kollégiumi szoba

Kifejezetten jól indult az este, a buliban kiszúrtam magamnak egy vékony, magas, fekete lányt. Meleg volt, senki sem öltözte túl magát, rajta is csak egy tűsarkú szandál, miniszoknya és egy blúz volt. Láthatóan nem viselt melltartót, kicsiny, formás mellei szurkálták a blúz anyagát.
Sikerült mellésodródnom, s miután alaposan rálépett a lábamra, a bocsánatkéréssel megvolt a kapcsolat is. Ezután végigtáncoltuk, szövegeltük az estét, de semmi komolyabbat nem tudtam meg róla. Egyetemi hallgató, az ország túlfeléből jött, Adriennek hívják. Bátortalan próbálkozásaimat magabiztosan, de nem lelombozóan hárította el, valahogy mindig csak annyira, hogy a remény megmaradjon bennem. Ezért a buli végén még tettem egy kísérletet, felajánlottam, hogy hazakísérem. Meglepő eredménnyel.
Elgondolkodón rámnézett, majd közölte, hogy egy feltétellel. Természetesen beleegyeztem, mire Ő elővett a táskájából valami ékszerszerűt. Első ránézésre egy miniatűr rendőrbilincsnek nézett ki.
- Ez egy hüvelykbilincs, ha ezt viseled, amíg velem vagy, akkor mehetünk. – várakozóan nézett rám.
Egy pillanatra elállt a szavam, de kíváncsi lettem, mit lehet ebből kihozni, soha nem voltam még ilyen helyzetben. Bólintottam és kinyújtottam a két kezem, ahogy a filmekben szokás. Ő megrázta a fejét.
- Hátra. – Na innentől kezd érdekessé válni. Engedelmesen hátratettem a kezem, Ő mögémállt, két
halk cipzárszerű hang és nem tudtam előre venni a kezem. Adrienn belémkarolt és elindultunk valahová. Furcsán éreztem magam, szokatlan volt tétlenségre kárhoztatott kezekkel sétálni, főként, hogy Adrienn hozzámsimult, éreztem a mellét a karomon, de semmit nem tudtam kezdeményezni. Talán száz métert ha mehettünk, megvitatva a buli részleteit, amikor megállt, felémfordult és egy gyors mozdulattal nekilökött a falnak. Hozzámsimult és vadul csókolni kezdett. Mikor úgy érezte, elég volt, elkezdett velem játszani. Elhúzta magát, ha utána hajoltam, visszatolt, gyors kis puszikkal ingerelt és vigyorgott piszkosul. Azután hátralépett és benyúlt a táskájába.
- Ha nem haragszol, ezt szeretném rád adni. – vett elő egy kendőt. Előző játéka kellően felizgatott ahhoz,
hogy roppant módon érdekeljen a folytatás. Bólintottam. Bekötötte a szemem, majd legnagyobb meglepetésemre tíz méter séta után beültetett egy kocsiba. Bekötötte a biztonsági övet, így ha akartam volna, akkor sem tudok kiszállni. Beült Ő is, és indítás helyett elkezdte simogatni a nadrágom elejét. Meglepett a dolog, sokat nem tudtam tenni ellene és az igazat megvallva nem is esett rosszul. Negyedórányit ha autóztunk, de azalatt úgy felhúzott, majd szétrepedt a nadrágom. Ha megpróbáltam szóvá tenni, ajkamra tett ujjával intett csendre. Az egyik megállásnál, valószínűleg egy lámpánál, az ujját nem csak az ajkamra tette, hanem finoman simogatva feltolta az orromig. Kishíján kiugrottam a bőrömből, mivel Ő, kihasználva a miniszoknya lehetőségeit, saját női nedveit simogatta rá az ajkamra. Innentől kezdve nem mertem megszólalni, félve, hogy valami újabb galádságra ragadtatja magát. Szerencsére rövidesen megálltunk, majd rövid séta, egy izgató lifttúra (naná, hogy kihasználta) után megérkeztünk. Ekkor levette rólam a kendőt, én pedig megdöbbenve néztem körül. Egy jellegzetes kollégiumi szoba közepén álltam, hat ágy, középen összetolt íróasztalok, beépített szekrények. Adrienn levetette magát az egyik ágyra, formás lábait feltette az ágy támlájára és várakozóan rámnézett.
- Gyere, vedd le a szandimat! – Nézek rá, mutatom a kezem. – Miért, szád nincs?
- A szokatlan enyhén megalázó szituáció meglepő módon izgató volt. Soha nem gondoltam, hogy egy nő
parancsolgatása, az engedelmeskedés felizgathat. Letérdeltem, fogaimmal kikapcsoltam a szíjat, majd óvatosan lebillentettem a szandált a formás sarokról. Közben orromat megcsapta a női láb és a szandál bőrének furcsa mixelt illata. Egyáltalán nem volt taszító, pillanatnyi helyzetemben inkább izgatott. Mikor a másik lábához fordultam, Ő lábujjával elkezdte simogatni arcomat, fülemet. Amikor a másik szandál is lekerült, a simogatás a szám irányába fordult. Nem mertem elhúzni magam, bár nem is nagyon akartam.
- Szépen finoman kezdd el szopogatni az ujjaimat! – jött a következő utasítás. Óvatosan számba vettem a nagylábujját, elkezdtem szopogatni, szívogatni. Majd haladtam a többi felé, közben nyelvemmel befurakodtam a lábujjak közé, kis apró puszikat adtam rá. A dolog számomra is izgató volt, az enyhén sós íz, a bőr illata váratlan hatással volt rám. A fejem felett felhangzó sóhajtozás azt mutatta, ott sem maradt hatás nélkül a ténykedésem. Felemeltem fejem, hogy megnézzem, mi történik odafent és Adrienn kezét láttam, ahogy a bugyi alatt simogatja punciját. Tetszett a látvány, annyira, hogy elfelejtettem visszatérni előző feladatomhoz. Ezt viszont Ő is észrevette. Felült, magához rántott és vadul elkezdett csókolni. Majd felállt, felhúzott magához és elkezdte kikapcsolni a farmeromat. Hirtelen lelassított, látszott rajta, hogy valamiért visszafogja magát. Szépen lesimogatta a nadrágomat, levette a cipőmet, segített kilépni az alsónadrágomból. Mi tagadás, álló zászlóval találta magát szembe. Adott is rá egy puszit, de amikor ennek hatására előretoltam a csípőmet, felállt és az ingem kigombolásába fogott. Kíváncsi voltam, hogy veszi le az ingem, amíg a kezem hátra van bilincselve, de Ő letolta könyékig, majd odavezetett az íróasztalokhoz. Odaállított az egyik lábához, majd letérdeltetett. Államat ráhelyezte az asztal lapjára, majd nyakamat a saját derékszíjammal csatolta az íróasztal lábához. Ezt a pózt csak úgy tudtam elviselni, hogy betérdeltem az asztal alá, combjaim között az asztal lábával. Ezt látva Ő, már ráérősebben elővett egy kötelet és a láb előtt összekötötte a combomat. Na ekkor már tényleg nem tudtam mozdulni sem. Most jött a meglepetés. Egy másik kötéllel összekötötte a könyökömet, teljesen hátrahúzta és ekkor vette le a bilincset. Kényelmesen lehúzta az ingemet, majd kötéllel összekötötte a csuklómat és egy másikkal a bokámat is. Végül kaptam egy kötelet a bokám és a csuklóm közé is. Lassan úgy éreztem magam, mint egy kötözött sonka. Állam ráfeszült az asztal lapjára, számat csak nehezen tudtam volna kinyitni, a fejem forgatása pedig a lehetetlen kategóriába tartozott. A hátam mögül halk ruhasuhogást hallottam és Adrienn, immár bugyi nélkül, elém ült az asztalra. Puncija néhány centire volt arcomtól, orromat megcsapta a felizgult nő illata, a szemem elé táruló látvány izgatóan gyönyörű volt. Hogy még kínzóbb legyen a dolog, lenyúlt és elkezdte magát finoman simogatni. Ujjaival óvatosan széttárta ajkait és finoman elkezdett játszani a csiklójával. Nagyajkai lúdbőröztek az izgalomtól, nedvessége apró gyöngyökben ült ki a punciját takaró pihés szőrszálakra. Mindenemet odaadtam volna, csak hogy hozzáérhessek, csak hogy belenyalhassak ebbe a férfi gyönyörök kertjébe. Ahogy simogatta magát, lihegése egyre gyorsabb lett, csiklója pedig a vérbőségtől átment sötétlilába. Hirtelen összeszorította combját, kis híján megfojtva, torkát halk sikoly hagyta el és hanyatt dobta magát az asztalon. Farkam mereven ágaskodott, már az asztal lábához is dörzsöltem volna, csak valami eredményt érjek el, de nem sikerült.
Néhány percnyi pihegés után felült és lenézett rám.
- Ha nem figyelmetlenkeded el a helyzeted, te is jobban jártál volna. – Helyzetemben csak artikulátlan nyögésre futotta válaszul.
- Most elvonulok fürödni, utána meglátjuk, hogy alakul az éjszakánk. Addig is, hogy emlékezz, mit szalasztottál el… - Hátulról egy könnyed mozdulattal fejemre húzta az előzőekben már lucskosra ázott bugyiját, majd a legnedvesebb részt az orromhoz igazította. Az abból áradó illat teljesen megvadított, próbáltam megszabadulni, felállni, bármit, csak hozzá tudjak érni Adriennhez, csak hozzá tudjak érni magamhoz. Sajnos a kötelek és a derékszíjam jól tartottak, így tehetetlen rángatódzássá silányult erőlködésem. Adrienn kaján mosollyal figyelte vergődésem, majd szó nélkül magamra hagyott.

Folyt köv. (?)