dezz (59)
Switch, Mazochista, Szadista
Férfi, Hetero
  • VIP
  • Hitelesített profil
  • Van nyilvános albuma 
  • Van nyilvános őt ábrázoló képe 
  • Van blogja 
  • Eseményszervező
  • Részt vesz egy eseményen 
Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Felkészülve

2012. 10. 28. 19:13 | Megjelent: 879x
Rég láttalak. De ahogy jöttél felfelé az úton, egyből megragadtad figyelmemet. Ahogy észrevettél, ferde mosolyra húzódott a szád. Felálltam, megöleltelek. Kissé pipiskedve kaptam tőled a puszit.
Mikor bezárult mögöttünk az ajtó, nem sokat teketóriáztál.
Vetkőzz! - Szatyromat lerakva ledobáltam ruháimat, kikapcsolva a telefont is.
Akkor segítesz a zacskódra kötni azt a madzagot! - jött a meghökkentően gyors kérés. Mintha a múltkori bizonytalanság eltűnt volna. De nagyon.
A „madzagot” körbehurkoltam a zacskómon, nem túl szorosan, hogy a vér áramlását ne szorítsa el, de a golyóim ne férjenek át rajta. Két-három menet, majd csomóra kötöttem. Még maradt olyan egy-másfél méter belőle. Tökéletes póráz.
Közben ő már kiborította a szatyromat, előszedte a bőrbilincseket és a lakatokat. Engedelmesen tartottam a kezem. A bőr érintésére és a lakat kattanására már állt a farkam. Észre is vette, de csak egy félmosollyal honorálta. Majd szinte csak jelezte, hogy tegyem hátra a kezem. Két kattanás és a bilincsek ott is tartották. De, mint a múltkor, nem adott esélyt. Egy rövidebb kötéllel a hüvelykujjaim is össze lettek kötve. Aztán, immáron a „póráznál” fogva letérdeltetett az ágy elé, leült elém és levette zoknijait.
Mellemre tette lábait és nagylábujjaival elkezdte mellbimbóimat dörzsölgetni, pattogtatni. Hihetetlen sebességgel izgatott fel, majd kezdett fájdalmassá válni. Amikor megpróbáltam elhúzódni, a kötéllel rántott vissza. És arcán az a ferde mosoly...
Amikor már egyre kevésbé bírtam csendben megállni, hirtelen felpattant. Megkönnyebbülve szusszantam fel, mellkasom már égett.
Szemem előtt megvillant a kendő, majd sötét.
Az ágy reccsen, számhoz ér nagylábujja. Érezni, hogy egész nap cipő volt rajta... de hát nem én kértem a múltkor is, hogy megcsókoljam? Bedugja a számba, forgatja... csókolgatom, nyalogatom... izgat. Tetszik, farkam mereven áll. Valahogy most másképp műxik, úgy érzem, hogy lesznek még nehéz pillanataim.
Lábcsere, az illat újra támad. De tetszik, mélyen belül már növekszik a tehetetlenség érzése...
Hirtelen mindkét láb a nyakamban, lehúz az ágyra. Hátrakötött kézzel kishíján esek, alig tudom lassítani a mozdulatot. Orrom új illat csapja meg, majd landolok egy lucskos punci közepén.
Itt is érezni a dolgos napot, de megint csak régebbi kérésem lett teljesítve...
Nem kell szólni, szorgosan elkezdem nyalni. Megtalálva a csiklót, szopogatni kezdem, szívogatom, majd hosszan végignyalom az egészet. A lihegés mutatja, jól csinálom. Halk vonyítás, a csípője megfeszül, majd az egész nő elernyed.
Nem tudok felegyenesedni, egyszerűen nincs tartásom. Arcom a punciban, kis szünet után belenyalok újfent. A válasz egy halk sikoly, nem biztos, hogy jó ötlet egy túlérzékeny csiklót megnyalni.
Kimászik alólam, felsegít, felállít.
Váratlanul száját érzem farkamon, finoman végignyalja, megszívja... azt hiszem, ebben a pillanatban élvezek el.
De nem, elengedi, én pedig szinte toporzékolok a kéj után.
Nyisd ki a szád! - nem nyitom, sejtem, mire készül.
Beleharap mellbimbómba, robban a fájdalom... felüvöltök... mire bugyiját a számba nyomja. Gyorsan át is köti valamivel, már nem tudom kiköpni.
A bugyi íze valahol az izgató és a rossz között foglal helyet, de mire odafigyelnék, másik mellbimbómban is felizzik foga nyoma... megfeszülök és a bugyiba ordítom érzéseimet.
Te akartál ellenkezni... de ezzel még nem fejeztem be. - jön a csendes magyarázat.
Hajolj le! - Már nem akarok ellenkezni, engedelmesen hajlok előre.
A csattanással egyszerre borítja el a tűz a fenekem. A harmadikra még tiltakoznék, az ötödikre már kishíján sírok... de nem kapok többet. Na, ha ennyitől így kiakadok, mi lesz itt később.
Felegyenesedhetsz! - ahogy felállok, pórázom máris mozgásra serkent. Most először próbálja igazán, de úgy veszem észre, tetszik neki. Nem nagy a lakás, de lábujjhegyen járom végig, úgy feszíti felfelé a kötelet. Furcsa, izgató, vágyam az égben.
Az előszobában megállunk, úgy sejtem, a gázóra környékén. Körbefordít, majd a kötelet átvezeti lábam között és felhúzza. A feszítés miatt terpeszbe állok, zacskóm, farkam lábam között. Kis csend, majd motozás... hátrahúzza zacskómat.
Zárd össze a lábad! - csap rá combomra. Könnyű azt mondani... már megint lábujjhegyen állok, előrehajolva, hogy zacskóm ne nyomja combom. De „megkönyörül” rajtam, lejjebb engedi a kötelet. Azután egy szíjjal összeköti combom, jó szorosan, nehogy előre keveredjen a farkam. Legnagyobb megkönnyebbülésemre kiveszi a bugyit, jól esik összezárni számat. De villámként csap belém a fájdalom, ahogy körmével megcsípi mellbimbómat.
Mondtam, hogy becsukhatod? - engedelmesen tátom ki számat, szinte abban a pillanatban belekerül a gyűrűs pecek.
Állok, meghajolva, szemem bekötve... feszül mindenem, mozdulni nem tudok. Kivehetetlen zajok, széknyikorgás, mozgás. Mintha készülődés lenne.
Érzem, megáll előttem.
Nyújtsd ki a nyelved! - a csipesz szorítása váratlanul ér, úgy van fordítva, hogy nem tudom nyelvem visszahúzni. A következő pillanatban már így is megkínzott mellbimbóim kapják meg a csipeszeket... kis súlyokkal tetézve. Felnyögök...
Lemegyek a boltba, majd jövök... reméld, hogy ne fussak össze ismerőssel, mert akkor lehet, egy sört is megiszunk.
Csendes kuncogással zárja mondanivalóját, majd búcsúzóul meglöki a súlyokat.
Nyikorog az ajtó, fordul a zár, csend...
Állok egy helyben, előredőlve. Nyálam már folyik, zacskóm feszül. Nincs értelme toporognom sem, félő, hogy csak rontok a helyzeten.
Csend, távoli madárcsicser...

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.