Egy (talán)igaz történet is lehet. 2,rész

Monic végig simogatta az összes ruhát ,érezte a bőr finom tapintását ,a kezei között az anyag lágyságát a varratok által meg szakított folytonosságot.Bevillant egy kép majd kutatni kezdett most már célirányosan tudatosan.A kedvencét kereste amit annyira szeretett oly rég.Megtalálta ,a szekrény egy eldugott pontján gondosan neiylonba becsomagolva ott lógott a csoda.Egy overál vagyis inkább egy cicaruha gondosan lekövetve teste minden egyes vonulatát és hajlatát.

Felrémlett mennyit járt a szabóhoz próbára míg tökéletes nem lett .Szinte második bőreként viselte ,iszonyatos alakot kölcsönözve amúgy is tökéletes testének.
Vajon jó e még?
Ezt csak egy módon tudhatja meg...Lassan kezdet kibújni ruháiból majd egyre gyorsabban és gyorsabban szabadult meg a társadalom számára mutatott arcának utolsó darabjaitól is.
Levette a polcról a ruhát ,valami megmagyarázhatatlan izgalom kezdte hatalmába keríteni ,valami amit már nagyon régen érzett.Lassan kezdte beledugni a lábait az egy majd a másik szárba is egyre feljebb húzva a ruha finom anyagát.
A tükörben látta amint szépen fokozatosan kezd átalakulni teljesen befedve teste minden porcikáját.Meglepődött mintha tegnap vette volna fel utoljára és nem olyan régen aminek már lassan a dátumát sem tudja.A ruha maximálisan jó volt rá.Hát igen nem hiába edzett olyan hévvel hetente háromszor abban a konditeremben ahová rendszeresen eljárt .Talán egy kicsit azért mégis változott az idők során ,nőiesebb lett ezt látta félig felhúzott cipzár adta dekoltázsa szép ívén.

Tetszett a látvány ami a talpig érő tükörből visszaköszönt rá.
Keresni kezdett ,ha már idáig eljutott akkor legyen teljes a kép.Válogatni kezdett a csizmák között ,majd megtalálta azt amit keresett.Egy igen magas sarokkal készített gyönyörű ívben görbülő talpal párosított combközépig érő,a belső felén végig cipzáras csizmát.A csizma fekete fényét csak a talp piros színe törte meg.
Kezdte felhúzni a bal majd jobb csizmát is lassan gondosan felhúzva cipzárt a teljes hosszán.Kicsit imbolygott a magas sarok adta magasság miatt.Bizonytalan volt ,régen nem viselt ilyen magas sarokkal készített lábbelit.Majd belejön gondolta.

Újra keresgélni kezdett a szekrényben majd kisvártatva egy fűzővel a kezében lépett újra a tükörhöz.Magára vette majd a cipzárt elől finoman kezdte felhúzni centiről centire.Lassan ment kicsit passzosabb volt mint amikor készült ,az időközben a mellei adta lehetőségek megváltoztak ha nem is sokat csak épp annyit ami passzossá tette a fűzőt .Feljutott a cipzárral az útja végéig.Majd újra a szekrényhez fordult és egy hosszú kesztyűt vett ki onnan.Még ez hiányzott a teljes képhez.Mikor már ezt is magán tudta visszafordult a tükör felé kíváncsi volt milyen is a teljen látvány.

Szinte elállt a lélegzete ,amit látott az teljesen lázba hozta.A látvány amit látott elindított benne valamit ,valamit ami nagy hatást gyakorolt rá...
Na így kellene bemennem a tárgyaló terembe biztos minden peremet megnyerném ,sütötte el magának az észrevételét.Csendben mosolygott magában amint maga elé képzelte az arcokat amint meglátják bemenni így.Félrehessegette a gondolatot ...

Egy kósza ötlettől vezérelve elindult a helységből fel a lépcsőn .Fel a lakásba ,átjárta a testét az izgalom ,a bizsergető érzés ,hogy valami olyat csinál ami nem megszokott tőle ,egy kis őrültséget.Hangosan kopogtak a csizmák sarkai a burkolaton.Bement a konyhába kivett egy üdítőt majd a nappaliba ment vele.Lehuppant a fotelba majd felrakta a csizmás lábait egy székre amit közben húzott oda.Milyen jól is mutatnának ezek a csizmák a szép új asztalán azon a gyönyörű világos grániton amit választott.Magába mélyedve kortyolgatta az üdítőt .A pohár szélén körözgetett a kesztyűs ujjával .Tetszett ,hogy érezte a pohár minden formaváltozását a finom bőrön keresztül.

Bekapcsolta a tévét és nézni kezdte .Jó volt így ülni ,valami kis színt vitt bele a szürke estéibe valamit ami most más.Jó volt lehet hogy ezt máskor is meg kellene ismételnie.Na majd elválik.
Eltelt egy két óra mióta lehuppant a fotelbe lassan ideje lenne a fekvéshez készülődnie.

Felkelt és a hálószoba felé vette az irányt ,le kell vennie mindezt .Boldog volt nem tudta megmagyarázni de ezt érezte .Valahogy boldognak érezte magát ,valami feltöltött érzést érzett olyat amit mostanában soha,csak remélte,hogy máskor is így lesz...

Pár napja ,hogy a nő látogatást tett a telepén Davenek .Újra és újra bevillant a kép a nőről .Újra lejátszotta az agyában felvet kisfilmet amint ott volt nála.Ideje lenne valami tervel elő állnia mert még azt hiszi,hogy nem foglalkozik az asztalával,és ezt nagyon nem szeretné hátha látja a látványt újra kerüljön akárhány asztalba is...

Leült a számítógépe elé ,megnyitotta programot és rajzolni kezdett.Nem nagyon jöttek a gondolatok elnyomta a kép ami újra és újra bevillant.Valamit csinálnia kell mert ez nem lesz így jó.Igyekezett a tervezésre koncentrálni,lassan kezdte elkapni a fonalat ,egyre másra születtek a szebbnél szebb rajzok az asztalról.Most már az alkotó kőfaragó ült a gép előtt nem egy álmodozó férfi .Egyre szenvedélyesebben rajzolta ,egyre jobban bonyolódó képeket sorra kezdtek életre kelni a különlegesebbnél különlegesebb alkotások.Igen mert ezek már nem asztalok voltak hanem alkotások .

Dave végére ért úgy érezte nagyot alkotott ,és egyedit .Már neki is tetszett..Ritkán van ilyen elégedetten forgatta a művét a virtuális térben.Az összes modelt kinyomtatta ,ezt hagyta utoljára .Neki ez tetszett legjobban de majd a nő eldönti melyiket válassza.Ha van ízlése,bár azt látta ,hogy páratlan ami a nőnek van ,akkor ezt a legutolsót választja.Ez mindent visz.Elfogta az az izgalom ,hogy valami csodát alkothat ,egy páratlan remekművet .A szakma iránt érzett alázat és szeretet mindig meg evelenedett a munkáiban.Most még párosult is azzal,hogy nem akárkinek készítheti.Igen mert mostanra már bevallotta magának,hogy valami van a nőben ami megfogta és nem engedi a gondolatait.Dolgozhat egy ilyen megrendelőnek az már egy fél siker.

Gondosan összeszedte a terveket és egy mappába rakta.Telefonál és megpróbálja eljuttatni a nőnek.Azt csak remélni tudta ,hogy személyesen beszélik meg melyik is legyen.A telefonért nyúlt megkereste a számot és hívta a nőt.Kicsengett ,hosszan csengett de nem vette fel senki.Majd az üzenet rögzítő jelentkezett.

-Üdvözlöm Dave vagyok a kőfaragó,elkészültek a tervek .Szeretném eljuttatni önhöz kérem hívjon fel ,hogy hova küldjem el.Várom a válaszát üdvözlettel Dave.

Lerakta a telefont kicsit csalódottságot érzett mert nem tudott a nővel beszélni de mindegy majd jelentkezik ha kell neki.Zárta le magában az ügyet Dave.Lerakta a telefont és rendezgetni kezdte az iratait ,és bezárta a számítógépet.Csendben tette a dolgait ide oda a gondolataiba mélyedve.Ezt a csendet a telefon csörgése törte meg.
Felvette.

-Kate vagyok ,Monic ügyvédnő asszisztense .Az ügyvédnő nem tudta felvenni a telefont mert vannak nála ,kérte hívjam vissza magát ,a megbeszélés után bent lesz az irodában .Várja magát ha betud fáradni hozzá ,ha önnek megfelel.
-Hol van ez az iroda?kérdezte Dave.
-A La Palmas irodaház 25.-ik emelet.mondta a nő.
-Jó ,beviszem.
-Jó rendben ,minden jót uram.

Dave tudta hol van ez az épület ,bent a belvárosban az üzleti negyedben.A város legfelkapottabb iroda épületeinek egyike volt ez az épület.Jó legyen, ha oda kell vinni hát odaviszi személyesen .Legalább egy kis várost is néz.Meg amúgy is szeretett meghökkenteni .Tudta ezen a részen az öltöny és a nyakkendő dukál ,nem a munkásruha.De marhára nem érdekelte mert már régen a saját szabályai szerint élt.Megmaradt egyszerű embernek és nem szégyellte honnan jött.Akinek nem tetszik az....Hóna alá csapta a mappát és kiment az irodából ,beült a pickupba és elviharzott a belváros felé.

Dave a nyakát tekergetve bámulta a magas felhő karcolókat.El csodálkozott a magasságokon és a nagyságokon .Milyen lehet olyan magasan a kilátás ,gondolta.Na majd egyszer megnézi este is.Ugyanis szerette a várost este látni fényben .Valahogy hatással voltak rá az éjszakai fények .Na majd egyszer.

Oda ért az épülethez .Hát ez sem rít ki a többé épület közül hasonlóan magas és impozáns épület volt mint a többi körülötte álló.

Bement megkereste az útba igazító táblán a nő nevét és irodája számát.A lifthez ment és felment.Szórakoztatta a sok öltönyös sznob ahogyan mint egy űrlényt méregették a ruhája miatt.Annyira kirítt közülük ,a ruha a testtartás az alkata mind különbözővé tette tőlük.Mind kis nyeszlett csodabogarak voltak mellette.Közben a lift felért a kívánt emeletre .Dave irányt mutató táblákon látta a keresett nő irodája szinte a szint kétharmadát elfoglalja.Ez igen ,csettintett magában.Tud valamit a hölgy.Egy pulthoz lépet és megszólította az ott ülő nőt.

-Jó napot .Dave vagyok és az ügyvédnőhöz jöttem,elméletileg már vár.
-Jó napot ,mindjárt szólok neki.
-Egy úr van itt,és önt keresi.Davnek hívják.
-Jó küldje be.
-Fáradjon be várja magát.mondta a hölgy,miközben végig mérte tetőtől talpig .Látszik nem ehhez van hozzá szokva.Na mindegy kit érdekel kihez van ez hozzá szokva.

Dave benyitott az ajtón amit a hölgy mutatott neki .Egy előtérbe került ,egy jó tágas előtérbe.Ízlésesen volt berendezve .és látszott ,hogy tulajdonosa kellemessé akarta tenni a várakozás perceit a látogatói számára.Át ballagott a helységen és kopogtatott az ajtón.
-Tessék,halladszott ki a jól ismert hang.Belépett.Egy még tágasabb helységben találta magát .A talpig üveg ablakokon a város terült el előtte impozáns látványt és hátteret nyújtva .Lenyűgözte a látvány ilyet nem igazán látott még élőben ,valahogy nem volt rá alkalom hogy ilyen helyen megforduljon.A bőr ülő garnitúra komollyá tette a szoba hangulatát,a falakon rengeteg polc tele könyvvel és rengeteg aktával .A hatalmas páfrány tette még egyedibbé a szoba látképét.A szoba végében háttal a városnak volt a nő íróasztala.A nő a hatalmas íróasztal mögött egy bőr főnöki székben ringatózott csendben figyelve Dave csodálatát a látképet illetően.

-Üdvözlöm,tetszik amit lát?kérdezte Monic.
-Üdvözlöm ,ennyire látszik?nagyon szép irodája van.
-Köszönöm örülök ha valaki értékeli a munkámat,sokáig tartott míg rátaláltam erre az irodára és így kialakítottam,mondta Monic.
-Sikerült valami szépet terveznie?nem volt gond ,hogy behívtam ide?
-Hát ,hogy szépet terveztem e azt majd magának kell eldöntenie,és nem nem volt gond elfáradnom ide .ez a csodálatos panoráma ez minden fáradságot megért.mondta Dave.
-Tessék itt vannak a tervek ,ha kérdése van kérem tegye fel bátran,mondta Dave és lerakta Monic elé az asztalra a mappát.Visszaült és figyelte amint a nő a mappáé nyúl és lapozni kezd minden oldalt gondosan szemügyre véve.Látszott az arcán az egyre jobban tetsző képek .Ahogy lapozgatott annál jobban kikerekedtek a szemei ,látszott tetszik amit lát.
Monic tudta,hogy a férfi tehetséges és gyönyörű alkotásokkal kápráztatja el a megrendelőit,ezért is volt olyan a híre ,és ezért is választotta ő is.De amit itt látott a terveiben az minden várakozását felül múlta.Nehezen leplezte ámulatát ,ehhez foghatót még nem nagyon látott soha ,a gondosan minden részletig megtervezett asztal nagyon de nagyon figyelmes és aprólékos és maximalista embert sugallt .Az utolsó oldalhoz ért ,és ott érte csak az igazi ámulat ,minden apró részlet benne volt ebben az egy rajzban ,az összes eddig látott apró különlegesség testesült meg egyben.Nem tudott betelni a látvánnyal.Nem tudott mit mondani szinte kereste a szavakat.
-Ez az utolsó ,ez valami álom szép ,ezt szeretném .mondta Monic.De mivel ilyen ,kettőt kérek.Egyet a házamba és egyet ide az irodámba is.Megmondja mennyi és fizetem.Megoldható ide felhozni?kérdezte Monic.
-Hát nem lesz egy egyszerű feladat de majd megoldom valahogy,mondta Dave.Bár tudta az emberei nem repesnek majd az örömtől,hogy ide kell felcipelniük de ő arról volt híres,hogy nem volt előtte lehetetlen.
-Rendben akkor jelentkezem amint megvagyok velük és szállítanánk .
-Legyen,mondta Monic.

Dave örült a sikernek és a megrendelésnek.Jó eső érzés volt látni a nő arcán tükröződő csodálatot.A nő a tervekben gyönyörködött ő meg a nőben jó szituáció.
Monic még mindig a hatása alatt volt a férfi által készített rajzoknak ,elmélyülten szemlélte a lábai előtt elterülő város forgatagát.Bár a lábai alatt más terülne el...Egy kósza gondolat volt de nem hagyta nyugodni ,belefészkelt az agyába mint egy kis élősködő és néha néha bevillanva jelezte a meglétét.Tetszett a szenvedély és az odafigyelés a férfi rajzaiból .Tetszett ahogyan szerényen hozakodott elő a terveivel ,tetszett a kisfiús lelkesedés ahogyan az irodáját megcsodálta ,végre valaki aki értékeli.Ezt mostanában nem nagyon kapta meg senkitől és ez nagyon jól esett számára.
Kíváncsi volt milyen is lesz majd élőben az amit a férfi megtervezett.Majd elválik és még valami más is amit eddig csak kerülgetett de most már egyre jobban körvonalazott önmagának..

folyt.köv?