Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Álom, vagy valóság?

Törölt felhasználó
2012. 11. 18. 19:22 | Megjelent: 690x
Még nincs reggel hat óra. A főnök kegyes volt, s anélkül, hogy indoklást kért volna, elengedett fél órával előbb. Amint kiléptem az épületből, a mellkasomra nehezedett a dermesztően friss hajnali köd. A gyár békés rideg szürkeségben várta a műszakváltást.
Sietve szedtem a lábaimat a porta felé, még húsz perc, és a villamoson leszek.
- Visz’ lát Józsibá! - köszöntem el a kis öregtől, aki már előre feloldotta a kapuzár blokkolóját.
- Jó pihenést Ferikém, hosszú volt az éjszaka!
Kedves volt az öreg, mindig volt egy-két jó szava mindenkihez.
Ahogy elhagytam a gyár területét, nyakamat behúzva, kezemet ökölbe szorítva gyorsítottam a lépteimen. A ködbe vesző leheletem, kis párafelhőként tűnt el a semmibe. Kedvesemre gondoltam, aki most fordulhat a meleg takaró alatt a másik oldalára. Különleges nap a mai. Ma van a 15. házassági évfordulónk.
Átsuhannak az agyamon a 15 év emlékezetesebb napjai. A gyermekünk születése, az ünnepnapok, a békés vasárnapi ebédek.

Már távol jártam a gyártól. A szomszédos ipartelep betonfala mellett haladok. Gondolataimat csak a bőrcipőm talpának tompa kopogása kíséri.
Hirtelen egy huppanó hangra lettem figyelmes, mintha valaki a hátam mögé ugrott volna. De abban a pillanatban, hogy ez eljutott a tudatomig, s megfordulhattam volna, éles fájdalom hasított a hátamba. Elveszítettem az uralmat a testem felett, összeroskadtam, mint egy rongybaba.
Arcom a hideg mocskos, nedves, poros betonúton landolt.
Nem értettem mi történik velem. Éreztem, hallottam, láttam, de a testem nem engedelmeskedett.

- Na most meg vagy! Nem ajánlom, hogy ellenállást próbálj megkísérelni, mert pórul jársz!

Ezek a szavak jutottak el a tudatomig, miközben valaki megragadott, és a hátamra fordított.
Nagy meglepetésemre egy gyerek arcú lány volt. Körülbelül 18-19 éves lehetett. A szeme bosszútól szikrázott. Meg akartam szólalni, de nem jött hang a torkomon, csak nagy nehezen mozdult tátogásra a szám, s valami nyöszörgő hangot hallattam.
- Ne erőlködj, lesokkoltalak kispofám! Pár percig nem nagy legénykedhetsz!
Ki ez az őrült? Mit akar? Kirabolni? A pénztárcámban alig volt pár ezer forint. Mi történik velem?
Ó Istenem! Miért pont ma? Kavarogtak a gondolataim. Közben az őrült lány összebilincselte a két kezemet a hasam előtt, majd felültetett. A hóna aljam alá nyúlt két kézzel, és megpróbált megemelni, majd lecibálni az útról.
A fejem előre csuklott, de már mintha éreztem volna, hogy tér vissza az erő a nyakizmaimba.
Az őrült picsa, nyögdécselve vonszolt le az út melletti erdősávba.
Ott nekitámasztott egy fának.
Félig lógó fejjel, a szemem sarkából néztem mit csinál. Mondani akartam neki, hogy ha a pénzem kell vigye, csak hagyjon elmenni. De csak artikulátlan nyöszörgés tört fel a torkomból.
A lány átdobott egy vastag kötelet a fa ágán, és a bilincsemhez kötötte. Majd odatérdelt elém, belemarkolt a hajamba, és hátra feszítette a fejemet.

- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Most fel foglak húzni. Kibaszott nehéz vagy, úgy hogy szedd össze magad, és próbálj lábra állni, mert ha nem, levetkőztetlek meztelenre, és az út szélén egy fához kötözlek. Érted? Rajtad fog röhögni az egész műszak!

Nyivákolta, sziszegte a fülembe. Hangja tele volt indulattal.
Elengedte a fejemet. Megkönnyebbülve vettem észre, hogy végre legalább a nyakizmaimnak ura vagyok. Illetve az akaratom erősebb volt, mint az izmaim feletti uralmam, de menni fog ez. Bizonytalanul tartottam a fejemet. Dühített a tehetetlenségem.

A támadóm odalépett a kötél másik végéhez és elkezdte lefelé húzni. Először az összebilincselt két karom emelkedett a magasba. Ingatag fejjel néztem, ahogy tovább húzná a kötelet, a körülbelül 50kg-os nő. Erőlködött, szinte az egész testsúlyával ránehezedett a kötélre. Éreztem, hogy megfeszül a karom, szinte fájt. A hátamat nekinyomtam a fa törzsének, és megpróbáltam felállni.
Nem ment, egyszerűen nem engedelmeskedtek az izmaim.

- Na jó! Lépett hozzám az őrült nő. Kigombolta a kabátomat, majd az ingemet. A hajnali hideg, jeges fuvallatát éreztem a testemen.
- Ne! – mondtam motyogva, artikulátlanul, erőtlenül. Felállok!

Előre dőltem, lábaimat nagy nehezen magam alá húztam. A picsa odarohant a kötélhez, és húzni kezdte.
Néztem, amint ketten is küzdöttünk azért, hogy a lábamra tudjak állni. Az erőlködés közben, azon gondolkoztam, hogy mi a fenét akar ez tőlem.
Végre a talpamon álltam. Éreztem, hogy szűnik meg a sokkoló hatása. Megnyugodtam, hogy legalább béna nem maradok.
Gondolatban már elkezdtem kitervelni a szabadulásomat. De a kis amazon, gyors volt, mint a villám.
Amit rögzítette a kötél másik végét, már egy újabb kötél került elő. Jó szorosan tekerte a két lábam köré.
Álltam a talpamon, lábaim összekötve, kezeim fellógatva . A felsőtestem teljesen átjárta a hideg.
A szemét kerestem. Sötét tekintete szikrákat szórt.

- Ha a pénzem kell, vedd el. – mondtam
Abban a pillanatban, hogy megszólaltam, egy rugós bicskát kapott elő, és a kivillanó penge élét a nyakamhoz érintette.
- Nem beszélhetsz, megértetted, különben elvágom a nyakadat!

Még a lélegzetemet is visszafojtottam. Egy őrülttel van dolgom, ez már biztos.
Szembe állt velem, az egyik kezével a kés hegyét levezette a mellkasomig. Beleborzongtam az éles fém érintésébe. Élesen karcolta a bőrömet, de talán nem sértette fel. Közben a másik kezével kigombolta a nadrágomat.
Mire kimondtam volna azt, hogy kérlek ne, egyszerre rántotta le a nadrágomat és az alsógatyámat.
- Szánalmas vagy! – mondta gúnyos erőltetett kacagás közben a lány.
Egy kérdés motoszkált a fejemben. Miért? De amint nyitásra formáltam a számat, a kés pengéjének hegye a mellkasom közepére szegeződött. A kajánul vigyorgó lány hatvan fokos szögbe döntötte a kést, az élét a bőrömhöz illesztette.
Elkezdte ferdén lefelé húzni úgy, hogy mélyen karcolta a testemet. Az éles karcolás mentén több helyen is utat tört egy egy vércsepp. Megfeszítettem magam. Behunytam a szemeimet. Hihetetlen, hogy egy gyenge nő ezt tegye velem. A véremet ontja. De mintha vigyázott volna rám. Két ferde és egy vízszintes karcolás után abbahagyta.

- Kérlek, engedj el! – mondtam, halkan könyörögve.
De ő, mintha mámor borította volna el a tudatát. Puha meleg nyelvével nyalta végig a testemen ejtette karcolást. A hideg megkarcolt, helyenként viszkető, csípő sérülésemet, a lány elborította forró nedves nyelvének lágy érintésével.
Testemet megfeszítettem, egy pillanatra elfelejtettem, hogy áldozat vagyok. Élveztem a lány nyelvének érintését. Végig nyalta az A betű karcolást a testemen, majd a szemembe nézett.
A bosszú és a vágy együtt volt jelen a tekintetébe. A szája sarka véres volt a sebemtől.
Vegyes érzések ragadtak hatalmába. Legszívesebben lenyaltam volna a vért a szája sarkából, legszívesebben letepertem volna, a haját tépve, és magamévá tettem volna, ha nem én vagyok
a másik oldalon. A támadóm, mintha bele látott volna a gondolataimba.
Elém térdelt, és a szájába vette a meredező péniszemet.
Ezt nem hiszem el, néztem fel az égre! Már a villamoson kellene lennem, s helyette élvezem a megerőszakolásomat!

A támadóm puha forró ajkai, vákuumként tapadtak a péniszem köré. Vágytam arra, hogy a torkáig hatoljak, de itt most nem én irányíthattam. Ő pedig mámoros tekintettel szopta, nyalta falta a péniszemet. Nyelve hegyét megpróbálta bedugni a makkom nyílásába. Élvezem.

Élveztem, és féltem.
Egyszer csak felegyenesedett, és a szemembe nézve sziszegve kérdezte.
- Élvezted?
Szégyelltem magam a kiszolgáltatottságomat, tétován bólogattam.

Ekkor előkerült valahonnan egy hatalmas fekete műfasz. Az arcom elé tartotta, hogy lássam, a körülbelül másfélszer vastagabb mű hímtagot, mint a saját péniszem.

- Nyálazd rendesen be, különben szárazod dugom a szaros seggedbe!

Nem akartam sem benyálazni, sem azt, hogy a seggembe dugja. Ráztam a fejemet.

- Nekem így is jó! - mondta, és az oldalamhoz állt.

Egyik kezével a meredező péniszemet fogta, másikkal meg elkezdte betolni a fenekembe a műfaszt.
Kemény volt és feszített, de a lány kíméletlen volt, és hihetetlen erővel belém lökte.
Úgy éreztem szétrepedek ott hátul. Fájdalmasan nyögtem fel. Kicsit várt, majd kihúzta. Ráköpött többször a hímtagra, és újra ugyan olyan erővel tolta be a seggembe. Ezt már kibírtam fájdalmas nyögés nélkül.

A péniszemen a lány puha keze izgatta, a seggembe a támadóm nyálától sikamlóssá vált műpénisz járt ki be.

Már rég nem éreztem a hajnali ködös párás hideget.
A homlokomon gyöngyöződött a vágy verejtéke. Már nem emlékszem arra, hogy melyiktől élveztem el, a kezétől a farkamon keresztül, vagy a műfasztól az ánuszomon keresztül, de beleremegtem az élvezetbe, ott kikötözve.
Még a vágy csúcsán voltam, amikor egy hirtelen éles fájdalom hasított a hátam közepébe.
Ismét magamba szakadtam a gondolataimmal. Már megint a sokkolót használta ez a ribanc. Ha ezt túl élem, én is szerzek valahol. - gondoltam.

A bilincs lekerült a kezemről, a kötelek is eltűntek.
Ott feküdtem a nyirkos fa tövében. A lány a fülemhez hajolt.
Öt perced van, hogy összeszedd magad! Jön a műszakváltás!
Hallottam amint elmegy, és közben gúnyosan, elégedetten nevet.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.