Legbelsőbb ellenőrzés - Jegelve V. rész

5. rész

- Nem mozdulhatsz és egy szót se! – kedvesen, de határozottan megparancsolta Úrnőm, miközben pislogva felocsúdott a csengetésre.
Felegyenesedett és még mindig szerető tekintetével nézett, majd elindult az előszoba irányába. Csak szomorúan pillantottam rá, lehunytam szemem. A térdeim lilultak a fájdalomtól, meg is rezzentem, mire a kis csengő újabb hangot adott. Kifelé menet hátra is fordult egy pillanatra, tekintete már szigorúbb volt, de nem foglalkozott velem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Kezdtem ideges lenni… meztelenül térdepelve, megbilincselve eléggé hátrányos helyzetben éreztem magam…
Még nem láttam Őket, de hallottam Klári és Emese egymásnak örvendő kislányos hangját, amit két puszi követett. Kicsit cseverésztek, egymás ruháit dicsérték, ahogy a Nők közt ez lenni szokott és hallottam, hogy kopogó léptekkel közelednek… Most jó lenne köddé válni! – gondoltam magamban, de rácsok nélküli börtönömből menekülni esélyem sincs. Mély levegőt vettem… elfogott a félelem.
A rám akasztott kis csengő csilingelt hosszasabban, ahogyan megremegtem. Pont ekkor léptek a nappaliba…

A két Nő rögtön énrám nézett és megálltak… azt hittem ebben a pillanatban elsüllyedek szégyenemben. Totál leizzadtam és szerintem vörös is lett a fejem. Nem vártam a folytatást… Úrnőm immár kibontott hajjal, még mindig szemüvegben győztesen elmosolyodott és felém emelt kezével Klárihoz fordult:
- A meglepetésem. – szólalt meg, majd barna sörénye szépen lobogott, amikor ismét felém fordította fejét és kedvesen folytatta: - A kis büntetett rabszolgám. Azt hiszem, ismeritek egymást.
Klári egy pillanatra megdöbbent, de csodálkozása hamar tovaszállt és kissé mérgesen nézett engem látván „nem mindennapi” helyzetem. Vállig érő szőke, vasalt haja most rövidebb volt, mint legutóbbi találkozásunkkor, elől kicsit az egyik kék szemébe lógott. Szép Nő nagyon, majdnem annyira, mint Úrnőm, de valahogy az Ő jeges tekintetétől másfajta érzéseim voltak. Félelmem nőtt, ahogy nézett másodpercekig némán, de remegésemet nem palástolhattam, a csendet megtörte a kis csengő kellemetlen hangja. Megindult felém határozott léptekkel, fekete-díszes, hosszú ujjú blúzában, dekoltázsa kicsit látni engedte kis formás melleit, a kék szűk farmernadrágban igencsak jó alakja volt, lábán fekete-ezüstös tűsarkú szandált hordott. Hirtelen megállt előttem. A vékony lány kicsit kisebb volt Emesénél, de most fenyegető tekintettel tornyosult fölém… minden megállt bennem és fel sem fogtam, amikor lendületből arcon vágott. Fejem a zongora oldalának koppant, fülem csengett, kis híján eldőltem… kiszolgáltatottságom már nem is lehetne nagyobb… erre eszméltem, miközben hangosan felnyögtem a fájdalomtól. Klári némán, de dühösen nézett, lélegzeteit tisztán hallottam. Szeme jéghideg volt, könny nem jött belőle csak megvetés, erősen érezhető volt köztünk a feszültség. Szikrázott a levegő… Emese megjelent mögötte és vállát átkarolva nyugtatgatni kezdte és szigorú pillantásokat vetett felém.
A jéghideg tekintetű Nő nem vette le rólam a szemét… éreztem magamon… most jóval erősebben, mint akkor…

Emlékeim teljesen kitisztultak a néhány héttel ezelőtti estéről…

… - Egészségünkre! Igyunk a sikeres üzletre. – mondtam örömmel, miközben Klári szemébe néztem.
- Egészségünkre! – válaszolta boldogan mosolyogva. – Ez mindkettőnk számára sikeres két hét volt.
- Az biztos! – mondtam és gondolatban hozzátettem: főleg nekem. - És hosszú még az éjszaka… - mondtam enyhe mosollyal, rögtön érezte mire is gondolok és csábítóan nézett miközben pezsgőjébe kortyolt.
A jó vacsora és a koccintás után elfogyasztottuk a krémes desszertet, amit eléggé élvezettel nyalogatott a kanálról, miközben sokat sejtető tekintettel nézett kissé jeges kék szemeivel. Éreztem a vágyat, de volt benne valami nyugtalanító… biztos csak a pezsgő – gondoltam magamban – vigyázni kell „veszélyes” ital… percekig csak némán, sejtelmesen néztük egymást.
- Köszönöm a vacsorát! A desszert is finom volt. – mondta mosolyogva.
Későre járt, csaknem éjfél volt. Már csak mi voltunk az étteremben, záráshoz készülődtek, ezért kértem is a számlát. A pincér gyorsan kihozta, én elővettem a tárcámat és átnyújtottam neki hitelkártyámat.
- Bocsánat Uram, de technikai okok miatt nem tudjuk elfogadni. Kérhetném, hogy készpénzzel fizessen?
- Uh, borzasztóan sajnálom, de nincs nálam pénz. – mondtam zavartan és zakóm zsebeimben kutattam eredménytelenül.
- Hagyd csak, majd én rendezem. – szólalt meg Klári és átnyújtotta neki a tetemes számla összegét, csinos borravalóval, majd rám mosolygott. A pincér megköszönte és jó éjszakát kívánt.
Felsegítettem kabátját és kimentünk az utcára. Szép fényes éjszakába értünk, a körút forgalma kicsi volt.
- Ne haragudj, ez olyan ciki nekem. Semmi készpénz nem volt nálam. – mondtam mentegetőzve.
- Ugyan már Tamás, bárkivel előfordulhat. Nem tehetsz róla. – mondta kedvesen.
- Jó, de majd megadom mindenképpen. – mondtam mosolyogva.
- Szó sem lehet róla… azonban máshogyan „kedveskedhetnél”, hosszú még az éjszaka! – mondta csábítóan.
- Hazakísérlek. – mondtam teljes izgalomban és megcsókoltam. Ő viszonozta, jól esett, de kicsit valahogy hűvösnek éreztem, vagy tán gyors voltam… fura. Csak mosolyogva nézett. Gyalog indultunk el, közel lakott, alig pár utcányira. Belém karolt, közben beszélgettünk.
- Vége a kiszolgáltatottságomnak… mármint a tömegközlekedés felé. – mosolyogtam. – Hamarosan lesz kocsim.
- Milyet akarsz venni? – kérdezte.
- BMW-t, az a legújabb típus nagyon tetszik.
- Hú, de jól megy egyeseknek! – mosolygott.
- Azért tudok bánni a pénzzel… a főnököm gratulált is ma. Idén én vagyok a legsikeresebb értékesítő a cégnél. A jutalékra nem panaszkodhatom… odatettem magam. – mondtam kicsit nagyképűen, de visszavettem. – Szóval igyekszem és kezdetnek ez a „kis” autó jól jön majd.
- Fekete színűt akarsz?
- Nem, inkább szürkében tetszik.
- Sötét vagy világos?
- Mindegy milyen árnyalat, az csak a nőknek szempont. – mosolyogtam. – A lényeg, hogy jól menjen.
- Jól is fog állni Neked. – nevetett. – És jól is megy, ami azt illeti. Egy barátnőmnek ilyen kocsija van, ültem már benne.
- Jól mehet a csajnak. – lepődtem meg.
- Igazi vezéregyéniség, okos és rendkívül kreatív. Valahol Ő a példaképem az üzleti életben. Amúgy hamarosan nálatok fog dolgozni. Erősíti majd a céget, ebben biztos vagyok. – mosolygott kedvesen.
Ja, egy okos nő… pont az kell nekünk. – gúnyosan gondoltam magamban.
Megérkeztünk a házhoz és hozzám fordult.
- Fel szeretnél jönni? – kérdezte enyhe csábító mosollyal.
- Ez még kérdés? Az „esti mesét” nem hagynám ki. – válaszoltam amolyan macsósan.

A lakás szép volt, teli különböző növényekkel. Pár perc múlva ágyban voltunk, vadul szeretkeztünk és minden módon élveztem az együttlétet. Orálisan kielégített, majd hosszas előjáték következett részemről is, bár punciját nem érintettem nyelvemmel. Azt a farkamnak tartogattam. Csókoltuk egymást mindenhol, majd az ágyban felülkerekedett és kezeimet lenyomva erőteljesen „meglovagolt” és alig néhány perc múlva mindketten hatalmasat élveztünk. Ez a nő baromira tud kefélni, de hűvös tekintete kissé zavart most is… ez tényleg fura. – gondoltam magamban. Nem igazán láttam benne többet…
Pár percig simogatott, majd elindultam kifelé.
- Most hová mész? – csattant fel a hangja.
- A fürdőbe, ha megengeded. Lezuhanyozok.
- Ráérnél reggel is, minek ez a sietség, gyere vissza ide mellém. – kérte kedvesen.
- Kora reggel már dolgom van, mennem kell. – válaszoltam kissé tárgyilagosan.
- Basszus Tamás, holnap szombat van, nem kell dolgozni menni. – kissé kiakadt és félülő helyzetbe helyezkedett, miközben jeges tekintettel nézett.
- Akkor is van elég dolgom. A biznisz sosem áll meg. Az „esti mesének” itt vége, bocsi, de mennem kell.
Tekintete már korántsem volt olyan kedves, szemei hidegen meredtek rám, inkább gyorsan öltözködni kezdtem.
- Azt hittem, hogy komolyabbra fordulhat közöttünk, de legalábbis, hogy nem használsz ki engem! – kezdett ingerültté válni hangja, tekintete szigorú lett pillanatok alatt.
- Nem használtalak ki! – mondtam nyugodt hangon. – Valóban jó volt Veled együtt dolgozni a projektben, sikeresek voltunk, lezártuk az ügyet. Elvittelek vacsorázni, hogy megünnepeljük. Megkívántuk egymást és jól éreztük magunkat. És ezzel vége, ennyi! – mondtam határozottan.
- Mekkora egy szemét vagy! Ezt nem hiszem el. – hangját felemelve dühösen nézett, szemeibe nézve rosszat sejtettem. Ideje mennem.
Elindultam kifelé, és nadrágzsebemben ekkor megtaláltam egy összegyűrődött húszezrest. El is felejtettem, hogy ez itt van. Visszafordultam hozzá, de kerültem tekintetét, miközben odamentem az ágyhoz.
- Nem akarok tartozni neked, mert kisegítettél. Ez a tiéd. – mondtam közömbösen. – Viszlát.
És ezzel ledobtam elé a pénzt az ágyra.
- Ezért még drágán megfizetsz! – üvöltötte dühösen.
Könnyezett, de jeges kék szemeivel ölni tudott volna…
:
… ilyen tekintettel nézett rám most is, ahogyan Emesének elmesélte az egész történetet. Egy hétbe telt mire kiheverte. Szemét voltam vele, mostanra már én is beláttam. Lehunytam szemem.

Mint az kiderült beszélgetésükből Klári először mesélte el részletesen történetünket, de Úrnőm már korábban is tudta, hogy „viszonyunk” volt, nem csak üzletileg. Emese döbbenten hallgatta Őt és közben néha szigorúan nézett felém. A szőke lány már nem sírt, teljesen hideg fejjel mondott el mindent, és azt is, hogy még sosem alázták meg őt ennyire. Emese, mikor bekerült a céghez, és felfedezte a pénzügyi „eltéréseket” akkor kezdett gyanakodni az értékesítésre, és a barátnőtől kapott információkkal hamar fókuszba is kerültem. A Vele kötött üzletem sem volt tiszta csalásom miatt, jóval többet kerestem rajta, mint Ő. Mindez már kiderült persze. A dísznövénybe rejtett kamerával segített engem megfigyelni, a hozzá kapott levél pedig találó volt. Sosem fogom elfelejteni.
Részben Neki is köszönhetem, hogy itt vagyok most: teljesen kiszolgáltatva.
- Ha csaló, akkor nem kellett volna értesíteni a Rendőrséget? – kérdezte Klári nyugodt hangon.
- Egy lehetőség igen, de kellemetlen lett volna a cégemnek és a tiédnek is. És félő a többi ügyfélnek is… jobb a botrányt elkerülni. Majd megoldom megfelelő kompenzációval. Jól is ki lehet jönni belőle. – válaszolta Emese.
- Igazad van elég, ha a „felelős” megfizet érte. – meredt rám megint fagyasztó tekintetével.
- Megfizet érte! Ezt garantálhatom. – mondta csendesen Úrnőm, miközben szigorúan nézett.
A két Nő élesen figyelt, amitől teljesen feszült voltam és nem találtam szemeikben egy kis könyörületet sem. Mintha egymás gondolatát olvasnák, egyszerre álltak fel a kanapéról és kényelmesen odasétáltak hozzám. Klári félelmet keltett, Emese fölényesen nézett rám. Aranybarna szemeitől lélegzetem is elállt, majd közel hajolt arcomhoz és kedves gúnnyal megszólalt:
- Mindezek után mondd szépen, amit szeretnél elmondani Neki! – államat gyengéden megfogta és Klári felé fordította.
Ő is közelebb lépett és lehajolt hozzám, kezével fülemet markolta gyengéden.
Kék szemeibe nézve elvesztem, gúnyos mosolya belül jéggé fagyasztott…