Legbelsőbb ellenőrzés - Büntetve IV. rész

4. rész

Kirázott a hideg az egésztől. Az a nő most nagyon utálhat, amiért olyan csúnyán elbántam Vele. És most itt kiszolgáltatottan… védekezni sem fogok tudni. Emese pedig adja alá a lovat, szerintem minimum kicsinál engem… bosszankodtam magamban.
Vagy negyedórát cseverésztek, figyeltem Úrnőmet, ilyenkor olyan kedvesen, kislányosan tudott beszélni, tipikus nagyvilági fiatal Nő, bár tekintetében sokszor most is domináns volt felém. Szemei és arca olyan bájos, időnként csak szeretetteljesen nézett és meg-megsimogatott közben, ügyelve arra, hogy ezúttal a cigivel ne égessen meg. Nem tudtam nem figyelni Ő rá, de a térdepelés már kezdett tényleg nagyon fárasztó lenni. Jól kitalálta ezt az egészet, de büszkeségem ellenére éreztem, hogy jó Vele lenni. Szóba került a megfigyelés eredményessége is és úgy tűnik, hogy Klári eléggé érdeklődik a cégünk dolgai iránt. Pont az hiányzik, hogy még többet a közelben legyen. Basszus.

Miután befejezte a telefonálást hangja komolyra váltott:
- Átjön ebéd után és szerintem sejti már kit fog itt találni. – felsóhajtottam és látta rajtam, hogy kicsit beijedtem, amin megint csak mosolygott. – Neked tényleg nincs szerencséd a nőkkel! Csak nem félsz, nagyfiú? – kérdezte.
- Félek Úrnőm, mert csúnyán kihasználtam pár hete és bocsánatot szeretnék kérni Tőle. Persze, ha megtehetem. – válaszoltam alázatosan.
- Azt jól is teszed! Ha majd engedélyt adok, mindent el is mondhatsz, ami a szívedet nyomja. Örülök, hogy ilyen belátó vagy. Nem vagy te rossz ember ezt tudom, csak az a fajta férfi, aki inkább a pöcsével gondolkodik. – közölte kedvesen miközben hajamat simogatta lágyan. – De én kinevelem belőled gyorsan, hidd el!
- Igen Úrnőm, köszönöm. És megteszek mindent.
- Ebben biztos vagyok, mert más lehetőséged nincs. Nagyon kell majd tanulnod és küzdened minden nap! Egyelőre még nincsenek kiváltságaid, de ha jól szolgálsz, kaphatsz jutalmat is. – közölte kedvesen, majd szigorú tekintettel folytatta. - Azonban minden apró hibádért, vétségedért, engedetlenségedért megbüntetlek. Nemcsak mert rászolgáltál, hanem mert része a hatékony nevelésednek! Én határozom meg a büntetés fajtáját, mértékét, ami kedvemtől és pillanatnyi lehetőségeimtől függ. Pálcázás, áramütés, vagy megvonok tőled valamit… sok minden lehet. Megértetted?
- Igen Úrnőm!
- Klári barátnőm majd részletesen elmondja, hogy miket csináltál és hogyan sértetted meg Őt. Ezért még elég súlyos büntetés jár neked, ugye tudod? – kérdezte szigorúan.
- De Úrnőm, tegnap már megkaptam a büntetést ez… - felszisszentem a kis áramütésre és csendben maradtam. Ez kicsi volt, de kellemetlen egy pillanatra.
- Ne feleselj Velem! – szólt lenézően. – Máris elvesztetted a talpon állás jogát! Úgyhogy térdepelve jársz mostantól, amíg nem engedem meg, hogy felállj!
- Igen Úrnőm. – sütöttem le szemem.
- Látod, ilyen könnyen megy… legközelebb meggondolod mit válaszolsz. Megtanítalak én, még akkor is, ha dedós szinten kell kezdenem veled. - mondta kedves határozottsággal. – És most munkára!
Laptopján beállított néhány dolgot és csettintett, hogy kövessem. Térdepelve lépkedve siettem utána, térdeim már sajogtak, a szőnyeg után a hideg kőpadlón már komolyan fájtak. A közeli fürdőszobába mentünk, tegnapi szenvedésem színhelyére. Megmutatott mindent, hogy mit hol találok és parancsolóan utasított, hogy tisztára kell „nyalnom” az egész helyiséget fél óra alatt, Magamra hagyott, belekezdtem a takarításba. Megalázó volt minden négyzetcentit alaposan lesikálni, azt a sok tükröt megtisztítani, bár alapvetően tisztaság volt. Hova jutottam… kellett nekem ügyeskednem a cég pénzével… A wc-t, a kádat és a zuhanytálcát is alaposan kimostam, a faliórára tekintve kicsit több, mint harminc perc alatt. Minden csillogott immár. Elégedett voltam… csak ne találjon semmi kivetnivalót! – erre gondoltam hasonlóan a céges ügyeimhez. Ideges voltam emiatt… tudván védtelenségemet, kicsit sem akartam felhergelni Őt. Hallottam, hogy közeledik és nyeltem egyet. Térdepelve vártam.
- Itt minden, hogy ragyog! – lepődött meg. – Igazán ügyes vagy kis rabszolgám. – mosolygott felém, szemüvege ismét rajta volt, ahogy tegnap az irodában, haja pedig lófarokba volt kötve. Finom illatok jöttek a konyha felől, már nagyon éhes is voltam. Fellélegeztem enyhén mosolyogva, odajött hozzám és simogatott. Majd ujjaival gyengéden és ütemesen kopogtatta fejem. Lenézett és kedvesen folytatta, miközben szemeit rám szegezte:
- Nem szeretnél elmondani valamit?
- Örülök, hogy tetszik Úrnőmnek a munkám. És remélem minden mással is így… - belém fojtotta a szót.
- Alapos munkát végeztél, de mégis hogyan sikerült elérned a felső szekrényeket és a tükröket? – kérdőn nézett rám csillogó szemeivel.
- Felálltam és alaposan… - ekkor kapcsoltam, basszus, ezt nem lett volna szabad, öntött el hirtelen a félelem. Lehunytam szemem.
- Engedély nélkül felálltál és nem is mondtad volna el! – szólt szigorúan, miközben ujjait még mindig a fejemen járatta. – Nem volt egy bölcs dolog olyat tenni, amit nem engedtem meg… és még el is hallgattad volna rabszolga! Úgy látszik ez ma a büntetések napja. Nehezen tanulsz, úgyhogy keményebb módszereket fogok alkalmazni. – közölte ridegen, előbbi kedvességének nyoma sem volt. Tudtam mi a helyzet, és a félelem úrrá lett rajtam. Farkam persze csak feszült fájdalmasan, tehetetlenül, amikor eddig hátul lévő kezében megláttam a nádpálcát.
- Teszek róla, hogy egy ideig ne is jusson eszedbe lábra állni! – ideges hangjától összerezzentem. Hajamat megmarkolva fejemet hátrahúzta és a pálcával ütni kezdte talpaimat. Sokat csapott és a csípő fájdalomtól könnyezve nyüszítettem. Mikor elengedett láttam, hogy vöröslő csíkokkal vannak teli lábaim egészen a térdhajlatig. Jó pár percig tartott a tortúra. Elgyengültem a fájdalomtól, térdével a földre lökött.
- Ha kértél volna engedélyt állni, most nem tartunk itt! És kaptál volna ebédet is. – közölte tárgyilagosan. – De úgy tűnik, még mindig fogalmad sincs arról mekkora bajban vagy, és nélkülem akarsz kilábalni belőle… csak most már nem lesz mivel! – szavai kemények voltak. A tűsarkúval a hasamra lépett erősen, de némán tűrtem. – Ma egész nap büntetésben leszel, holnap pedig megkezded rabszolga tanulmányaidat. Máris miattad egy napot csúszik a képzésed! – förmedt rám. - Pedig azzal jobban jártál volna. Persze aki ilyen kis szemtelen és nehézfejű, az megérdemli, hogy szenvedjen. És… mi ez itt neked? – lábával kis hasamat nyomkodta. – Elkezdtél pocakot növeszteni? – kérdőn nézett rám, és kellemetlen volt, hogy megint egy hibám került szóba. Testem rendben volt szerintem, de hasra elkezdtem hízni az utóbbi időben.
- Kicsit sokat ettem mostanában Úrnőm. – válaszoltam.
- Ja és a sok sör a belvárosi kocsmában, nem igaz? – kérdezett szigorúan.
- Igen Úrnőm. – hunytam le szemem.
- Nem baj, annak már úgyis vége! Fitness edzést pedig amúgy is kaptál volna! Így legalább nyugodt szívvel választhatom ebből is a keményebb verziót. – hangjából kitűnt, hogy mennyire nem viccel. – A beleidet is kidolgoztatom veled! És amúgy az egész tested, a hajat és szemöldököt kivéve minden nap borotválnod kell. Ha csak egy szőrszálat is találok, drágán megfizetsz érte! Időnként véletlenszerűen ellenőrizni is fogom. Úgyhogy kemény élet köszöntött rád! – tekintete szigorú volt, szavai fokozták félelmemet. Majd kitépett egy kis szőrszálat a mellbimbóm mellől. Fájdalmasan felszisszentem, amire elégedetten mosolygott. Tehetetlen vagyok ellene. Ez mindig bizonyítást nyer.

Kevéssel ezután a nappaliban térdepeltem egy kis fekete zongora mellett. A kőpadlóra kiszórt száraz kukorica meglehetősen sértette térdeimet, pár perc elteltével már borzalmasan fájtak, de nem mozdulhattam. Kezeimet hátul bilincs fogta össze. Tűrtem némán, igyekeztem mozdulatlan maradni… nem akartam még súlyosabb büntetést kapni. Ezt a régimódi fenyítést választotta nekem és ráadásul a „vendég” érkezéséig biztosan így is kell maradnom… az még sok idő… hunytam le szemem. Ki kell bírnom valahogy. Megszólalt a kis pici, erényövemre akasztott csengő, ahogy testem megremegett a fájdalomtól… nagyot lélegeztem.
- Ez már a negyedik csengés húsz perc alatt! Úgy látom azt szeretnéd, hogy megsüssem a golyóidat. – mondta enyhe szigorral és az étkezőasztalon terített egy személyre. Nem szólalhattam meg, csak néztem vágyakozva Őt, ahogyan finom sült húst tálal, kés és villa, desszertestál, szalvéta, pohár, üveg bor… minden harmóniában. A gyönyörű dáma enni kezdett és körülötte minden tökéletes volt. Én pedig rabszolgasorsomba beletörődve – érezve az étel finom illatát – éhesen, megalázottan töltöttem jogos büntetésemet a szoba másik oldalán. Nemeshölgy és rabszolga. Ezek vagyunk Mi most.
A kis szerkezet nélkül is a markában tartana, de így még inkább ki vagyok szolgáltatva kényének-kedvének. Ő bármit megtehet velem. Kedvessége az utóbbi percekben teljesen eltűnt, a legszigorúbb Domina karmai közt vergődtem… aggasztott, de szemei valahogy mindig reményt (és vágyat) keltettek. Komolyan éreztem iránta és tudtam, hogy ez nem csak részemről van így. De most valahogy a kemény és kegyetlen oldalát láttam az egésznek.
Élvezettel evett, miközben halk zene szólt, és időnként szánakozva nézett rám. Korgott a gyomrom, a tegnapi alma óta nem ettem semmit. Nehezen tartottam magam, de tudtam, hogy erősnek kell maradnom. Nem alázhat meg még azzal is, hogy összeesve kajáért kelljen könyörögnöm. Pedig eddig minden erre utalt. Minőségi vörösbort töltött magának és kortyolgatni kezdte evés után, majd odajött hozzám és leült mellém a zongoraszékre. Megsimogatta arcom és magafelé fordította fejem. Szenvedésemet látva rám mosolygott és kedves hangján megszólalt, miközben államat tartotta:
- Számodra a kiváltságok nagyon fontosak, nélkülük csak a legnyomorultabb rabszolgalétben lesz részed. És igen, sok minden rajtad múlik. Az alázatos szolgálat még nem elég. Őszintének kell lenned Velem mindig, mindenben. Én is az vagyok. Ha így teszel sok szenvedést elkerülhetsz és jogokat szerezhetsz. Gondoskodom rólad és elvárom, hogy ezt megbecsüld. Esélyt kaptál Tőlem, annak ellenére, amiket tettél. Börtönben lehetnél, és elvágtad volna magad hosszú időre… Én ettől mentettelek meg, mert én Téged… - picit elérzékenyült, láttam kedves arcán. Pillanatra megláttam az érzékeny Nőt. Gyorsan összeszedte magát. - …nos nem engedhetek ilyet tenni a cégnél. Úgyhogy remélem, hogy értelemre térített téged a büntetés. – picit szigorúbbá vált és nézett kérdőn.
- Igen, Úrnőm, megbántam amit tettem és bocsánatot kérek. Ne haragudjon rám kérem! – mondtam alázatosan, picit lehajtva fejem.
- Én pedig megbocsájtok neked! – szívem hevesen vert szeretetteljes tekintetétől és homlokomra csókot lehelt. Csodálatos érzés volt, megremegtem egy pillanatra, a csengőt meg is hallottuk. – Ez most nem számít. – mondta mosolyogva, szemei gyönyörűen fénylettek. – De a büntetésed letöltöd! – közölte kedvesen, majd felállt és a konyhába sétált. Egy tányért és egy villát hozott, mellém ült és megéreztem a finom csirkehús illatát.
- Enned kell, nem akarom, hogy bajod essen! – szólt anyáskodóan és köszönetképpen elérzékenyülve bólintottam. A csont nélküli falatokat villával adogatta a számba és kevés uborkát is kaptam hozzá. Jól esett, hogy megetetett és nagyon finom volt. Megköszöntem és arcomat simítva elment elpakolni.
Térdem sajogott, kezeimet kissé nyomta a bilincs, de mégis jól éreztem magam. Érzelmileg feltöltődtem, sőt… amit éreztem valójában valami sokkal mélyebb volt… iránta. Ahogyan távolodott néztem gyönyörű Úrnőmet. Ő egy angyal! Olykor démon. De érte dobog a szívem… szükségem van rá… egész életemben.

Visszatért egy pohár vízzel és megitatott. Ő a finom borból ivott és kedvesen megszólalt:
- Kitartás rabszolgám!
- Igen Úrnőm! Bírni fogom. – mondtam csendesen, alázatosan.
- Helyes! A te érdekedben kaptad e büntetést, ugye érted miért?
- Igen Úrnőm, őszinte leszek mindig, mindenben. Helytelen viselkedésemért kapom ezt. Megérdemlem. – válaszoltam szívből.
- Jól van, szeretem, ha ilyen belátó vagy. – mosolygott és megsimogatott.
Leült a zongorához és játszani kezdett. Gyönyörű dalt adott elő, egy lassú, szerelmes örökzöldet. Csodás volt így instrumentálisan meghallgatni az Ő előadásában. Fájdalmaim enyhültek, lelkiekben is. Annyi sok szépet kaptam Tőle az elmúlt percekben és most éreztem: nekem játszik.
Amikor befejezte hozzám fordult és láttam szerető, azért picit domináns tekintetében az elérzékenyülést és a vágyakozást… közel hajolt arcomhoz, amikor váratlanul megszólalt a kapucsengő… ismét a kemény valóságban voltam.
Sejtettem ki lehet az…