Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Sirius és Grace (in hell? :) )

Törölt felhasználó
2012. 11. 11. 19:03 | Megjelent: 782x
Kis agymenés tőlem, fantasy, vagy akár középkori környezetben, ajándékba írva a barátnőmnek. Egyfajta nyílt ajándék, olvassa mindenki, akit érdekel. ;)




A férfi belépett a sátorba. Vértől mocskos kardját a jobb oldalról odasiető fegyvernöknek dobta, másik kezével már tépte le magáról nehéz, vasszűzként szorító páncélját. Az ostrom nem rég ért véget. Bal válla még mindig sajgott, de nem emlékezett rá, hogy a csata forgatagában mikor kapta az ütést. Arcát mocskos, véres izzadtság fedte, de ő fáradtan mosolygott. A várat annak és rendje módja szerint kifosztották, a vármegyében helyre állt a rend, az ellenséges sereg lemészárolva az utolsó emberig, a nők és a gyerekek fogolyként, várva, hogy elszállítsák őket, és áruba bocsájtható rabszolgaként éljék le életüket. A szolgák már rohantak, hogy kiszabadítsák a páncélból.
Ekkor egy másik, páncélt viselő harcos lépett elé, meghajolt, majd megszólalt:
- Lord Sirius! Uram... Megtettük a szokásosat. Ez pont templom mögötti kamrában bújkált, mikor betörtünk. Remélem elnyeri tetszésed... A másik helyiségben már elő is készítettünk mindent.
- Köszönöm, parancsnok. - válaszolta a férfi. - Veszek egy fürdőt, majd megyek is. Szóljatok a katonáknak, hogy igyanak, és kurvázzanak ma, ameddig jól esik nekik. Most pár napig még nem indulunk tovább.


A férfi félrehúzta a függönyt. Középen, a hatalmas, díszesen faragott ágyon egy lány feküdt, szorosan kikötözve. Két karja magasan a feje fölé húzva, lábai terpeszben, kifeszítve, szája bekötve. Meztelen volt, és épp a köteleiből próbált szabadulni.
Először észre sem vette a belépő férfit, aki azonban rögtön megállapította, hogy a mai fogás különösen szép. Már a puszta látványra érezni kezdte, hogy a nadrágja szűk lesz, valamint látása talán kissé elhomályosult. Legszívesebben állatiasan, nyersen rávetette volna magát a fogolyra, hogy azonnal magáéve tegye, hogy hallja a sikolyait, majd később a nyögéseit, de visszafogta magát. Sokkal jobban szerette kiélvezni ezeket az estéket. Nem siet végül is sehova. Halálbüntetés terhe mellett most jópár óráig senki sem zavarhatja.
A lány ekkor vette őt észre. Fejét felemelve felnézett. A szeme kisírt volt, és halálra rémült. Halkan, nyögött valamit, amit a férfi nem értett, de nem is törődött vele. A lány végig a férfi szemeit nézte, amelyek rémületesen megnyugtatóak voltak. Azt sugározták, hogy minden rendbe lesz, hogy a férfi vigyázni fog rá. Egy pillanatra talán megnyugodott, de aztán észrevette a férfi deréktáján azt a kis dudort, valamint a nyugalmas tekintet mögött megbúvó eszelős kéjvágyat.
"Alig idősebb mint én. Még ő is bőven csak a huszas éveiben járhat... és egészen csinos is" - gondolta a lány akaratlanul. Többre azonban nem volt ideje, mert a férfi levette szájáról a kötést, de a tenyerét továbbra is a lány szájára tapasztotta.
- Most áruld el nekem a neved. - mondta, majd elemelte a tenyerét.
A lány hallgatott, mire a férfi elmosolyodott.
- Reméltem, hogy ellenállsz kicsit. - mondta már-már kedves mosollyal. - tudod, úgy sokkal jobban szeretem ezt az egészet. A nevedre vagyok kíváncsi. És el fogod nekem árulni. Ezen kívül meg foglak erőszakolni, és ha nagyon ellenállsz, talán kínozni is.
Közben a kezei elindultak, hogy felfedezzék a lány gyönyörű testét. A lány lélegzése felgyorsult, próbált ellenállni, de a kötelek szorosan tartották. A férfi ekkor odahajolt, majd mielőtt a lány feleszmélhetett volna, megcsókolta, de úgy, mintha a szerelme lenne. A lány megszédült, és akaratlanul is megindult a nyelve, viszonozva a csókot.
A férfi ekkor hirtelen felállt, adott egy közepes pofont a fogolynak, majd az ágy mellé helyezett padról felemelt egy korbácsot.
- Ki mondta, hogy visszacsókolhatsz? Buta kis rabszolga. Ezért kapsz 10et a puncidra. Azért csak tizet, mert nem akarok kárt tenni abban, ami ilyen gyönyörű.
Nagyokat ütött, mire végzett, a lány már zokogott, és könyörgött. De a férfit nem érdekelte. Újra mosolyogva megszólalt.
- Miért sírsz, kedves? Neveteni szeretnél?
Majd hátrébb lépett, és elkezdte csiklandozni foglyát. A bordáit, a combját, az oldalát, a talpát... körülbelül negyed óráig szórakozott vele, egy pillanatnyi szünetet sem tartva. A lány vergődött, sikoltozott, és tovább könyörgött, sőt a sírást sem hagyta abba.
- Megalázó helyzet, nem, kicsim? - duruzsolta neki a féri, majd elkezdte a nyakát csókolgatni. - és most magamévá teszlek. De azért a neved elárulhatnád... hallgatsz? Jólvan. Mondtam, úgy a legjobb.
Még alig kezdte el az aktust, de meglepetésére a lány testét alig pár lökés után tetőtöl talpig megrázta az orgazmus. Hirtelen felemelte fejét, és elkezdte a férfi nyakát harapdálni. Ezúttal nem szóltak rá, nem lett meg megállítva, és pofont se kapott. A férfi is nyögdécselni kezdett, fokozta a tempót, belemarkolt a lány hajába, erősen meghúzta, és pár pillanat múlva hangosan elélvezett.
- Mondd meg a neved. - zihálta. - Tudtam, hogy élvezni fogod. Ezt az egészet. A legtöbben nem élvezik, végig szenvednek. De amikor beléptem, már tudtam, hogy te más vagy. Mondd meg a neved.
A lány pár pillanatig csak hangosan szedte a levegőt, majd halkan, félősen megszólalt.
- Grace... a nevem Grace.


Sirius - 2012.11.08.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.