Legbelsőbb ellenőrzés - Szabályozva III. rész

Jó érzés volt kimondani. Az érzés, hogy a fogja vagyok egyszerre volt mélyen megalázó és vadul izgató. Jól esett, hogy Ő rendelkezik felettem, de ugyanakkor férfiúi büszkeségem küzdött ellene. E hölgy megfogott minden lehetséges módon. Új volt az egész, olykor félelmet, olykor csillapíthatatlan vágyat éreztem, mindezek ellenére tudtam, hogy itt mindkettőnk számára jóval többről van szó. Az irodában simán hívhatta volna a biztonságiakat és átadhatott volna a rendőröknek. De nem tette. Helyette az történt, ami történt. Láttam a vágyat a szemében és szigorúsága ellenére szeme mindig csillogott amikor hozzám beszélt. Átjárja mindenemet ez a kellemes érzés, ha Vele vagyok minden más. Simogatásában, ölelésében, csókjában, harapásában és még a kínzásaiban is van valami, ami megmagyarázhatatlan… csak azt érzem: szükségem van rá.

Elmosolyodott, amikor kimondtam. Gyengéden megsimogatta arcom és kedvesen megszólalt:
- Kezdetnek jó, de sokat kell még tanulnod kis rabszolgám! Ma kezdődik új életed!
Mélyet sóhajtva, lehajtottam fejem. Tudtam, hogy most úgy sem tehetek mást. Kezében az irányítás.
- Térdre előttem! – kedvesen parancsolta és egyből megtettem neki. – így mindjárt más, ügyes fiú vagy te.
- Tedd széjjelebb a lábaidat egymástól és a felsőtesttel húzódj hátrébb. Ez az. Fenekeddel enyhén pucsíts és lábfejeid a padlón legyenek. Karok mindig hátul. – magyarázott tanítva és beállítgatta testemet. Mondanom sem kell, a lehető legfárasztóbb térdeplő pozícióba kerültem. Bal karomon és államon éreztem, hogy sebeim be vannak kötve, már kevésbé fájtak. Úgy tűnik gondoskodott rólam, már jobban éreztem magam ettől is. Farkam viszont kellemetlenül feszült a szerkezetben.
- Ez lesz az alaphelyzeted. Kitárulkozva előttem, így kell majd térdepelned itthon. Ha nem így teszel büntetést kapsz. – kedvesen okított. – Nem kényelmes tudom, és hosszútávon szenvedés is lesz, de majd hozzászoksz. Egy rabszolgának nem jár a kényelem! Ez az első lecke. Ezzel is tiszteletet tanulsz, ami nem igazán jellemzett téged mindeddig. – hangja szigorúbbá vált miközben lassan körbejárt. – Világos?
- Megértettem. – válaszoltam halkan és kissé kedvtelenül, amikor kellemetlen áramütés érte nemi szervem. Kisebb volt az előzőnél, de nagyon intenzív egy pillanatra, elég volt, hogy az agyamban kapcsoljak. – Igen, megértettem Úrnőm! – ijedten válaszoltam.
- Ez egy viselkedéskorrekció volt. – állt elém hirtelen. - Az ilyen kis tiszteletlen fiúcskáknak találták ki a távolkeleten. Hatékony kis szerkezet, sokat tud, egy gombnyomással pokoli kínt okozhatok neked! Gyanítom, hogy jónéhány funkcióját meg kell ismertetnem veled… - nevetett fölényesen és kedvesen megsimogatta fejem. Kényelmesen leült a kanapéra, lábait keresztbe rakva rágyújtott és egy kis laptopon megnyomott pár billentyűt. A rajtam lévő kis kütyün pici csipogással világítani kezdett folyamatosan egy piros led, de áramütést most nem éreztem.
- A rabszolgám vagy mától! Ezen semmilyen módon nem tudsz változtatni, valahol ezt magadnak is köszönheted… - szólt kedvesen, de tekintete igencsak szúrós volt. – Itt fogsz lakni a házamban és mindenkor, mindenben kiszolgálsz engem, úgy ahogyan megparancsolom. Teljes lényeddel értem fogsz élni, és hidd el a legteljesebb mértékben kihasznállak majd. A munkahelyen megmarad az állásod, de sajna jóval kisebb fizetésed lesz. Jutalékod mind a cég kapja természetesen. A pénzedet is én osztom be, mivel te csak elszórnád a kétes üzleteidre. – mondta lekezelően, csak sóhajtozni tudtam. – Fizetésedet az én számlámra utalják mától, odabent a kolléganőim mindent elintéztek már, beleértve a tegnapi kis „balhénk” nyomait is. Persze a bizonyítékok ellened megvannak és ez is. – felém fordította a kis laptopot és rögtön magamat láttam, ahogyan tegnap az irodában maszturbáltam. Ráadásul HD minőségben, ezen bárki felismerne. - Basszus! –gondoltam magamban rémülten. Az ajándékba kapott dúslevelű növényben lehetett valami rejtett kamera. Hát persze. Tényleg nem fogom elfelejteni azt a szemét kurvát… ideges lettem, kivert a víz. Ö csak mosolygott és kedvesen folytatta.
- Sakk-matt! Okos fiú vagy te, tudod mit jelent mindez. Klári barátnőm cége jó kis rejtett kamerákat gyárt. Ö volt a segítségemre a megfigyelésben, tőle kaptad a növényt „ajándékba”. Amúgy hamarosan eljön, és biztosan lesz hozzád néhány szava, amilyen bunkó voltál Vele. – szavai hatására megint feszült lettem. Nem igazán bírok védekezni már ellene. Minden módon ki vagyok szolgáltatva neki.
- Megbántam és sajnálom már… - fakadtam ki, de mérgesen nézett és rám szólt ellentmondást nem tűrően:
- Megint engedély nélkül pofázol pedig tudod, hogy tilos! – ezt a szigorú oldalát már ismerem, és tudtam nem sok jóra számíthatok. Kicsit szétszórtan a gombos kis kapcsolót kezdte keresni, de nem találta maga mellett. Mögém nézett és sietve felállt a kanapéról. Ekkor hátranézve észrevettem a közeli fotelban a szerkentyűt és gondolkodás nélkül cselekedtem. Felálltam és megindultam a fotelhez, volt egy kis előnyöm, előbb érhetem el. Most vagy soha.

Közel voltam, amikor csipogást hallva farkamba és tojásaimba az eddiginél nagyobb mértékű villám hasított. Tovább tartott, mint az eddigiek, a fájdalomtól újra a padlóra kerültem és kegyetlenül kínlódtam. Az áramütések 1-2 másodpercenként intenzíven jöttek és teljesen védtelen voltam ellene. Gúnyosan felkacagott mögöttem, és kényelmesen odasétált hozzám. – Könyörüljön Úrnőm! – kértem könnyezve szenvedéseim közepette, mikor tűsarkújával az arcomra lépett. Megint kedvesen szólalt meg:
- Olyan kis szánalmas féreg vagy és ez mulattat. Tudtam, hogy meg fogod próbálni, nem véletlenül hagytam ott a kapcsolót, de úgy tűnik nem megy neked a menekülés. – nevetett, majd tekintete komollyá vált és cipőjével fájdalmasan megnyomta arcom. Remegtem az áramtól és félelemtől egyaránt. – Mássz vissza a helyedre rabszolga! – szó nélkül indultam és amint közelebb értem megszűnt a fájdalom. Gyötörten lihegtem. Amikor visszasétált a bal kezemen lévő tegnapi sérülésre lépett sarkával. Felszisszentem.
- Térdeplő pozícióban kell lenned rabszolga! Vagy további büntetést szeretnél? – kérdezte komoly hanggal.
- Nem Úrnőm, bocsánatot kérek. Sajnálom. – válaszoltam megtörve.
Feltérdepeltem, ahogyan kellett. Visszaült a kanapéra és szigorúan nézett rám miközben elszívta a cigarettát. Ivott egy kis narancslevet, én kissé kiszáradva néztem Öt.
- Mint azt észlelted korlátozva vannak a lehetőségeid! – szólalt meg nyugodt hangon. – És ez így lesz rabságod alatt végig, bár valamennyire rajtad is múlik mennyire szigorúan. Mindenesetre kontroll alatt tartalak, minden cselekedetedről tudni akarok. Sok mindent csak az engedélyemmel tehetsz meg, bizony még alapvető dolgokat is. Én bármit megtehetek veled, hidd el esélyed sincs ez ellen tenni. Menekülni sincs értelme tudod jól. – megalázó szavai súlyát éreztem. – Ellenállásod, lázadásod kegyetlenül megtorlom! Úgyhogy ne próbálkozz semmivel a saját érdekedben! Döntést sem hozhatsz nélkülem, és esténként beszámolsz nekem minden aznap történt dolgaidról, amikor nem voltunk együtt. Persze a munkában önállóan dolgozhatsz, de figyelni fogom tevékenységeidet. Heti rendszerességgel kérem a valódi kimutatásokat. – tájékoztatott parancsolóan. - Érthető?
- Igen Úrnőm, minden világos. – válaszoltam megadóan.
- Jól van. – mosolygott, ilyenkor olyan kedves tudott lenni. Farkam viszont csak próbált merevedni, a szerkezetben nem tudott felállni és a heréimet is húzta erőlködő erekcióm. Észrevette rajtam, hogy enyhén szenvedek ettől és láthatóan örömmel töltötte el.
- Megvannak az eszközeim a hatékony nevelésedre! Bár szeretem a pálcát és az egyéb „játékokat”, ez a kis szerkezet a leghatékonyabb köztük. De ezt érezhetted. – mosolygott. – Szóval a farkadat és a tojásaidat mindig a markomban tartom, nincs menekvés. A férfiaknál a nemi szerv nagy hatással van az agyra – Mi nők ezt nagyon jól tudjuk – ezért hatékonyan lehet az ilyen „büntetésekkel” nevelni. Viselkedéskorrekció, gondolatszabályozás. – kedvesen, tanárosan magyarázott. – Ez a lényege, a tudósok jól kitalálták ezt. Tényleg működik, látom a reakcióidon, és a fájdalom, ami az érzékeny pontjaidat érheti, az ettől való félelem komolyan motivál is parancsaim végrehajtására. Ez külön tetszik az egészben. Távirányítású rabszolga lettél! – mosolygott, amivel tehetetlenségemet erősítette. Tényleg esélytelen vagyok – gondoltam magamban.
- Beszélhetek Úrnőm? – félve kérdeztem.
- Na, látom tanulsz! – mondta örömmel. – Tudsz Te, ha akarsz. Mondhatod.
- Nagyon kiszáradtam, kaphatnék egy kis vizet?
- Végülis miért ne – mosolyában megint valamit észrevettem. – Gyere ide elém! – Odatérdepeltem közvetlen, Ő lejjebb csúszva combjaival erősen közre fogta fejemet. Ekkor láttam, hogy a miniszoknya alatt nincs semmilyen bugyi. Elképesztően szép sima, fénylő puncija volt. Nem sokáig gyönyörködhettem, mert fejemet erősen belenyomta miközben parancsolóan rám szólt:
- Nyalj, rabszolga!

Eszméletlenül kívántam Őt, kissé esetlenül nyalni kezdtem. Puncija már eleve csurgott a nedvességtől, nyelvem hatására élvezkedve felnyögött gyakorta, miközben pergően dolgoztam rajta. Csiklója kidomborodott, élvezettel játszottam nyelvemmel, majd mélyen a vaginájába nyaltam, miközben orrommal döfködtem. Borzasztóan finom volt a nedve, még sosem éreztem ilyet. Farkam fájdalmasan feszült, de odalent tehetetlen voltam. Fejemet satuként szorította combjaival, komolyan élvezkedése tárgyaként kezelt. Mélyen ez tetszett.
Pinája rózsaként kinyílt, gyönyörű és finom illatú volt. Nyelvemmel játszottam érzékien, érezni akartam minden egyes cseppjét, vadul kinyaltam és teste földrengésszerűen megremegett, miközben elélvezve felsikított. Hatalmas orgazmusa volt, ezt láttam szemében, mikor kiengedett combjai közül. Vadmacskaként úgy nézett rám, mint az elejtett prédájára a győztes vadállat. Haja szerteszét dobva, kicsit szemébe lógva, izzadt arcú kíméletlen tekintete felkorbácsolta érzelmeimet. Vágyat és félelmet okozott.
- Folytatod rabszolga! – parancsolt rám szigorúan lihegve, majd fejemet ismét a kinyílt pinájába nyomta, ezúttal erősen markolta hajamat és nem engedett. Sokáig nyaltam, még kétszer juttattam el a csúcsra, teste rezgéseiből éreztem, kéjteljes sikításából hallottam, hogy a végén megint hatalmasat élvezett.
Csak bámultam Emesét lihegve, elgyengülve, nyelvem jól elfáradt. Hirtelen fonákból egy hatalmasat lekevert, a lendülettől padlót fogtam. Ennek a lánynak komoly ereje volt.
- Nem bámulsz, hanem szépen megköszönöd, hogy adtam neked inni! – monda lekezelő szigorral, de láttam rajta, hogy még az orgazmus hatása alatt áll, Ő is lihegett. Gyönyörű Nő.
Vissza térdepeltem, miközben a pofon helyét fogtam, majd kezeimet hátra tettem.
- Köszönöm szépen Úrnőm, és bocsánatát kérem az előbbi tiszteletlenségemért. Kicsit elfáradt a nyelvem. – lihegve mondtam.
- Jobb, ha hozzászoksz, ez mindennapos lesz rabszolga létedben. Ügyes voltál, de sokat kell még fejlődnöd! – mondta immár kedvesen, de továbbra is lekezelően. – Nincs nagy tapasztalatod a nyalásban, igaz? – kérdezte kicsit szigorúan. Ajjaj, ezt a kérdést jobb lett volna kerülni. – gondoltam.
- Hát, izé, még eddig nem igazán… csináltam. – hebegtem és éreztem, hogy elpirultam. Jött is a kis áramütés, amitől megrezzentem. – Még sosem nyaltam ki eddig senkit, Úrnőm! – ismertem be megalázott helyzetemben, és lehajtottam fejem. Szégyelltem magam, amit észre is vett.
- De persze te a nőktől elvártad, hogy szopjanak és kényeztessenek. Nyomorult kis kan! – szigorú szavai megint félelmet keltettek. – Akkor te most Velem pláne nagyon rácsesztél! A markomban vagy minden szempontból! Profin fogsz nyalni, nemsokára komoly gyakorlatod lesz benne. – nevetett gonoszul, majd egyik lábával a tűsarkúját csupasz mellkasomba nyomta, miközben szoknyáját visszaigazította és kicsit rendbe szedte magát. Sugárzóan domináns volt, tekintete áthatott.
- Akkor most erősítjük kicsit a nyelvedet! Szépen fényesre nyalod a cipőmet. A sarkát és a talpát is. – mondta ellentmondást nem tűrő, de kedves hangjával. Kegyetlenségnek éreztem, mert eleve nagyon le volt fáradva ízlelőszervem. – Úgy nyald, hogy érezzem! – elkezdtem az intenzív cipőnyalást, nem akartam újabb büntetést.
- Pár dolgot elmondok, amit új életedben tudnod kell! – mondta kedvesen, miközben dolgoztam cipőjén. – Mint azt kitalálhattad szexuális játékszerként is használlak majd, sőt, ez lesz az egyik fő feladatod, a házimunka, cselédkedés, meg egyebek mellett. Azért vagy, hogy kiszolgálj, teljesítsd a kívánságaimat és élvezetet okozzál Nekem! Van mit törlesztened! – mondta határozottan, majd nagyot kortyolt italából és rágyújtott ismét. Rám fújta a füstöt, hogy ezzel is nyomorultabbul érezhessem magam.
- A faszodra erényövet raktam, hogy teljesen kizárjam az elélvezésed lehetőségét. Számodra nincsen testi élvezet többé, egy rabszolgának ilyen luxus nem jár. Magadhoz sem tudsz nyúlni, sőt fájdalmas lesz az erekciód is, mint azt most is érezheted. – kedvesen magyarázott, miközben kezdtem felfogni reménytelen helyzetemet. – A kis elektronikus szerkezetet sem tudod levenni magadról, amivel viselkedésedet tudom szabályozni és szükség esetén büntetni tudlak bármikor, bárhol. Kontroll alatt tartalak mától, férfi gyengeségednek köszönhetően érzelmileg is. – szavai kegyetlenül hatottak, miközben talpát nyaltam.
- Ne félj, ez a kis szerkentyű segít majd neked alázatosan szolgálni és megtanulod a helyes viselkedést a női nemmel szemben. Kezes bárány leszel rövid idő alatt. Tudni fogod mi a helyes, mit engednek majd mesterséges korlátaid. – szavai megalázóak voltak, lábaival orromat paskolgatta. – Ha szeretnél valamit csinálni, engedélyt fogsz kérni tőlem, ha nem kapsz engedélyt, akkor nem eszel, nem iszol, nem vécézel… csak némán tűrsz. Vésd az eszedbe!
- Igenis Úrnőm! – mondtam beletörődve.

- Jól van, abbahagyhatod a nyalást, majd később folytatod. – kedvesen mosolygott.
Laptopjához hajolt mellettem az asztalon, aminek képernyőjét egy nőies színekkel díszített, igényesen kidolgozott kezelőfelület töltötte be. Angolul volt, de értettem mit jelent: „Férfi szabályozási-ellenőrzési rendszer” volt a neve hasonló emblémával, mint a távkapcsolón és a derekamon lévő egységen. Belelépett egy almenübe, ahol egy férfi piktogramot távolsággal jelölt karikák vettek körül. Néhány paramétert módosított, a távolságokat növelte. Sejtettem mi lehet ez.
- Jól van, most nagyobb pórázra engedlek, a konyháig ki tudsz menni. Igyál egy kis vizet! És aztán hozd ide az asztalról a telefonomat. – parancsolta kedvesen és mutatott a szobához kapcsolódó nagy konyhára.
- Igen Úrnőm! – elindultam, már nem mertem menekülni, mert sejtettem, hogy a szerkezet nem engedne tovább egy bizonyos távolságon. Borzasztóan kellemetlen volt ez férfiúi büszkeségemnek. Kötözött rabszolga voltam. Ittam és vittem neki a telefont. Letérdepelve átadtam.
Tárcsázott és hamarosan beleszólt.
- Szia Klári! Van számodra egy kis „meglepetésem”… Átjössz délután? – szemembe nézve érzékien mosolygott és kacsintott, amitől valahogy megint rosszul kezdtem érezni magamat…

*** Megjegyzésem: a történetben szereplő elektronikus szerkezetet nem én találtam ki, valóban már létező dolog (természetesen a nevét itt nem említhetem)