, ami az utolsó pillanatban landolt előttem. Ráestem felsőtesttel, fejem pár centire állt meg a kemény kőpadlótól. Kivert a víz az ijedségtől. Mélyet lélegeztem és oldalamra fordultam. Kevésen múlt, csúnya lett volna.
Minden pillanatok alatt zajlott le, Klári meglepődött:
- Ez nem semmi, Te tényleg Őrangyal vagy! – csodálkozott. – Milyen kiválóak a reflexeid!
- A küzdősport sok mindenre megtanítja az ember lányát! A mai világban egy Nőnek nem árt mindenre felkészülnie. – magyarázott bölcsen. – És hát nekem figyelnem kell erre a kis esetlen szolgácskámra is. Ebből is látszik milyen egy engedetlen kis kan… képtelen nyugton maradni, ahogy megparancsoltam neki – mondta lekezelően, miközben a cigijét szívva odasétált hozzám. Cipője arcom előtt ált meg, amikor kecsesen leguggolt hozzám és kedvesen nézve rám fújta a füstöt. Megalázó volt, minden ködös lett pár pillanatig, fénylő szemei azonban megnyugtattak. – Ilyenek a férfiak, Nők nélkül elvesznének! – folytatta kedvesen, kissé feminista hangvétellel.
- Az biztos, de én hagytam volna pofára esni! – szólt kegyetlen hangján Klári.

A helyzet meglehetősen furcsa, kiszolgáltatottságom ellenére jó érzés volt, hogy ennyire figyel rám Úrnőm, tulajdonképpen megint megmentett engem. Lehet, hogy tényleg… „Őrangyal”…- tűnődtem.
Kedvesen mosolygott és mellei közül elővett egy kis kulcsot. Kinyitotta a bilincset, végre előre tehettem kezeimet. Csuklóimat masszíroztam kicsit és lihegtem. Még mindig a „mentőakció” hatása alatt voltam. Ő lágyan megsimította arcom és a kis csengőt leakasztva felállt. Felnéztem és felsőbbrendűséget sugárzó arcával, csillogó szemeivel tekintett le rám… apró voltam hozzá képest, de nagyon hálás…
Kérdőn nézve, kedvesen okítva megszólalt:
- Mit kell mondani ilyenkor?
Ijedten ocsúdtam fel magasztos gondolataimból.
- Köszönöm kedves Úrnőm, hogy megóvott az eséstől… – alázatosan válaszoltam. – Ön olyan… csodálatos! – folytattam szívből, hangom elcsuklott. Kicsit elérzékenyültem. Szemeiben egy pillanatra megláttam azt, amit zongorázás után, de Klári hűvös tekintettel mellé állt, mire feleszmélt… enyhe szigorral hangjában folytatta:
- Te pedig megint csak engedetlen voltál! Nem tudtál nyugton maradni és lám: bajba is kerültél újra! – mondta lekezelően. – Saját magadtól is Nekem kell megóvnom téged! Sok van már a számládon, ugye tudod?!
- Igen Úrnőm, bocsánatát kérem.
- Jegyzem ezeket, ne félj! Példás büntetést kapsz majd érte. – szigorú szemei elgyengítettek és tudtam, hogy beváltja ígéretét. Finom csókot adtam lábfejére, Ő mélyet pislogott. Látszott, hogy jól esett Neki.
Klári megvetően nézett rám, majd barátnőjére pillantott.
- Remélem, nem lágyul meg a szíved ettől a kis talpnyalótól! – mondta kicsit szigorúan és szandáljával megint, most durvábban letaposta nyakam, fejem a kőpadlónak ütődött. Feljajdultam. Tűsarka kegyetlenül nyomta a gégémet, jeges tekintete félelmet keltő volt.
- Tudja már hol a helye! Ne bántsd őt! – mondta határozottan, anyáskodó hangvétellel Úrnőm, miközben egy pillanatra szigorúan tekintett barátnőjére. Klári beletörődve levette nyakamról lábát és bocsánatot kért Tőle. Emese kedvesen bólintott felé, leült a közeli fotelba és keresztbe tett lábakkal némán dohányzott és engem bűvölt szemeivel. Mi járhat a fejében?… - kérdeztem magamtól gondolataimban.
Klári nem szégyellte felém szórt megvető pillantásait, de Emese nem törődött Vele. Kedvesen parancsoló tekintete mindent elárult nekem. Farkam feszült, már sokadszorra, de már kezdtem hozzászokni a „kényelmetlenséghez”. Közelebb húztam magam hozzá és feltérdepeltem, majd nyalni kezdtem cipőjét, ahogyan pár órával ezelőtt. Mosolygott rám, jól esett neki, ahogyan szolgáltam. Tekintetével némán jutalmazott, szemei csillogtak… megalázottságom ellenére jól esett a szemkontaktus… bár Klári mögöttem volt, mégis most biztonságban éreztem magam. Jó érzés volt Úrnőmet szolgálni… most nem volt büszkeség és nem volt fájdalom sem… csak Ő létezett számomra. Felejthetetlen érzés… ennyire egymásra hangolódni… Percekig nyaltam cipőjét, közben csend járta át a szobát…

A jeges tekintetű Nő csak nézett minket. Végül megint a valóságba estem vissza. Megcsörrent az asztalon lévő mobil…
Klári felvette telefonját, miközben a teraszajtó felé sétált. Odakint hétágra sütött az őszi napfény. Emese vállát megérintette és csendesen bocsánatot kérve kiment a szép kertbe, miközben beszélt. Úrnőm elvette előlem lábait és közelebb hajolva a karomon és oldalamon lévő sebeket vizsgálgatta meg, testemet kicsit elfordítva. Kedvesen simogatott helyenként és mély levegőt vett.
- Jaj te kis buta!... Milyen kis szerencsétlen vagy. – mondta csendesen, kislányosan kedves hangján. Megnyugtató volt nagyon. – Pár horzsolás megint… - fejét ingatta közben. - Később majd összefoltozlak újra. Miért talál meg téged mindig a baj? - aggódva tekintett rám, majd kedvesen mosolygott.
- Eredj ki pisilni, már biztosan nagyon kell. – szólt rám kedvesen és mutatott a nappaliból induló másik kis közlekedőre, ahonnan a wc nyílt.
- Köszönöm szépen Úrnőm. – mondtam hálásan.
- Még él a büntetésed! Csak emlékeztetlek. Tehát nem ülhetsz rá az ülőkére! – mondta enyhe szigorral. – Találsz mellette egy kis bilit, amíg ilyen dedósként kell bánni veled, abba csinálod! Állva úgysem tudsz pisilni az erényövben. Lesz időd hozzászokni az évek alatt. Na, sipirc! – mondta kedvesen utasítva.
Térdepelve lépkedve kisiettem.

Szép vörös és rózsaszín virágos burkolatú mellékhelyiségbe jutottam, igényes volt minden részlete még ennek is. Úrnőm körül minden tökéletes… engem kivéve. Ezen kezdtem tűnődni, mikor megláttam a vécécsésze mellett a kis sárga műanyag bilit. Te jó ég, közel harminc éve nem ilyenbe végzem a dolgomat. Itt senki nem lát, de ez akkor is olyan megalázó. Térdeplésben lábaim közé tettem és kiengedtem magamból, már nagyon kellett. Ügyesen csurgattam, az erényöv nem akadályozott, közben felnéztem. A kis ablak nyitva volt és lépések hallatszottak be. Klári hangját hallottam, aki most éppen telefonált a kertben és erre sétált. Nem mindent értettem tisztán, mert valószínűleg távolabb lehetett a faltól.
… - Minden rendben igen, és most már elmondhatom, hogy biztos… nem jelent problémát… megkaptam az állást a cégnél… figyeltem… így sínen van az ügy… Emese nem… - foszlányokat hallottam, hangja közben távolodott és a közeli utcán valami teherautó is elszáguldhatott nagy robajjal. Csipogott egyet a derekamon lévő készülék, egy kis rózsaszín led felvillant egy pillanatra, herémen és farkamon enyhe, fájdalommentes rezgés éreztem egy-két másodpercig… kicsit mellé pisiltem kaptam magamhoz ijedten… mégsem olyan könnyű így vizelni. Végeztem és a teli bilit a vécécsészébe öntöttem. Papírral megtörölgettem erényövem végét, aztán próbáltam lehúzni a wc-t, térdelésben kevés híján, de sehogy sem értem el a kallantyút… hiába nyújtózkodtam.
- Túl magasan van? – kérdezte hátam mögül Emese, enyhén gúnyosan.
Megijedtem és hátrafordultam, a nyitott ajtón a félfának támaszkodva mosolyogva figyelte ügyetlen mozdulataim. Hogy tudott ilyen csendesen mögém kerülni ez a vadmacska? – lepődtem meg.
- Sehogy sem érem el Úrnőm. – válaszoltam megadóan.
- Pedig így nem maradhat nagyfiú… kapsz fél percet, hogy a wc tiszta legyen. – parancsolta kedvesen, szemeit rám szegezve, miközben kezében megpillantottam a távirányítót. – Gyerünk!
Rosszat sejtettem, tudtam, hogy kegyetlen büntetést kapok, ha nem sikerül. Lehajtottam a wc fedelét és kezeimmel kapaszkodva ügyetlenül mászni kezdtem, ügyelve hogy fájós talpamat véletlenül se tegyem le a földre. Éreztem, hogy nem vagyok jó kondiba, nehezen felsőtestemmel felszenvedtem magam a kicsit magason lévő wc csészére, de térdeim lecsúsztak róla. Vergődtem és éreztem, hogy nem fog összejönni.
- Lejárt az időd! – hallottam szigorú hangját és jött a villám. Élesen egy másodpercnyi löketet kaptam. Hangosan felszisszentem és leestem. Kiborítottam a bilit, a benne maradt kevés pisi fenekemre fojt. Szerencsétlenül, megalázottan éreztem magam újra. Ekkor láttam, hogy Úrnőm mellett mosolyog Klári is.
- Szánalmas kis hülye! – szólt és kék szemeiben fölényes megvetést láttam.
Emese mellém lépett és kedves, de lenéző pillantással lehúzta a wc-t.
- Látod, te kis nebuló! Még kis dolgodat sem tudod elvégezni rendesen, segítség nélkül. Ha kiöblíted a bilit és felfordítva fél lábbal rátérdelsz, akkor elérted volna a lehúzó kart. – okított kedves hangján és fejét ingatta. Basszus, hogy ez nekem nem jutott eszembe – mérgelődtem magamban.
- Be foglak pelenkázni inkább, egy ilyen kis buta pisisnél ez a megoldás! – közölte szigorúan mire Klári el is nevette magát. – Moss kezet szépen!
Megmostam, bár a kéztörlőt sem értem el, de Úrnőm kedvesen odaadta. Csettintett, hogy kövessem. Lassan sétált, gyönyörű lábait és kecsesen ingó miniszoknyás fenekét bámulva sajogó térdeimen tartottam mögötte a lépést, de a látvány kárpótolt mindenért. Fájdalmas merevedésemet erényövem stabilan tartotta, már kezdtem hozzászokni. Nagyon kívántam Őt.

A zongora mellett haladt el, de a kukoricáknál megálltam egy pillanatra. Semmi kedvem sem volt átmenni rajta. Több se kellett.
- Lódulj! Kövesd az Úrnődet! – szólt rám szigorúan Klári. Éreztem hátamon, hogy tűsarkát újra belém nyomva taszít egyet rajtam és szerencsétlenül belehasaltam a szétszórt kukoricába. Felszisszentem. Ez a jeges amazon tényleg ki akar csinálni. Emese felénk fordult és ujjával hívott, másik kezében a távirányítómat készenlétbe tartotta. Felpattantam és odasiettem hozzá térdeimen.
- Elmosogatsz és rendbe teszed a konyhát… a szabályaidat tudod. Ha csettintek másodperceken belül a lábaim előtt vagy! – parancsolta szigorúan. – Munkára!
Tettem a dolgom. Egy szék segítségével jól elértem a mosogatót és mindent, amit kellett, de felmászni és lemászni gyötört testemnek fárasztó volt. Nézegettek időnként, de nem nagyon foglalkoztak velem, beszélgettek, zenét hallgattak. Sok idő eltelt, mire újra szóba kerültem.
- És nem félsz, hogy meglóg, ha nem figyelsz oda? – kérdezte Klári.
- Nem tud elszökni, mindig kézben tartom. Már megpróbálta, de csúnyán pórul járt. – nevetett Emese és csettintett. Jaj, ez nekem szólt, eszméltem. Otthagyva mindent lábai elé rongyoltam.
- Lassú vagy kicsim! – mondta kedvesen, de nem büntetett. – Széjjelebb a lábakat!
Kitárulkoztam előtte, ahogy parancsolta. Mindketten kedvesen néztek. Lehajtottam fejem sorsomba törődve.
- Mint láthatod övben tartom. Erre azért van szükség, hogy rabszolgám ne tudjon a farkával gondolkodni. – magyarázott tanárosan. – így képtelen szexuális kielégülésre, nem tud magához nyúlni és egy férfinél ez nagy hatással van az agyra, ezáltal viselkedésére. Hűségére is természetesen. Hatékonyan így lehet egy „férfi-állatot” engedelmességre nevelni.
- Férfi-állat. Ez tetszik. – mosolygott Klári, miközben hidegen nézte nyomorult létemet.
- Megvontam tőle minden szexuális élvezetet. Férfiassága az enyém! – diadalmaskodott Úrnőm. - Számára ez a legnagyobb büntetés… de hát amit tett, az súlyos büntetést kívánt. – szigorodott hangja.
- Egyetértek. De mi az a világító kis szerkentyű. – kíváncsian kérdezte a barátnő.
- Nos, az a létező leghatékonyabb férfi ellenőrzési rendszer. – folytatta Emese. – Ennek segítségével bármikor áramot tudok vezetni kis farkába és golyóiba. Az egészségre nem káros, mégis bármikor, bárhol büntetni tudom. Viselkedéskorrekció és gondolatszabályozás. A farka által érzelmileg is befolyásolható a rabszolga, így mindig tudni fogja mi a helyes. Nem tud védekezni sehogyan sem, ez a legszebb az egészben. Tőlem függ és engedélyem nélkül semmit sem tehet. – simogatta meg kedvesen arcom.
- A számítógépen lévő szoftverrel sok minden beállítható, különböző fokozatú büntetések, köztük a póráz funkció, amivel mozgásterét szűkíthetem. Ha most tíz méternél messzebb próbálna kerülni a laptoptól, egy jókora villám csapna nemi szervébe. Hidd el, nem merne elszökni… - mosolygott Úrnőm. – És természetesen levenni sem tudja magáról. Ha tönkretenné a gépet, akkor is csak ő járna rosszul.
- Bámulatos. Szükségem lenne erre nekem is. – Klárin látszott, hogy teljesen felizgult a hallottakra.
- Ő már az enyém! – Úrnőm határozottan kijelentette. Megnyugtatott, hogy nem kerülök a kellemetlen barátnő kezébe.
- Rendben, megértem… - vette tudomásul Klári, de pillantása nyugtalanított. – Azért gondolj rám, ha bünteted.
- Természetesen. – mosolygott Emese. – Hosszú lesz még neki ez a nap. Hétvégén pedig tanítani fogom. Ha legközelebb jössz, meglátod majd milyen kis engedelmes rabszolga lett belőle. – mosolygott Úrnőm, csak mélyet lélegeztem.
Csettintett és visszamentem dolgomra.

- Hihetetlen Nő vagy! – magasztalta Klári, miközben folytatták kettesben a beszélgetést. – Jól elkaptad őt. És kiszolgál mindenhogy?
- Szexuálisan is. Imádom ahogy kinyal… - mondta élvezettel Úrnőm. Témánál voltak, erről beszélgettek hosszasabban, miközben a házimunkámat végeztem. El kellett pakolnom sok konyhai dolgot, közben nézegettem kifelé az ablakon. Pont ráláttam az autó beállóra, melyet egy biztonsági kamera figyelt. Egy kis kék színű Suzuki állt közvetlen a kapunál, és kicsit közelebb… Te jó ég… álmaim kocsija: egy új típusú, sötétített ablakú szürke BMW… basszus… a rendszám is ismerős volt… ez állt tegnap reggel a ház előtt, amikor dolgozni indultam… és erről beszélt Klári is pár hete. Emese barátnőjéről volt szó az étteremből hazafelé… igen tényleg, ahogy akkor gondoltam… pont ez az okos Nő hiányzott… Ő lett a vesztem a cégnél…
Emesét figyeltem, ahogyan beszélgettek. Szépsége lenyűgözött mindig, ha ránéztem és szívem újra hevesen dobogott… Ő érte élek immár. Beleszerettem… a gyönyörű Dáma rám nézett és halványan mosolygott…
Ő életem értelme… az Úrnőm, az Őrangyalom…