Strangulation: folytogatás

Nézegettem pár hasonló témájú weblapot tavaly, és kíváncsi voltam arra, mit érezhetnek a nők, miközben kis híján megfolytják őket. Elhatároztam, kipróbálom én is!

Vettem barkácsboltban ¤8 mm-es menetes kampót, 8-as puha kötelet 10 métert, na meg egy csörlőt, hisz nem akartam öngyilkos lenni, be akartam magam biztosítani, hogy ha valami félre - vagy túl jól - sikerül, ne haljak meg.

A szakirodalmat áttanulmányozva, csináltam csúszó hurkot, olyat, ami nem szorítja el a nyakamat, csak a nyaki verőereimet, de csak addig, míg el nem engedem a csörlő karját.

A mennyezeti fagerendába belecsavartam a kampót, a csörlőt az emeleti egyik lépcsőfok oldalára szereltem fel, hogy jól kézre essen, belefűztem a duplára hajtott kötél két végét, a másik végére megkötöttem a csúszó-hurkot.

A próbánál kiderült, hogy a csörlő nyikorog, a lépcső recseg, tehát mikor a szomszédok otthon vannak, nem lehet kipróbálni élesben.

Szerencsére munkám nincs időhöz kötve - vállalkozó vagyok - napközben is ráérek, mikor a szomszédok már elmentek iskolába, munkahelyre, stb. Így kiválasztottam egy csendes délelőttöt és kipróbáltam élesben a szerkentyűt. Levetkőztem, leterítettem egy vastag pokrócot a földre - ha elesnék, ne üssem meg magam - a hurkot a nyakamba tettem és elkezdtem tekerni a csörlőt. Addig tekertem, míg csak lábujjhegyen tudtam állni. Elszorult a gégém, vártam, vártam, de nem történt semmi! A farkam felállt és majdnem elélveztem, de elájulni nem ájultam el. Aznap megcsináltam vagy tízszer, de valami még mindig nem volt jó, mert azt nem értem el, amit szerettem volna.

Másnap délelőtt újból elkezdtem. Változtattam a módszeren! Nyakamba tettem a hurkot, csak annyira húztam meg, hogy hátul, a tarkómnál, legyen a csúszóhurok; majd feltekertem a csörlővel a kötelet addig, míg már csak lábujjhegyen bírtam állni, majd talpra ereszkedtem! Na, ez már jobb volt! Éreztem, hogy légszomjam kezd lenni, de az ájulás nem jött létre! Igazítottam a kötélhurkon, hogy a csomó ne a tarkómnál legyen, hanem 5 cm-rel lejebb, majd megismételtem a procedúrát!

A földön tértem magamhoz! Álmodtam minden féle érdekes dolgot: meztelenül megyek az utcán, ismerősök jönnek szembe és kérdezgetik, miért vagyok tök meztelen; majd vizsgázni kell, de nem tudom, mi a tétel; üldöznek, én meg kiugrom az ablakon és repülök, stb. Amikor megnéztem az órámat, rájöttem, hogy kb. fél óra kiesett. Annyi ideig voltam eszméletlen és félájult vagy alvó állapotban.

Aznap már nem próbálkoztam újból, de másnap ismét felakasztottam magam! Fenséges érzés volt! Sose hittem volna, hogy ez ilyen jó is lehet! Csak attól féltem, rászokom - mint a jó borra - és végül tényleg sikerül magamat véglegesen felakasztani.

Kipróbáltam ülve, hogy ne essek el. Bevált, bár nem volt olyan jó, mint állva csinálni. Hetente kétszer-háromszor folytogattam magam. Ha nem lehetett a szomszédok miatt a csörlővel, csináltam az ágyamon hosszú sállal, fáslival, kézzel. A legkellemesebb továbbra is a csörlővel, állva volt.

Egy idő múlva ráébredtem, hogy kikészítem vele az agyamat! Egy percig nem kap az agy oxigént! Ha ezt sokszor csinálom, az ártalmas és még - esetleg - a hajszálerek is megszakadnak az agyamban (agyvérzés), így fokozatosan leszoktam róla, bár a vágy megmaradt!